Szerencse, hogy a The Guardianen megjelenhetett ez az interjú, hiszen Martin Scorsese majdnem faképnél hagyta az újságírót. Alighogy elkezdték a beszélgetést, a rendező azt panaszolta, hogy hiába promóciós időszak a mostani – épp csak befejezték a Megfojtott virágokat –, már menne is vissza a rendezői székbe újabb projekten dolgozni. A gondolat annyira erőteljesen fogant meg benne, hogy fel is pattant székéből, hogy ő most elindul.

Szerencsétlen kolléga köpni-nyelni nem tudott, erre a rendező nevetésben tört ki, majd megjegyezte, „semmi személyes”, csak folyton azt kapja, hogy tartson végre szünetet, de ő nem vágyik erre.

Mindig mondják: »kéne tarts egy kis szünetet.« Valóban? Az idő probléma. A lét, a nemlét kérdése is egy probléma

– mondta a rendező, majd mosolyogva visszasüppedt székébe.

A 81 éves rendező egyszerre – kis túlzással – filmtörténeti személyiség, világrekorder és újdonsült TikTok-sztár. Utóbbi 24 éves lányának, Francescának köszönhető, aki gyakran posztolt videókat apjával a rövid videós platformra. Volt, amikor arra kérte a rendezőt, hogy különféle női holmikról tippelje meg, hogy azok mik lehetnek, máskor Z generációs kifejezésekkel bombázta.

A rekorder, aki tanulja a női lelket

Legújabb filmje, a Megfojtott virágok szintén nem akármilyen elismerést hozott neki, mivel azon túl, hogy a film jelenleg tíz Oscar-jelöléssel várja, vajon hány szobrocskát hoz el a gáláról, Scorseset most jelölték tizedjére Oscar-díjra mint legjobb rendező. Ezzel világrekorder, mint a legtöbb Oscar-jelöléssel rendelkező élő rendező. 

Martin Scorsese mostani filmjében újra két kedvenc, visszatérő színészével dolgozott, Leonardo DiCaprióval és Robert De Niróval.

Oscar-díjra jelölt rendezései közül mindössze kettő volt, amelyben egyikőjük sem szerepel. A híres filmalkotó ritkán helyez nőket főszerepbe, de amikor ezt teszi, gyakran izgalmas végeredmény születik – gondoljunk csak az Alice már nem lakik itt című filmre, amiért Ellen Burstyn Oscar-díjat kapott. Az alkotáshoz, amely női szemszögből mutat be egy történetet, Burstyn maga választotta Scorseset rendezőnek, miután megnézte az Aljas utcákat. Amikor először találkoztak, a színésznő ezt kérdezte a rendezőtől:

A mostani filmem egy nőről szól, azonban a legutóbbi alkotásodban mindössze egy női karakter volt, amiből nem tudom megállapítani, hogy mi az, amit tudsz a nőkről. Tudsz bármit is?

Erre Scorsese így felelt: „Nem, de szeretnék tanulni”.

Azóta sokat változott a helyzet, és az Oscar-díjas rendező továbbra is próbál tanulni és fejlődni a nők megértésének terén. Azonban legtöbb alkotása férfiakat helyez a központba, belőlük is a rebellis személyiségeket, a szabályszegőket, azokat, akik erőszakra hajlamosak.

A bűn szórakoztató

Beszéljünk a Taxisofőrről, a Nagymenőkről vagy Az írről, a rendező folyton visszatér bizonyos archetípusokhoz. Úgy véli, az ember azzal dolgozik, ami foglalkoztatja. Őt első sorban az, hogy miért lesz valakiből bűnöző, mi az, ami elindítja ezen az úton. Alkotásaiban igyekszik kerülni a morális állásfoglalást, ráadásul sokszor azt látja, hogy egy film nem is biztos, hogy ott és akkor váltja ki a hatását, amikor mozikba kerül.

Nem szoktam szándékosan olyat csinálni, hogy: »most be fogjuk mutatni a korrupciót és a kapitalizmus elkötelezett aljasságát, amelyről tudjuk, milyen szörnyű« – ezt megpróbáltam A Wall Street farkasával, de egyfajta mérges kiáltás formájában, amit humorral tálaltunk. Erre az történt, hogy megválasztják Trumpot

– fogalmazott a rendező, kinek filmjeit számos férfi rajongó – akiket a cikkben „Scorsese tesóknak” nevez – elsősorban a férfiközpontúság miatt nézi. A rendező a hatalom, a férfiak közti kapcsolatok, a férfiak erőszakra való hajlama, tulajdonképpen egyfajta macho, drogokon és puskákon szocializálódott társadalmi kép miatt tér vissza munkáihoz. 

Ezzel szemben a rendező azt is kiemeli, hogy nem csupán a bűn világán keresztül lehet megmutatni a tesztoszterontól túlfűtött férfilétet, a belül tomboló haragot. Munkássága során számos zenés- és koncertfilmet is készített, amelyek fókuszában a rock and roll áll. Ilyen többek közt Az utolsó valcer, a The Band 1976-os búcsúkoncertjének filmje, amelyet a kritikusok és laikusok egyaránt az ágazat egyik legjobbjának tartanak a mai napig.

Gyermekként New Yorkban, Kis-Itáliában nőtt fel, ahol naponta megtapasztalta azt, amit legtöbben csupán a filmekben látnak. Szülei próbáltak morálisan egészséges környezetet teremteni gyermeküknek, de az ifjú Scorsese – mielőtt megtalálta hivatását – azt tervezte, hogy papnak áll.

Filmjeiben azóta is az hajtja, hogy a harag és szenvedés forrását felderítse, de nem hoz ítéletet. A rendezőt az érdekli, hogy mitől leszünk emberek, mi az, ami a szívben lakozik. Hiába 81 éves, továbbra is kíváncsi, és hajtja a vágy, hogy kérdéseire újabb és újabb alkotásokban keresse a választ.