Kertész Géza és Tóth Potya István együtt rúgták a labdát az 1900-as évek elejének focipályáin, a Ferencváros színeiben is. Tóth István, a zöld-fehér klub kiemelkedő alakjainak egyike a Potya becenevet kapta, míg Kertész Gézát lassú mozgása miatt a Lajhár becenévvel illették, bár ő is magasan képzett focista volt, aki több pozícióban is jól játszott. A „magyar iskola” jeles képviselőiként számontartott két magyar Olaszországban talál újra egymásra, immár mint edzők:

Barátságuk a II. világháború alatti antifasiszta ellenállás hónapjaiban szilárdul meg igazán – amikor is hozzájárulnak több tucat politikai üldözött és zsidó életének megmentéséhez – és életük utolsó pillanatáig, 1945 februárjának elejéig tart, amikor a budai várnál náci katonák agyonlövik őket.

Az igaz történet Roberto Quartaronét megihlette, s Két hős egy kispadon címmel könyvet írt belőle. Az alkotás önálló életre kelt, járta a maga útján, és színházi előadás lett belőle Olaszországban.

Bátorságról, becsületről

A Compagnia Carnevale nevű olasz társulat 2018-ban mutatja be először A Lajhár és a Potya című darabot, amely több mint 150 olaszországi előadást és különböző elismeréseket tudhat magáénak.

A magyarországi bemutatót 2024. január 30-án, kedden  az Olasz Kultúrintézet Federico Fellini-termében tartják olasz nyelven, magyar felirattal.

A színdarab különböző komikus és tragikus elemek használatán keresztül jeleníti meg a két főhős alakját, és miközben szórakoztató élményt nyújt, elgondolkodtatja a közönséget egy barátság történetéről, az Olaszország iránt érzett szeretetről, a bátorságról, a haza iránti hűségről és a becsületről a második világháború rémségeinek árnyékában – olvasható a szervezők Indexnek elküldött közleményében.