Felmondott a Magyar Állami Operaházban egy fiatal táncos. Kovács Noel Ágoston indoklásában – amely az Indexhez is eljutott – olyan állítások is vannak, amelyek a balettkar, az OPERA működését is érintik. Az esetről megkérdeztük az Operaház sajtóosztályát, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a balett valóban nagy megterheléssel járó munka, ahol előfordulhatnak sérülések.
Kovács Noel Ágoston a levél elején – amelyet a Diótörő-széria utolsó előadásán olvasott fel 2024. január 6-án – először is mindenkinek gratulált ahhoz a hihetetlen teljesítményhez, amelyet a Diótörő-időszakban véghez vittek, és hogy „igaz, kisebb-nagyobb sérülésekkel, de túléltük”. Ezek után tért rá azokra a gondolatokra, amelyeket már nem tudott magában tartani,
mert túl sokat nyeltünk le az évek alatt.
„Szerintem mi, táncosok mind tudjuk, mennyire kemény időszakon vagyunk túl, remélem, ezt a vezetőség is észreveszi, és realizálja, hogy túl vagyunk hajtva, emiatt történnek a sérülések, de hát ugye ebben a társulatban a táncosok csak eszközök”, akiket csak úgy el lehet dobni, lecserélni, ha nem úgy működnek, mint azt elvárjuk.
A mostani helyzetüket úgy írta le, hogy a társulat egy 24 órás Le Mans-versenyen van túl, amely után a motorokat újra kell építeni és felkészíteni (vagy legalább egyhetes pihenési időt biztosítani) a következő versenyre (az Anyegin című előadásra), nem egyből áthajtani a másik pályára, tönkretéve azokat.
A következő évadra tekintve, remélem, még nem késő, hogy egy kicsit gondolkodjanak, és változtassanak a beosztáson, hogy ne az egyik előadásból ugráljunk a másikba, mert ha visszaemlékszünk az eddigi évadra, minden egyes darab alatt számtalan sérülés volt, ami sajnos elég sűrűn előfordul. Ennél még rosszabb, hogy lelkileg is teljesen le vagyunk merülve, és akármerre nézek a társulatban, senkin nem látom az őszinte mosolyt.
A fiatal balettos szerint nem abban kellene mérni a művészetet, hogy mennyi pénzt hoz a háznak. Meg kellene nézni, milyen mértékben növekedtek a sérülések, arról nem beszélve, hogy minden évben milyen százalékban cserélődik a társulat.
„Szomorúnak tartom azt, hogy mindig azt halljuk, hogy nincs idő semmire, közben meg előre dolgozunk fél évvel, merthogy akkor nem lesz idő. Lehet, hogy akkor az egész évad rosszul van felépítve, és túl sok előadás van betervezve. Elegem van abból, hogy minden egyes darabot úgy próbálunk, hogy nem fordítunk elég időt arra, hogy az apró részletekre nagyobb odafigyelést forgassunk, vagy ha ez már nem elvárás, akkor legalább a lépések meglegyenek tisztán.” Szerinte az utolsó pillanatra rántják össze a darabot „egy nézhető állapotra”.
Mint írja, elveszett az igényesség, és az a legfontosabb, hogy több füst, hópehely és csillám legyen a darabban, arra viszont nem figyelnek, hogy a táncos dolga ezzel kétszer olyan nehézzé vagy akár balesetveszélyessé válik. „Sajnos nem tudok máshogy a társulat működésére gondolni, mint amatőr és inkompetens” – fogalmazott. Mindezekért úgy döntött, hogy hat év után felmond a Magyar Állami Operaházban.
Az Index megkereste Kovács Noel Ágostont, aki azt mondta: zsinórban 43 Diótörő-előadáson vannak túl, december 25-én és 26-án is két fellépésük volt. Korábban is próbálta már jelezni a vezetésnek, hogy nincs minden rendben, de ennyire konkrétan nem mondta ki, mert ő is féltette az állását, ahogy mindenki. Most viszont, hat év után, fájó szívvel, de elhagyja az Operaházat, pedig gyerekkori álma volt, hogy ott táncoljon. Mint mondta, a tánckarban már annyi a külföldi, hogy a próbák nyelve az angol. Most úgy látja, hogy még a táncoskarrierjével is felhagy, annyira kiölték belőle a balett iránti szeretetet.
