Ahogy arról mi is beszámoltunk az Indexen, Csernák János nyílt levélben kelt ki az ellen, hogy mennyire keveset fizetnek egy szinkronmunkáért, ráadásul miután megpróbált kialkudni egy magasabb gázsit, még le is cserélték Liam Neeson legújabb filmjének főszerepéről, miközben orgánuma az elmúlt évtizedekben szinte összenőtt már az ír színésszel. Posztját akkor úgy zárta, hogy „gratulált” annak, aki annyiért is elvállalta a szerepet, amennyit kínáltak. Később kiderült, hogy Mihályi Győző volt az a „valaki” (aki egyébként a Színházi Dolgozók Szakszervezetének [SZÍDOSZ] elnöke), ráadásul nemcsak a legújabb Liam Neeson-, de a legfrissebb Richard Gere-filmet is megkapta Csernák helyett.

Mihályi először SMS-ben kért elnézést Csernáktól, aki ezután nyilvánosságra hozta Mihályi nevét, erre pedig már a szakszervezet elnöke is nyilvánosan reagált. Ebben először is kifejtette, hogy egyáltalán nem tudott arról, hogy kit kéne szinkronizálni, majd miután megtudta, akkor is azt hitte, hogy Csernák már megcsinálta az „eredeti” szinkront, ez pedig csak egy kisebb csatornára készül – mint írja, „volt már ilyen”. Hozzáteszi, hogy egyáltalán nem akarja kitúrni Csernákot, hiszen Neeson már szinte egybeforrt vele, és a nézők is az ő hangjával azonosítják a színészt, de most ez a helyzet, és 

tudomásom szerint a megrendelőnek jelezték a kérésedet, de ő nemet mondott rá. Végül is az ő pénze… Lehet, hogy őt kéne megkeresned a kifogásaiddal…

– fejezte be ezt a témát. Ezután áttért arra, hogy egyetért Csernákkal, „alul vagyunk fizetve!” Majd azt javasolta Csernáknak, hogy lépjen be a Szinkron Alapszervezetbe, mert 

szeretettel várunk, szükségünk van a sztárokra, és bizonyítottad, tudsz harcolni az igazadért, és talán majd másokért is kiállsz, ha arra kerülne sor…

– ezzel részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Nem így Csernák János

Négy nappal később ismét a Facebookon tett közzé egy nyílt levelet, amelyet már direktben Mihályi Győzőnek címzett. Szerinte ami hibát színészként Mihályi elkövetett, azt nem a SZÍDOSZ elnökeként, a szakszervezet mögé bújva kéne megoldani, főleg nem kioktató hangnemben. Csernák szerint „nehezen hihető”, hogy csak a helyszínen derült ki Mihályi számára, hogy mi is lenne a munka valójában. Ráadásul nem csak Neeson, de Gere szerepét is bukta Csernák

a te áldásos közreműködéseddel nem egy, hanem két filmről váltottak le az azóta is hallgató szinkronstúdióban.

„Az említett magánleveledben – amelyben négyszemközt elnézést kérsz tőlem, – azt írod, idézem: »Ne haragudj, de már nem lehetett otthagyni, akkor biztosan nem hívnak többet.«

Győző, ez az a mondat, ami egy magára valamit is adó szakszervezeti elnök szájából, SOHA nem hangozhat el!

– hangsúlyozza Csernák, majd hozzáteszi, hogy nem kellene őt kioktatni, „mert abból az erkölcsi mélységből, ahová te és a stúdió ezt a szégyenletes ügyet levittétek, ez úgysem fog sikerülni”. Majd azzal folytatja, hogy szerinte igenis nyilvánosság bevonásával kell megoldani ezt az ügyet, hiszen

ha ez így megy tovább, senki, egyetlen kollégám sem lesz biztonságban, de tovább megyek, ebből következően a családjaik sem, és a Magyar Szinkron mélyrepülése folytatódni fog.

Végül azzal fejezi be Csernák, hogy visszautasítja a csatlakozást a Szinkron Alapszervezethez, hiszen szerinte Mihályi elszalasztotta a lehetőséget, hogy némi „önkritikát gyakorolva” történelmi magasságokba emelje és érvényesítse a közösség akaratát.