Márkó és Barna vendége ezen a héten Máriás Béla festő, író, zenész, akinek nemrég jelent meg legújabb albuma, Tanmesék a világ legfejlettebb demokráciájáról címmel. DrMáriás mesélt arról, hogy síkideg az unalmas festményektől, örül, amikor érti a viccet az, akit lefest, vagy amikor a CEU-val szervez kiállítást.
Az e heti Facebook-help rovatban volt szó olyanról, aki kígyót keres egy kígyóról szóló kliphez, volt, aki 16-20 darab, 40 × 40 centiméteres betonlapot cserélne házi natúrkozmetikumokra, és volt, aki
javarészt beszámítható állapotban lévő
futárt keres kézbesítésre. DrMáriásnak egyébként is viharos a kapcsolata a Facebookkal, hiszen nemrég szó nélkül letörölték több mint húszezres követőjű oldalát. Azt mondta, lehet, hogy Pintér Sándor és Mark Zuckerberg együttes erővel támadta meg azért, hogy emberelje már meg magát.
DrMáriás politikailag reflektív festményeinek a képek mellett ugyanolyan fontos elemei az abszurd leírások. Márkó ezért készült néhány fiktív címmel, és arra kérte a művészt, hogy egészítse ki a képcímeket. A következő leírások születtek:
Rákay Philip hózentrógere meglazult az anyakönyvi hivatalban – de ettől függetlenül lemosták mind a két arany Mercédeszt, ami amúgy is tiszta volt.
Német Szilárd a disznóvágáson jön rá, hogy a levágott disznó az LMBTQ-közösség tagja volt, így azonnali hatállyal vegán lesz, amihez hirtelen zavarában Steiner Kristóftól kér segítséget – és egyben látomása lesz arról, hogy hol is van az örök béke és boldogság. Egy glória jelenik meg a feje fölött, felemelkedik a mennybe, és onnan főz nekünk a jövőben.
Lázár János megijed Bécsben – de hazajön, és egy videóval jelentkezik, ezúttal a svéd Nobel Bizottságot tájékoztatja a magyar helyzetről, különös tekintettel Kőbánya fejlődési perspektívájára.
DrMáriást egyébként nem zavarja, hogy nem feltétlenül illik bele a kortárs művészeti kánonba. Sokáig nézett kiállításokat, festményeket, és rájött, hogy sok képet túl unalmasnak, túl komolynak talál. Azt szerette volna, hogy az ő művészete sokkal inkább szóljon az aktuális életünkről, ismerős motívumokkal. Így alakult ki saját stílusa, ami fricskákat is osztogat, és ami néha akár rosszul is el tud sülni. Most leginkább attól síkideg, hogy frissen megjelent albuma után alkotói űr maradt benne, és keresi a megújulást. A kampányidőszak például nagyon jó táptalaj, a megnövekedett politika nagyon sok inspirációt ad majd neki a jövőben. Bár most, az átmeneti időszakban egyházi személyeket és állatokat fest. Legutóbb például egy pisztolyos Jézust festett, ami egyszerre jelentheti a hit felszabadító erejét és az egyház erőszakosságát is. De festett mostanában egy balettozó csimpánzt is, ami a művész ellen támasztott elvárásokat jelképezi.
Márkóban felmerült, hogy van-e még esély arra, hogy ennyi idősen festő legyen belőle. DrMáriás arról mesélt, hogy nagyon sokszor nem tudja, ki veszi meg a képeit. Egyszer például valaki ajándékba vett egy képet tőle, és csak később derült ki, hogy éppen a festményen szereplő Lázár Jánosnak vették meg a művet, aminek eleinte ugyan nem örült a politikus, de mára már ki van állítva a minisztériumban. A festő szerint van olyan alany, akinek van humorérzéke, aki bájt vagy groteszk üzenetet lát benne, de sokan vannak olyanok is, akik megsértődnek, amikor lefesti őket. Ezért ma már óvatosabban közlekedik az utcán.
Máriás szerint az utóbbi fél éve a tiltásokról szólt. Legutóbbi kiállítását betiltották, majd az MTI tiltotta le, végül pedig a Facebook törölte az oldalát.
Most azonban a CEU rendez neki kiállítást, A magyar–amerikai kapcsolatok javítása nemzetstratégiai és kortárs művészeti prioritás címmel. Meglepő, hogy éppen egy elüldözött intézmény fogadja be a sok helyről kitiltott művész képeit. Bár szerinte éppen ilyenkor fokozódik a művészet szerepe, ami humorral próbálja meg áthidalni a nehézségeket. Elmondása szerint még a művészet sem sérthetetlen vagy örök, és a politikusok valószínűleg ennek tudatában járnak el, amikor művészeket tiltanak be, vagy művészeti szakembereket bocsátanak el politikai okokból.
Persze ebben az adásban sem maradtak el a csip-csup idegeskedések. Barna például azokon az embereken húzza fel magát, akik felhívják, és felteszik azt a kérdést, hogy
szia, zavarhatlak egy percre?
Nincs jó válasz ilyenkor, hiszen ha azt mondja, igen, akkor nem tudja, minek teszi ki magát. Viszont azt sem akarja mondani, hogy nem, hiszen egy picit már érdekli, hogy miről van szó. Márkó azoktól ideges, akik minden körülmények között felveszik a telefont, de közlik, hogy nem alkalmas.
Akkor miért veszik fel? Vagy azoktól, akik azonnal SMS-t írnak, hogy
később visszahívlak,
de így a hívás már nem szerepel a nem fogadott hívások között, és biztosan elfelejtik majd ígéretüket.
Szó volt még a kínos szünetek még kínosabb kitöltéséről, a párizsi tökéletes vastagságáról és arról, hogy tudja megölni a néző a festményt.
A Márkó és Barna Síkideg korábbi epizódjai itt nézhetők vissza.
(Borítókép: DrMáriás . Fotó: Gerencsér Tamás / Index)