Lapunk megkereste a Magyar Állami Operaházat is. Az intézmény válaszát változtatás nélkül, teljes terjedelmében közöljük:
„A Magyar Állami Operaház vezetése sajnálattal vette tudomásul Kovács Noel tánckari művész döntését, személyében egy tehetséges fiatal magyar férfi balettművészt vesztett a társulat, akihez az intézmény számos fegyelmi vétsége és kifogásolható munkamorálja dacára is ragaszkodott. Mindezek tükrében ugyanakkor nehezen értelmezhetők a szakmai munkával kapcsolatban megfogalmazott kifogások, a Magyar Állami Operaház éppen ezért határozottan visszautasítja azokat a negatív minősítéseket, amiket egykori művésze megfogalmaz. Balettmestereink és művészeink magas színvonalú munkájára a legjobb bizonyíték a közönség visszajelzése: az említett 41 Diótörő-előadás (plusz 2 nyilvános főpróba, jótékonysági előadás), valamint az évad többi repertoár-előadása, melyek mind telt házak előtt, vastapssal és ovációtól kísérve értek véget estéről estére.
De megemlíthető az a nagy fokú szakmai érdeklődés, amivel nemzetközi fórumokon vezető európai társulatok igazgatói fordulnak az intézmény felé, az ugyancsak nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező, elismert vendégkoreográfusok és betanító balettmesterek méltatásai, azok az előkészítés alatt álló külföldi turnémeghívások, melyek első állomása a balettegyüttes tavaly szeptemberi dubaji nagy sikerű, öt telt házas Hattyúk tava-előadása volt összesen tízezer néző előtt, vagy az a több száz, olykor ezer fő feletti jelentkező, akik minden évben egy-egy betöltetlen pozícióra pályáznak, és ahol a megfelelő felkészültségű magyar művészek mindig elsőbbséget élveznek.
A Magyar Állami Operaház ugyancsak visszautasítja a nyelvhasználattal kapcsolatos burkolt xenofób megjegyzést, különösen azután, hogy korábbi tánckari művészünk búcsúlevelében külföldi kollégáit angol nyelven is megszólította. A balett és a tánc nemzetközi műfaj, ahol évtizedek óta a társulatok döntő többsége többnemzetiségű, ennek a nyelvhasználat természetes velejárója, nem mellesleg a zenekar és az énekkar is foglalkoztat külföldi művészeket. A 69 fős tánckarnak jelenleg is 40 százaléka magyar, ezzel továbbra is a legnagyobb számban ők vannak jelen a karban, ami nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőnek számít.
Természetesen a magyar balettmesterek a magyar művészeket továbbra is magyarul szólítják meg.
A balettegyüttesben előforduló személyi változásoknak számos oka van, szakmai és magánéleti indokoktól kezdve a nyugdíjkorhatár eléréséig, de ezzel együtt egy átlagos évadban a 120 fős együttesnek kevesebb mint tíz százaléka változik, a jövő évadtól pedig várhatóan legalább három új magyar taggal bővül a társulat a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Balettintézet végzős növendékei közül.
A balett olyan művészi munka, ami a versenysporthoz hasonló, valóban nagy fizikai megterheléssel jár. Többnyire rándulás, húzódás, ficam jellegű sérülések fordulhatnak elő,
ezek súlyukat tekintve azonban össze sem hasonlíthatók pl. a közelmúltban más színházakban történt balesetekkel.
A Magyar Állami Operaház minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy sérülés esetén hozzájáruljon művészei teljes körű felépüléséhez, és számukra a lehető legjobb munkakörülményeket biztosítsa” – zárul az OPERA válasza.
(Borítókép: Juhász Zsolt Táncszvit című koreográfiájának próbája a Magyar Állami Operaházban 2017. május 23-án. Fotó: Marjai János / MTI)