Januárban tíz napot Izraelben töltött Fischer Iván, az Izraeli Filharmonikus Zenekar meghívására adott karmesterként koncerteket: a vendégszereplés üzenetértékű volt, ezzel is segíteni, támogatni akarta a háború áldozatait. Márciusban pedig az ő meghívására egy zsidó–arab együttes jön Budapestre. Fischer Ivánt az útról és arról is kérdeztük, hogy tud-e bármiben is segíteni egy-egy koncert a világban.
„Amíg ott voltam, egyszer sem szólalt meg a sziréna, de az elutazásom után azonnal volt légiriadó Tel-Avivban. Ilyenkor egy perc alatt kell leérni a bunkerbe. Mindemellett az élet megy tovább, koncertek voltak, kétezer emberrel a teremben. A háborúról csak a rengeteg beszélgetésben hallottam” – meséli Fischer Iván karmester, hozzátéve, hogy a televízióban csak ez megy, az emberek pedig komorabbak, mint amit a korábbi látogatásain tapasztalt.
Fischer Iván azt mondja, ottlétekor semmi veszélyt nem érzékelt. „Lehet, hogy túl óvatos voltam, a jeruzsálemi arab bazár sikátoraiba se mentem most el. Pedig vannak kedvenc boltjaim, ahova mindig visszajártam.” Az izraeli filharmonikusokkal azonban drámai volt játszani:
Mindenkinek van egy túsz, vagy egy október 7-én megölt családtagja, esetleg egy fronton harcoló katona ismerőse, barátja. Kis ország ez. A zenekar nagyon hálás volt, hogy eljöttem hozzájuk.
Azért is kezdett minden koncertet Antonín Dvořák Notturno című darabjával, mert tudta, hogy sokan lesznek a nézőtéren, akik családtagokat vesztettek el. „Ez nekik szólt. Vigasztaló ez a zene, nyugalom és valamennyi remény sugárzik belőle.”
A karmester az útról blogot vezetett, amelyben leírta a helyzetet, és egyértelművé tette az álláspontját. Ezt azonban nem politikai állásfoglalásként értelmezi. „Arról a drámai, tragikus és veszélyes helyzetről írtam, ahogy most ott élnek az emberek.
Engem az emberek érdekelnek. Mindkét oldalon.”
Ezzel az üzenetértékű vendégszereplésével ugyanakkor nincs egyedül a művészvilágban. „Izraelben jártak már előttem mások is, és voltak szolidaritási koncertek sok országban. Nagy szükség van erre, mert a zene közelebb hozza egymáshoz az embereket, és ez az egyetlen remény. Meg kell látni az embert mindenkiben, függetlenül attól, hogy arab vagy zsidó. Hogy kevésbé féljenek egymástól, és kevésbé lássanak egymásban kiengesztelhetetlen ellenséget.”
A januári látogatásának folyománya az, hogy 2023. március 7-én egy, az Izraeli Filharmonikus Zenekar zenészeiből álló arab–zsidó együttes lép fel a Rumbach zsinagógában.
Velük ott ismerkedtem meg. Együtt zenélnek arabok és zsidók. Játszanak népzenét is, egymás népzenéit, de hallhatunk majd Bachot és más klasszikus darabokat is. A legfontosabb, hogy együtt zenélnek, jelezve, hogy így is lehet.”
A koncert előtt Fischer Iván Izrael budapesti nagykövetével közösen köszönti majd a közönséget: bemutatja az együttest, hogy kik is ők, és hogy mit tanulhatunk tőlük. „Például toleranciát, vagy azt, hogy nem mindenki öli egymást” – mondja a karmester.
A koncert érdekessége, hogy nagy különbség van a hangszerek használatában. „A zsidók Európában éltek, és az itteni hangszereket használták mindig, hegedűt, fuvolát, zongorát. Az arabok kultúrája fantasztikusan gazdag, de sokkal távolabb áll az európaitól. Csodálatos arab hangszer például az ud, ami leginkább a mi lantunkra emlékeztet.”
Arra a kérdésre, hogy vajon mennyit számít egy ilyen koncert, hogyan hathat a világ folyására, Fischer Iván így válaszol: „Ha csak annyit viszünk haza, hogy lehet békésen, barátságosan, egymás iránt érdeklődve is élni, akkor már nagyon sokat tettünk. Mert az a baj, hogy
sokan a másik félben nem embert látnak, hanem veszélyes szörnyeteget.”
Úgy látja, a háború hatására teljesen kettéoszlott a világ, más szavakat használnak a két táborban.
Akik elítélik Izraelt, megszállásról, népirtásról, elnyomásról beszélnek, akik viszont helyeslik a gázai háborút, azok az ellenfeleiket gyűlölködő, fanatikus, vérengző terroristáknak látják. A nemzetközi világ elítéli az izraeli választ, mert túl sok az ártatlan palesztin áldozat, köztük sok gyerek. Valóban rettenetes, hogy Gázában mennyire szenvednek az emberek. De aki erre koncentrál, nem érti, hogy az izraeliek félnek, hogy veszélyben érzik magukat, és ezért harcolnak. Én mindkét oldalt áldozatnak látom.
Fischer Iván szerint most megkeményedtek az emberek, időre van szükség, hogy a békés egymás mellett élésnek esélye legyen. „Márpedig az egyetlen remény, ha mindkét oldalon a békepártiak kerülnek hatalomra. Nem hiszem, hogy most kényszeríteni lehet egy-két állami vagy akármilyen megoldást. Túl sok a félelem és a bizalmatlanság mindkét oldalon. Ezt kell nekünk enyhíteni.”
(Borítókép: Fischer Iván 2016. május 7-én. Fotó: Mohai Balázs / MTI)