Darvas Iván, Mensáros László, Kabos László – három színész, aki börtönben ült, később mégis magas állami kitüntetést kapott. Vajon napjainkban megkaphatja-e a Kossuth-díjat valaki, aki börtönben ült? Ennek jártunk utána.
Hibázni emberi dolog. De vajon meddig büntethető az, aki megbűnhődött? A társadalom visszafogadja-e annyira, hogy a későbbi kiemelkedő tevékenységéért akár állami díjat is kapjon? Ez a kérdés a művészekre is igaz, mégis, mintha tabunak számítana, hogy büntetett előítéletű művész kaphat-e állami kitüntetést.
Véleménye mindenkinek van, még sincs erről közéleti diskurzus.
Stohl András színművész úgy gondolja, már nem kaphat Kossuth-díjat, mert korábban ittas vezetésért börtönben ült. Erről a TV2 Plusz vendégeként beszélt: „Van egy törvény, hogy büntetett előéletű ember nem kaphat állami kitüntetést. Én, amíg élek, büntetett előéletűnek számítok az emberek szemében, hiszen voltam börtönben. De jogilag ez a bűncselekmény – miután letöltöttem a börtönbüntetésemet – három év után elévül. Jogilag büntetlen előéletű vagyok, ezért van fegyvertartási engedélyem is.”
A témában több művészt megkerestünk – köztük olyanokat, akik már voltak a Kossuth-díj Bizottság tagjai –, de talán a téma kényességét is jelzi, hogy nem kívántak nyilatkozni. Ettől függetlenül van véleményük, s abban mindannyian egyetértettek: minden attól függ, kit miért ítéltek el. De ha valaki letöltötte a börtönbüntetését, akkor nem látják akadályát annak, hogy megkaphassa a művészeknek adományozható legmagasabb állami díjat.
A Miniszterelnökségnek is elküldtük a kérdéseinket. Tájékoztatást kértünk, hogy
Amint megérkezik a Miniszterelnökség válasza, közöljük.
A témában megkerestük Kukorelly Endre József Attila-díjas írót, aki szerint különbséget tudunk tenni bűntény és bűntény között, és mindenki nyilván máshol húzza meg határt.
Politikai okokból ma már csak diktatúrák büntetnek. Erkölcs és művészi tehetség amúgy sem jegyesek – »minden külön értesítés helyett« –, őrületes összevisszaság van, komoly művészek közt is akadt elég gazember”
– mondta. A köztörvényes bűnözőktől eltekintve ide sorolja azokat, akik olyan rendszerekért – a náci és bolsevik diktatúrákért – lelkesedtek, amelyek tömegesen irtottak ki embereket. Az írók, filozófusok között is számosan – legalább egy ideig – nácibarátok voltak Céline-től Poundig, Heideggertől Hamsunig. A harmincas évektől egészen a nyolcvanasokig tömegével pártolták a szovjet rendszert Romain Rollandtól Louis Aragonig, Bertolt Brechttől Sartre-ig, úgy csinálva, mintha nem tudnának a nyomorról, éhínségről, a Gulagról, arról, hogy emberek millióit likvidálták a Szovjetunióban.
Vegyük Arthur Koestlert vagy André Gide francia írót, akik aztán radikálisan fordultak szembe korábbi naiv lelkesedésük tárgyával. Egy részük azért írt lelkesen, mert hitt a rendszerben, mások szimplán érdekből. Számos zsidó származású író, érthetően, úgy élte meg a kommunizmust, hogy többé nem kell félniük a kirekesztéstől, üldöztetéstől. Hittek a rendszerben – sokak közt Devecseri Gábor, Örkény István, Somlyó György, Háy Gyula, Déry Tibor, Vas István vagy Zelk Zoltán –, és annál nagyobb volt a csalódásuk. Zelk például az ötvenes években brutális sztálinista verseket írt, lásd A hűség és a hála éneke című híres verseskötetét, később Nagy Imre mellé állt, és őt is lecsukták.
A forradalom leverését követően Zelk Zoltánt háromévi fogságra ítélték, amnesztiával másfél év után szabadult. A kétszeres Kossuth-díjas költőt 1951 után 1974-ben is József Attila-díjjal jutalmazták.
Az írók mellett a múltban a színészeket is megkörnyékezte a politika. Közülük voltak, akiket emiatt börtönbe is zártak. „Az ötvenes, hatvanas évek Magyarországán politikai és köztörvényes büntetést lehetett kapni, de a kettőt élesen elkülönítették egymástól” – mondta az Indexnek Gajdó Tamás színháztörténész, aki szerint ez a korszak két legismertebb politikai elítéltjének életrajzából is kirajzolódik.
Mensáros Lászlót és Darvas Ivánt politikai okokból zárták börtönbe, ennek ellenére később mindketten megkapták a legmagasabb állami kitüntetést.
Darvas Iván az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből. A forradalom leverése után 32 hónap börtönre ítélték (1957–1959), majd évekig nem játszhatott. De valamiből meg kellett élnie, így 1959–1963 között segédmunkásként egy budapesti műanyagfröccsöntő üzemben dolgozott. 1963-ban került vissza a pályára, s rá négy évre, 1967-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el színészi munkáját, aztán 1969-ben érdemes, 1975-ben kiváló művész elismeréssel tüntették ki, a legmagasabb állami elismerést, a Kossuth-díjat pedig 1978-ban vehette át.
