A kis herceg Dubajba érkezett. Antoine De Saint-Exupéry klasszikus regényét a Dubaji Operaházban állította színpadra Anne Tournié. Az előadást a helyszínen néztük meg a budapesti premier előtt.
Antoine De Saint-Exupéry világhírű regénye olyannyira beírta magát a világirodalom történetébe, hogy mára nemcsak ezerféle kiadása létezik, sok nyelvre lefordítva, hanem más művészeti ágak is hozzányúlnak, használják, inspirálódnak belőle, és ily módon a történet még több emberhez juthat el.
A Broadway Entertainment Group még 2019-ben döntött úgy, hogy színpadi show keretein belül életre kelti az 1943-as bestsellert. Az előadást 2019-ben mutatták be Párizsban, 2020-ban a Dubaji Operát, később a Sydney-i Operaházat és a New York-i Broadway-t is megjárta, most pedig ismét Dubajba érkezett. Az Indexnek lehetősége volt a helyszínen megnézni a produkciót, amelynek rendezője és koreográfusa Anne Tournié.
A francia szakember ragaszkodott ahhoz, hogy a mű hűen kövesse a könyv cselekményét, szerkezetét, s még a mesebeli elemektől, karakterektől sem tért el.
A kis herceg című előadásban a narrátorra, Chris Mouronra hatalmas szerep hárult, ugyanis a hölgy dramaturgként is részt vett a munkálatokban: a regényt ő adaptálta színpadra. A korábbi előadásokban többnyire angolul és néha franciául beszélt, Dubajban is ez utóbbi volt érvényes, de itt a közönség angol és arab felirattal olvashatta is az összekötő szöveget.
Az alap lényegében ugyanaz, mint az eredeti könyvben. A készítőknek ez fontos volt. Így találkozhatunk például az arrogáns királlyal, az üzletemberrel és a részeggel is. Mouron gyakorlatilag minden karakter nevében beszél mint a történet egyedi és egyetlen hangja. Az, mondjuk, felettébb érdekes, hogy a rendező miért korlátozza saját művészi szabadságát erre az egy szereplőre...
Az egyébként extravagáns kinézetű hölgy már nem mindennapi, kék színű hajával is hamar észreveteti magát. Karakteres és nagy lélekjelenléttel él a deszkán.
Akkor is pulzál, ha nem csinál semmit. Ez figyelemre méltó, a szó pozitív és negatív értelmében egyaránt.
Utóbbi vonatkozásban azért zavaró, mert így nehezebb az egyébként remekül játszó, táncoló és levegőben akrobatizáló Dylon Barone játékát figyelni – ő alakítja a címszereplőt. Barone közöl, nem is akárhogy: vérprofin. Teszi úgy, hogy állítása szerint csupán hat-hét hónap alatt készült fel a szerepre − igaz, már 2019 óta játssza.
Carmen Arbues Miro fodrász- és sminkmester, valamint Peggy Housset jelmeztervező hitelesen kelti életre a herceget. A naivat, a kíváncsit, a szerethetőt, a szeretni akarót, az értetlent, a felfedezőt: a szőke, kócos hajú gyermeket. Sárga ruházatából egyből a napra asszociálok, amely fénnyel tölt meg mindent.
A tánckar multinacionális csapat, akik között van olasz, kínai, indiai, lengyel és francia is. A professzionális táncosok a balettől kezdve a kortárs modern táncig mindent felvonultattak. Nagy élmény volt nézni az artisták játékát, akik légköteleken hintázva repülést imitáltak. Az egész látványtól olyan érzésem támadt, mintha az univerzum közepén függtek volna. S ez főként igaz volt a címszereplő Dylon Barone-ra.
Mindig merész vállalkozás filmes elemeket alkalmazni a színházban. Marie Jumelin szürreális videóterve önmagában nem volt zavaró, mert követte a történet menetét, ám a színpad és a vetítő között mégsem teremtődött meg mindig az összhang. Kivéve, amikor az égbolt jelent meg. Azok igazán szép pillanatok voltak, szerencsére, hiszen ebben a történeteben folyamatosan
a csillagokat nézzük, miközben az értékeikről beszélgetünk.
Fontos szólni Terry Truck zenéjéről, amely önmagában is fantasztikus élmény, s abszolúte megemelte a produkció színvonalát. A fülbemászó dallam átjárta a testet, és még a szívünket is képes volt megfacsarni. Remekül építkezett, akár egy nagyívű nóta, amely a végén robban, de közben is érezteti folyton: figyelj, mert hamarosan jön a csúcspont.
Súlyos mondatok hangzanak el a történetben, amelyeket sokan nemcsak szállóigeként, hanem bölcseletként, tanításként kezelnek. Életigazságként. Kor s talán érettség kérdése, mikor melyikre rezonálunk jobban. Az egyik klasszikus:
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Érdekes üzenet vagy épp görbe tükör a társadalom felé. Főként Dubajban, amely városra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy van színházi kultúrája. S ahol az előadásra igyekvők hada inkább egy jó buli helyszíneként tekintett az operaházra, mintsem Thália szentélyeként.
A produkción érződik, hogy utazásra tervezték, hogy a világ minden pontján értsék, szeressék. Hibái ellenére összességében szerethető is az előadás.
A kis herceg 2024. február 14-től Budapesten is megtekinthető lesz francia nyelven, magyar feliratozással. Egy biztos, az Erkel Színházban még jobban fog működni az előadás, mert értő és érdeklődő közönségre találhat.
(Borítókép: Broadway Entertainment Group)