Az irodalom mindig tartogat valami izgalmasat. Pláne, hogy hagyományosan ekkor teszik közzé, hogy öt évtizeddel korábban mely írókat jelölték a legrangosabb irodalmi elismerésre. Az irodalmi Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia döntései meglehetősen nehezen kiszámíthatók és átláthatók, ugyanis a szempontrendszerük nem ismert. Ráadásul a szervezet nem közli sem a jelöltek nevét, sem a szűkített listát, plusz ötven évre titkosítja is az erről szóló dokumentumokat. 

Ennek mentén épp itt volt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzák, 1973-ban mely jelöltek közül választották ki az akkori irodalmi Nobel-díjast, Patrick White-ot – szúrta ki a Fidelio. Ezen a listán összesen százegy név szerepel, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Mások mellett:

Emellett több olyan szerzőt is találhatunk, akik a későbbi években kapták meg a Nobel-díjat, például William Golding (1983), Günter Grass (1999) vagy Doris Lessing (2007).

A jelölés évről évre a szakmai szervezetek vezetői, akadémikusok, tudósok felkérése alapján történik. Az egyes országok írószövetségei delegálhatnak nomináltakat, de hogy végül ki kerül a listára, arra nincs ráhatásuk. 

Új tartományok mentén

Nem kérdés, hogy a XX. századi magyar irodalom ontotta magából a zseniket. Így történhetett, hogy a jelöltek között 1972-höz hasonlóan 1973-ban is négy magyar szerzőt,

• Illyés Gyulát,
• Juhász Ferencet,
• Mécs Lászlót
• és Weöres Sándort terjesztették fel az elismerésre.

Az úgynevezett rövidlistára – amely mindösszesen öt nevet tartalmaz – végül Saul Bellow, Anthony Burgess, William Golding, Eugenio Montale, Yiannis Ritsos, valamint a már említett végső győztes, Patrick White került fel, akit az akadémia epikus és pszichologikus elbeszélő művészetéért ismert el, „mely az irodalom új tartományaihoz vezet”.

Eddig csupán egyszer nyerte el a rangos elismerést magyar szerző, Kertész Imre, 2002-ben. 

A Svéd Akadémia dokumentuma itt érhető el.

(Borítókép: Illyés Gyula, Weöres Sándor és Juhász Ferenc. Fotó: Molnár Edit, István Csaba és Czimbal Gyula / MTI)