Januárban az égbolt egyik legszebb csillagképéről készült felvételt választott a hónap fotójának a Magyar Asztrofotósok Egyesülete.
Az ikonikus csillagkép
Az Orion csillagkép a téli égbolt jellegzetes csillagalakzata, és az égbolt egyik legszebb csillagképe. Szabályos formáját, a 4 fényes sarokcsillagot, a vadász két vállát és lábát, középvonalában pedig az egyenlő távolságra sorakozó, közel azonos fényességű 3 „övcsillagot” nagyon sokan felismerik az égen. Valamivel szűkebb körben, de talán ismert az a tény, hogy az Orion öve alatt, akár szabad szemmel is megpillantható halvány, elmosódott, apró derengés a híres Orion-köd centrumának a fénye. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem csak ez az egyetlen érdekesség található az Orion csillagképben, sőt... a Kiss Péter asztrofotós által készített lenyűgöző képen számtalan dolgot látunk, talán éppen a csillagkép fő csillagait a legnehezebb megtalálni.
Az Orion csillagkép merő véletlenből, vagyis inkább bizonyos, a Tejút szerkezetéből származó okok miatt egy óriás kozmikus molekulafelhő-komplexum előtt helyezkedik el. Ezt a felhőt kozmikus por és gázok alkotják, nagyságrendileg 1500 fényévnyire helyezkedik el tőlünk, és nagyon sok fénylő, úgynevezett csillagkeletkezési régiót tartalmaz, mint a híres Orion, vagy éppen a Lófej-köd is.
Bár a csillagkép fotózása első pillantásra egyszerűnek tűnik, hiszen szépen látszik dél felé a táli táj felett fagyos derült éjszakákon, megörökítése mégis nehézkes. nem is az évszakkal van a baj, hiszen télen is előfordulnak csillagfényes éjszakák. Sokkal inkább az égterület nem túl nagy horizont feletti magassága teszi igazán nehézzé a fotózását. Bár egy téli éjszaka igen hosszú, az Orion csillagkép csak néhány órán át tartózkodik fotózható „magasságban". Ezt az időszakot leszámítva gyorsan belesüllyed a horizont közeli fényszennyezésbe. Másik nehézség az óriási látómezőben lévő tengernyi csillag jelenléte, melyek teljesen eltakarják fényükkel a szépséges csillagködöket. Ennek ellenére Kiss Péter nekivágott, és több alkalmon keresztül, majd hosszú képfeldolgozási munkával örökítette meg újszerű formában a jól ismert régiót:
„Évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne a teljes Orion csillagképet lefotózni, és 2022 januárjában sikerült összehozni a 4 paneles mozaikot a Samyang 135mm-es obival. A feldolgozás kicsit elhúzódott, elsősorban a rendkívül sűrű csillagmező miatt. Miután a nyersek RGB-ben, szemünk számára színhelyes módon lettek rögzítve nem pedig keskenysávban, a csillagmező teljes spektrumban tündökölt, ezért a háttér kiemelése eléggé problémás volt. Az áttörést a Starnet2 hozta. Ezzel a programmal sikerült a csillagokat nagyon szépen eltávolítani a képről, így lehetőség nyílt a háttér és a csillagok külön kezelésére. A Starnet2 tényleg megdöbbentően jó munkát végzett! A kép nem teljesen hiteles, hiszen az eredetileg nagyon fényes csillagmezőt egy halványabb verziójú mezővel kellett helyettesíteni, emiatt a csillagok nem olyan mértékben lettek felgörbézve mint a ködök. Cserébe láthatóvá váltak olyan ködösségek, melyeket eddig így nem tudtunk lefényképezni."
– mondta munkájáról Kiss Péter.