„Olyan borongós, ködös és morgós ez a vasárnap, úgyhogy arra gondoltam, mesélek róluk, Ádámról és Mátéról. Meg egy kicsit még Brassai Sámuelről is, az »új« nagy kedvencemről. Meg egy díjról, amelyet alapítottam” – írta Miklósa Erika vasárnap délutáni Facebook-posztjában.

„Ők, a fotón: Balogh Ádám és Balogh Máté. Ádám egy évvel idősebb az öccsénél, Máténál. Kis barátaim. Figyeltem őket a Virtuózokban. Utána is. Nagyszerű zongoristák. Nagy tehetségek. Miattuk is határoztam úgy, hogy civil előadóművészként megalapítom – ígéretes, ifjú komolyzenészek számára – a pénzjutalommal is járó KvintEsszencia Talentum Díjat” – tette hozzá, hangsúlyozva: 

Ők kapták meg először, tegnap este a Zeneakadémián, a Cziffra György Fesztivál nyitóünnepén. A fesztivál teljes szakmai zsűrije is rájuk voksolt.

„A tehetség – társadalmi kincs. A tehetségkutatás és a tehetséggondozás társadalmi szükséglet. Nekem ez jó régóta a szívügyem. Szerintem egy tehetség a világot mozdítja előre, és ez számára teljesen természetes attitűd. Jó érzés a mentoruknak lenni, felfedezni és támogatni őket” – hangsúlyozta a Kossuth-díjas operaénekes.

Felidézte azt is, hogy egy másik rendezvényen felhívták a figyelmét Brassai Sámuelre, aki a magyar zene egyik legfontosabb alakjának pályáját egyengette a kezdetek idején. „Erkel Ferenc pártfogójaként ő inspirálta a zeneszerzőt a Magyar Ábránd zongorajáték megírására. És ami még érdekes: számos női zeneművészt is támogatott, ami abban a korban szinte egyedülálló volt. A női egyenjogúság mellett tette le voksát az élet minden területén” – idézte fel Miklósa Erika, hozzátéve:

Mecénásnak lenni sosem kötelező. De jó dolog. Minden kornak szüksége van olyan mecénásokra, akik támogatásukkal a köz javát is gyarapítják.

„Hadd jegyezzem meg azt is: tiszteletet és köszönetet érdemel a közönség is, amely elkötelezett civil pártfogója a kultúrának, a művészetnek” – zárta posztját.