„Hasonló utat járt be Mensáros László, aki a börtönbüntetését 1958 és 1960 között töltötte. Ő az 1956-os forradalom napjaiban Debrecenben aktív politikai szerepet vállalt a színházban, s tagja lett a város forradalmi bizottmányának. 1960. július 20-án szabadulhatott Márianosztráról. Ezt követően segédmunkásként és pincérként dolgozott, mígnem 1961-ben szerződtette a szolnoki Szigligeti Színház. Szabadulása után nyolc évet kellett várnia, hogy 1969-ben Jászai Mari-díjat kapjon” – mondta Gajdó Tamás, aki szerint ekkor már érezni lehetett a politikai enyhülést.
Darvashoz hasonlóan – csaknem hasonló ütemben – a következő években ő is megkapta az összes rangos állami kitüntetést: az érdemes művésztől kezdve (1976) a kiváló művészen át (1976) a Kossuth-díjig (1980).
GAJDÓ TAMÁS SZERINT A SZOCIALIZMUS ALATT A POLITIKAI BÜNTETÉS NEM BEFOLYÁSOLTA, HOGY A MŰVÉSZEKet, MIUTÁN VISSZAKERÜLTEK A PÁLYÁRA, A LEGMAGASABB ÁLLAMI KITÜNTETÉSSEL ISMERJÉK EL.
Persze olyan színészek is akadtak, akiket köztörvényes bűn elkövetése miatt börtönöztek be. Az egyikük Buss Gyula, aki egész karrierje alatt az ország vezető színházaiban, viszonylag jó szerepeket kapott, de kitüntetést nem. Két ügye volt.
1959-ben nagy port kavart, amikor – legalábbis a pletykák szerint – Bárdy Györggyel magnóra vettek egy hölggyel való együttlétet. Busst liliomtiprással vádolták, s elbocsátották a Nemzeti Színházból.
Buss a botrányos ügy után balesetet is okozott. „Épp a budapesti Attila úton hajtott, a megengedettnél jóval gyorsabban, amikor egy teherautó mögül váratlanul elé lépett egy idős hölgy, akit elgázolt, mert már nem tudott megállni” – mesélte Gajdó Tamás.
Kabos László színművész 1959-ben szintén közúti balesetet okozott. A híres komikus ittas volt, jogosítványát a helyszínen bevonták, később letartóztatták. Több mint fél évre börtönbe került, a rendszer ugyanis példát akart statuálni: aki vét a törvények ellen és híres ember, arra talán a kelleténél is szigorúbban lecsap a törvény keze. Több mint húsz év után, 1983-ban érdemes művész elismerést kapott, egyebet nem. A Jászai Mari-díjat még közúti balesete előtt ítélték neki oda.
Gajdó Tamás a színészek leveleiből, vallomásaiból és interjúiból azt a következtetést vonja le, hogy az állami kitüntetések odaítélése nagyon fontos számukra. Számontartották, hogy ki mikor mit kapott. Mivel a színészi alakítás egyszeri és megismételhetetlen, a legtöbb alkotó úgy érzi, hogy a közönség szeretete önmagában nem elegendő, egyedül díjainak és kitüntetéseinek felsorolásával bizonyíthatja, hogy kiemelkedő művészi munkát végzett.
A Kossuth-díjat az Országgyűlés 1948-ban, a '48-as forradalom és szabadságharc centenáriumán alapította. A díjra olyan személyeket lehet ajánlani, akik a kulturális és a művészeti életben kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményeket értek el.
Az első díjakat 1948. március 14-én adták át a legkiválóbbaknak, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. Az első időszakban a díj mellé 20 ezer forint és babérkoszorú járt. Az egyéni díjjal 1992-ben 750 ezer, 1994-ben 1,1 millió, 1996-ban 1,6 millió, 1997-ben 1,8 millió, 1998-ban 2,28 millió, 2012-ben 12,9 millió forintot fizettek ki, 2013-tól a mindenkori átlagkereset hatszorosát. 2023-ban 24,7 millió forint volt. A Kossuth-nagydíjjal – amit 1953-ban vezettek be – ennek a kétszerese jár.
Kukorelly Endre szerint a legsúlyosabb terror idején, a Rákosi-korszakban is működött a minőségérzék, klienseik mellett zömében olyanokat díjaztak, akik megérdemelték. Így igyekeztek megnyerni őket, ám ezzel paradox módon mégiscsak megadták a módját a Kossuth- és József Attila-díjnak.
„Amit ma csinálnak, azzal gyakorlatilag likvidálják, porig zúzzák, összetörik a díjak presztízsét. Érdemes összevetni csak az 1945 és 1957 közötti 13 év és a 2011 és 2023 közötti 13 év díjazottjait – magáért beszél. Egészen parodisztikus, ami most megy. Megnyerni végképp nem, ellenkezőleg, mintha valamifajta bosszútól hajtva megalázni, kigúnyolni akarnák a kortárs magyar magaskultúrát.”
Az egyik legemlékezetesebb eset 2008-ban történt, amikor Sas József humoristát, a Mikroszkóp Színpad vezetőjét Kossuth-díjra javasolták. Sast viszont adócsalásért nem jogerősen elítélte a bíróság, így Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kitüntetési előterjesztés visszavonása mellett döntött.
(Borítókép: Kabos László, Darvas Iván, Mensáros László és Stohl András. Fotó: MTI, Farkas Tamás / MTI, Inkey Alice / MTVA, Kaszás Tamás / Index)