Egy gombostűt sem lehetett leejteni csütörtök este a CEU Nádor Event Centerben, drMáriás kreatív elnevezéssel (A magyar–amerikai kapcsolatok javítása nemzetstratégiai és kortársművészeti prioritás!) meghirdetett kiállításának megnyitóján. Amióta megpróbálták meghekkelni az újvidéki születésű polihisztor Havanna-lakótelepi tárlatát, majd nemcsak megpróbálták, de sikerrel meg is hekkelték Facebook-oldalát, a kimeríthetetlen fantáziájú képző- és előadóművész addig sem csekély népszerűsége az egeket verdesi. És borítékolható, hogy a február elsején megnyílt kiállítás sem árt a délvidéki ezermester ázsiójának.
A délvidéki kapcsolat természetesen itt és most is tetten érhető.
Véletlen-e, vagy nem, de drMáriás Munkácsi Mihály-díjas képzőművész csütörtökön megnyílt kiállításának tető alá hozásában oroszlánrészt vállalt Ilija Zsolt, a CEU Event and Space Managementjének feje, bármit is jelentsen ez a hangzatos elnevezés. Mármost, Ilija úr temerini születésű, Újvidéktől, drMáriás szülővárosától húsz kilométerre látta meg a napvilágot, és hogy mennyire nem idegen számára a művészvilág, ahhoz egy sokatmondó életrajzi adat: édesapja, Ilija Géza hosszú éveken át a Bugyi fivérek legendás bandájának, a 3+2-nek volt a basszgitárosa!
De mindez csak egy mellékszál, az igazi előzményekhez el kell zarándokolnunk a kies Havanna-lakótelepre, a Kondor Béla Közösségi Házba, ahol drMáriásnak tavaly szeptemberben országos hírnévre szert tett kiállítása nyílt, A dadaizmus győzelme elkerülhetetlen! címmel. A szerény bemutató észrevétlen elsurrant volna a honi kulturális szcéna radarernyője alatt, mint egy F–117-es Nighthawk lopakodó harci gép, de szerencsére akadt néhány festmény,
első helyen a Schmidt Szűz Mária és kisdede, Ungár Péter a NER templomában című vászon, amely kiverte a biztosítékot Szarvas Attilánál, a helyi önkormányzat KDNP-s képviselőjénél.
Szarvas úr úgy vélte, drMáriás alkotásai sértik a látogatók vallási és erkölcsi érzékenységét, és minden követ megmozgatott a tárlat betiltatására.
Ezzel akaratlanul is sikerült elérnie, hogy a kiállítás az országos figyelem fókuszába kerüljön, és az Index is megemlékezzen a túlbuzgó képviselő akciójáról.
Továbbá arról, hogy a művész ószövetségi áthallásoktól sem mentes alkotásban örökítse meg Szarvas úr inkvizítori akcióját az utókor számára.
Mármost, mintegy a Havanna-lakótelepi incidens farvizén evezve, időközben megjelent drMáriás multimédiás albuma (Tanmesék a világ legfejlettebb demokráciájáról), nem csekély érdeklődéstől kísérve; majd a közelmúltban az történt, hogy meghekkelték a művész több mint húszezer követővel rendelkező közösségi oldalát. Hogy van-e összefüggés az imént felidézett események és a Facebook-oldal ellehetetlenítése között, az úgyszólván kideríthetetlen, de ma már van egy új közösségi profilja a mesternek, aminek népszerűsége és látogatottsága a fény sebességével gyarapodik. Ahol egyébként látható a Tudósok banda legújabb, Majomország című klipje is:
Nos hát, ilyen előzmények után került sor a csütörtök esti megnyitóra, amelyen nemcsak a honi művészvilág megannyi jeles képviselője jelent meg, hanem a média jól körülhatárolható szegmenséből is többekkel találkoztunk. Hiába, a művész személye, a kiállítás címe (A magyar–amerikai kapcsolatok javítása nemzetstratégiai és kortársművészeti prioritás!), párosulva az ikonikus helyszínnel, mágnesként vonzotta az érdeklődőket.
