Allen Ginsberg levelére bukkantak a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában. Az üzenet tartalma alapján a szabadságharcos költő jó kapcsolatot ápolt Libik György üzletember-íróval, aki aktívan részt vett a második világháború utáni magyar politikai életben, majd az 1956-os forradalom után Svédországba emigrált. Ginsberg levele ezekben az években íródott hozzá.
Azt ugyan továbbra sem tudni, hogyan lettek barátok, de az új felfedezés alapján bizton állítható, hogy a két férfi jó kapcsolatot ápolt egymással. Az Egyesült Államok szabadelvű, rebellis költője és az ’56-os magyar szabadságharc lázadó írója a mostani felfedezés alapján régebbről ismerhették egymást,
azonban erre a kapcsolatra korábban nem derült fény.
A Petőfi Irodalmi Múzeum blogjában számolt be a felfedezésről. Elmondásuk alapján csaknem kétmillió dokumentumot őriznek a kézirattárukban, amelyhez folyamatosan érkeznek újabbak. Épp Libik György hagyatékát dolgozták fel, amikor rábukkantak a levélre.
A kézzel, tintával írott üzenet valószínűleg 1958-ból származik. Allen Ginsberg spanyolországi élményeiről ír benne, valamint arról, hogy épp most tért vissza az Államokba; Libiket pedig Svédországról kérdezi, ahová a forradalmár 1956 után emigrált.
Hogy pontosan miként ismerkedhettek meg, arra nem utal a levél, azonban számos dologról mesél benne Ginsberg. Spanyol, illegális munkavállalásának élményeit meséli el, miközben arról is beszél, hogy partnerével jelenleg se munkájuk, se otthonuk, azonban egy kocsit sikerült átvinniük a tengerentúlra. Leírja, hogy sikerült a kocsira jópofa „Made In U.S.A.” rendszámot szerezni, mivel Illinois állam lakói egy bizonyos összeg fejében igen rendesek tudnak lenni.
Spanyolországi élményeiről már némileg komorabban fogalmaz. Leírása alapján nem fizették meg rendesen és munkavállalói okmányokat sem állítottak ki neki függetlenül attól, hogy ezzel mennyi gondot okoztak neki. Ottani munkaadói belgák voltak, és Ginsberg belőlük kiindulva elég sötéten festette le az akkori belga–magyar kapcsolatokat.
Belga munkaadóimról azt kell mondjam – belőlük kiindulva –, hogy ők az első olyan nép azok közül, akikkel találkoztam, akik ravaszul és aljas módon közelítenek a magyarokhoz
– fogalmazott levelében.
Írása végén némileg szkeptikusan fogalmaz arról, hogy nem tudja, sikerül-e az Államokban azelőtt munkát találnia, hogy éhen halnának. Ennek egyik okaként magas fizetési igényét nevezi meg, de burkoltan megjegyzi, azért: „Biztos vagyok benne, hogy néhány más oka is van ennek.”
Allen Ginsberg az Egyesült Államok háború utáni lázadó generációjának talán legerősebb hangja volt. Angliában megjelent verseskötetének USA-ba érkező első példányait betiltották, volt, hogy könyvesboltokat is bezárattak miatta. Egyik legismertebb költeménye, az Üvöltés egy generáció haragját próbálta megfogni, műveivel pedig később
olyan lázadó és egyedi gondolkodású alkotókat inspirált, mint Bob Dylan vagy a The Doors.
Az aktuális nehézségek ellenére Libiknek írt levele végén feltűnik némi remény is. Abban bízik, hogy mikor újból üzen majd a magyar forradalmárnak, addigra lesz munka és otthon is, meg persze nála lesz a nehezen megszerzett automobil is. Az utolsó sorokban megkérdezte ismerősét, milyen az élet a „svéd sivatagban”, valamint megadta új címét, ahol Libik elérheti őt.
A PIM szakemberei úgy vélik, a megadott lakcím Bernard W. „Barney” Tassler lakása, aki 1940 és 1960 között az American Federationist című munkásmozgalmi kiadvány vezető szerkesztője volt. Feltehetően nála töltötte ezt az időszakot Ginsberg,
aki ekkortájt élénken érdeklődött a baloldali eszmék iránt.
Allen Ginsberg Libik Györgynek írt levele megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatószolgálatának könyvtári olvasótermében.