Azt írták, hogy a magányos, kora avar kori sírból teljes lamellás páncél került elő, a viszonylag sekély sírban nyugvó harcos fölé lovát is eltemették. A ló alatt, az elhunyt fölé kiterítve, került elő a páncél, amelyre ráhelyezték a harcos fából készült nyíltegezét a benne lévő nyilakkal, valamint íját és kardját is.

A sír jelentőségét a benne lévő páncél adja, amely – a 2017-ben feltárt derecskei lelet után – a második olyan lamellás vért, amely valószínűleg teljesnek mondható, és régészeti feltáráson, viszonylag érintetlen állapotban került elő.

Ebből adódóan, a lócsontokat leszámítva, a teljes leletegyüttest egy tömbben emelték ki a szakemberek, jelenleg a restaurátorműhelyben végzik a bontását, dokumentálását. Mindez lehetővé teszi a páncél szerkezetének értelmezését, rekonstruálását, és további adatokkal szolgálhat az avar kori lamellás páncélokról – közölték.

A derecskei lelet jelentőségét mutatja, hogy a múzeum kincsei Ausztriában, majd Németországban is láthatóak voltak az elmúlt években rendezett, lovasnomádokat bemutató kiállításokon.

Ugyanakkor ezeket a páncélokat az adott személyre szabták, nem voltak egységesek: eltérő méretű, formájú, számú lemezekből, eltérő fűzésmóddal készülhettek, eltérő számú sorokból állhattak, így minél több teljes, vagy majdnem teljes páncéllelet kerül elő ép állapotban, annál teljesebb képet kaphatunk nemcsak a páncélzatról, hanem az avar nehézlovasságról is.

Ezért is nagy jelentőségű az Ebesen a közelmúltban talált lovassír. Vizsgálata már megkezdődött, jelenleg a páncélzat, a fegyverek láthatók a testen, ám a restaurálás előrehaladtával további értékes leletek is előkerülhetnek még – áll a dokumentumban.

A régészek, minthogy a leletre novemberben, Rúfusz napján bukkantak, ezt a nevet adták a kora avarkorban, vélhetően a 7. század első felében élt harcosnak.