Igen, a helyszín, a nemrég indult CEU Nyitott Galéria, ami a kiállítótér működtetőinek szándéka szerint egy újabb lépés abba az irányba, hogy a CEU a közösség szolgálatába állítsa és elérhetővé tegye budapesti épületeit és infrastruktúráját. E kiállítási tér biztosításával a CEU azt szeretné elérni, hogy hozzájáruljon a kortárs művészet széles körű megismertetéséhez.
Nos, annak, aki belépett a kiállítóterembe, nem is kellett csalódnia.
A terem két szemközti faláról Orbán Viktor és Barack Obama néz farkasszemet egymással, forgópisztolyt szegezve a másikra,
a közismert 1963-as Andy Warhol-kép parafrázisaként.
A sokkhatás a későbbiekben sem tompul, egyik meghökkentő festmény látványa zuhan ránk a másik után. Emitt Leonardo Utolsó vacsorájának újragondolása, az asztalfőn Orbán Viktorral, a miniszterelnök jobbján és balján napjaink honi és nemzetközi politikai életének prominensei Vlagyimir Putyintól Áder Jánoson, Mészáros Lőrincen, Kövér Lászlón át Donald Trumpig és Hszi Csin-pingig; amott pedig Frank Zappa udvarol (eredménytelenül) Méhes Mariettának a nyolcvanas-kilencvenes évek budapesti undergroundja Marianne Faithfulljának, akivel drMáriás 1994-es első New York-i kiállítása alkalmával találkozott először, és akibe a nyolcvanas években mindenki (vagy majdnem mindenki) szerelmes volt Pesten.
Hihetetlenül erős a Delacroix stílusában megfestett A diplomás kommunisták című kép, amelyen egy ágyútalpon együtt indul harcba Bill Gates, Soros György, Greta Thunberg és Mark Zuckerberg, hogy együtt szabadítsák fel a proletariátust. Az ember csak vakargatja a feje búbját, hogy egy ilyen festmény, amelynek egyik főalakja a ház tulajdonosa, kikerülhetett a falra a CEU-n…
„Én oda megyek, ahová hívnak. Nincsenek előítéleteim, szívesen állítottam ki nagyon rangos helyeken, régebben a Műcsarnokban, a Ludwig Múzeumban, örömmel állítok ki vidéki művelődési házakban, de jelentős galériákban is, mint például a debreceni MODEM-ben 1300 négyzetméteren vagy Pécsett a Zsolnay Múzeumban, vagy éppen a Havanna-lakótelepen, a Kondor Béla Közösségi Házban. Nekem a közönség valamennyi szegmense egyformán fontos, ha kell, megszólítom a munkanélkülit vagy a fiatal, sikeres, gazdag menedzsert. Egy olyan közösség tagjai vagyunk, amelyikben mindenkinek van valamilyen viszonyulása azokhoz a témákhoz, amelyekkel foglalkozom. És engem is inspirál, ha különböző helyeken állítok ki” – mondta drMáriás az Indexnek.
Ilyen lehet neki a CEU, hiszen a művésznek mindig az jelentette az igazi inspirációt, ha új, bizonytalan, ismeretlen közegben mérette meg magát. Amikor külföldön játszott zenekarával, a Tudósokkal, akkor voltak olyan helyek, ahol jó, ha tucatnyi embernek muzsikáltak, mégis ezek voltak a legnehezebb, egyben a leginspirálóbb koncertek: megnyerni azokat az embereket, akik nem is hallottak róluk.
Nincs olyan hely, ahol ne vállalnék el kiállítást, vasúti váróteremben, kórházban is vannak képeim, mindenütt, ahol funkciója van a művészetnek, ott bizonyos értelemben szebbé, gazdagabbá teszi az életet, és én ezeken a helyeken örömmel állítok ki – mondta. – Az itt látható művek megjelenítik azt a helyzetet, azt az állapotot, amelyben vagyunk. Két ember fogja egymásra a pisztolyát, Orbán Viktor és Barack Obama, akik két teljesen eltérő kultúrát, tradíciót, világfelfogást, gondolatvilágot jelenítenek meg. A kérdés az, vajon ez a szembenállás mennyire valós vagy mennyire szimbolikus. Ez csak egy filmjelenet, amit hatvanegy éve Andy Warhol ragadott meg eredetileg egy Elvis Presley-moziból, vagy ez a két politikus-cowboy tényleg egymásra fogja-e a Coltját?
Azt mondja, nincs annál abszurdabb szituáció, mint amikor a művész úgy viselkedik, mint egy politikus, sajnos azonban a mai átpolitizált világban nem tud másképp viselkedni, mert minden a politikáról szól. Kénytelen használni a politika eszköztárát, jelképrendszerét. És az a lehetetlen helyzet fordul elő, hogy a művész egyfajta jobb politikusként kijavítja azokat a hibákat, amelyeket a professzionális politikusok követnek el. A művész párbeszédeket kezd, megoldásokat keres, előveszi a humorát, ezzel helyettesítve a kegyetlen szembenállást, az egymás megalázását, sarokba szorítását, kinyírását.
„Harminc éve voltam először Amerikában, 27 éve volt ott először kiállításom, nagyon jó lenne, ha ez most 58 éves koromban is összejöhetne – jelezte a művész. – De a helyzet most olyan, hogy
valószínűleg Szlovákiában sem tudnék kiállítani, mert akkora gyűlölet és értetlenség veszi körül az országunkat.
Ez persze részben érthető, részben viszont nem, mert annyira fel vannak korbácsolva az indulatok, az előítéletek. Annyira polarizált világban élünk, hogy az már-már elviselhetetlen. A művész számára pedig a bezártság, az elszigeteltség tulajdonképpen maga a halál. Jól érzem magam Magyarországon, harminc év alatt, ami az eddigi életem nagyobbik fele, jobbára meg is kedveltem ezt a számomra, aki Jugoszláviából jött, furcsa világot. A művésznek azonban mozognia kellene, jó lenne megmutatni, megméretni ezeket a képeket más országokban, más kontinenseken is.”
A művésznek korábban voltak kiállításai, nemcsak New Yorkban, hanem Pekingben vagy Szentpéterváron is.
Amikor 2018-ban egy szentpétervári galériában a főfalra azt a képet tettük, amelyiken Putyin a New York-i Szabadság-szobor fejkoronájával volt ellátva, ami egy kicsit bohócsapkaként állt a fején, a megnyitó előtt eljött a KGB utódszervezetének embere, és megkérdezte a szervezőket, hogy ezt komolyan gondolják-e, és hogy nem kellene-e esetleg hazaküldeni ezt a NATO-tagállamból érkezett művészt, aki én voltam. De a szervezőknek eszük ágában sem volt engedelmeskedni. És egy remek hangulatú megnyitó kerekedett a Putyin-képpel a háttérben. Gulyást főztek, 27 fajta ital volt, mind a 27 vodka. Manapság ma már sajnos mindez nehezen lenne elképzelhető. Summa summarum, jó lenne valamit visszahozni ebből a szabadságból.
A kiállítás megnyitóbeszédét a kisebb betegsége miatt távol lévő Kontler László prorektor helyett egy munkatársa olvasta fel. A beszéd reflektált az imént említett és drMáriás vásznán megörökített Frank Zappa 1990-es prágai, majd 1991-es budapesti fellépésére, ezzel is rámutatva, hogy a csehek, pardon, akkor még csehszlovákok, mennyivel előttünk jártak a rendszerváltásban, és talán járnak még manapság is.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető február 2-a és 29-e között keddtől szombatig naponta 12.00 és 18.00 között. A galéria vasárnap és hétfőn zárva tart.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)