Pintér Béla nyerte a 2024-es a Kortárs Magyar Dráma Díjat, amelyet Radnóti Zsuzsa dramaturg alapított. Az író, színész, rendező, társulatvezető több évtizedes munkásságáért, színpadi szövegeiért érdemelte ki az elismerést. A különdíjat Horváth János Antal drámaíró vehette át a Rózsavölgyi Szalonban megrendezett díjátadón a Becsapódás című előadás témaválasztásáért, szövegéért, közösségi színházcsinálásáért és a Loupe Színházi Társulás létrehozásáért.
Két díjat is kiosztottak a Rózsavölgyi Szalonban megrendezett ünnepségen:
Pintér Béla a kortárs alternatív színházi élet egyik kiemelkedő alakja. Nem végezte el a Színművészeti Főiskolát, részben az ARvisura Színház segítségével, részben autodidakta módon ismerkedett meg a színészettel. Alapítója és vezetője a Pintér Béla és Társulatának. Előadásai gyakran provokatívak, rendszeresen megjelennek bennük népies elemek, aktuális problémák, a szerepeket gyakran írja a színészeire. A Kortárs Magyar Dráma Díjat több évtizedes munkásságáért, színpadi szövegeiért érdemelte ki.
A különdíjat Horváth János Antal forgatókönyvíró, drámaíró, rendező, dramaturg kapta a Becsapódás című előadás témaválasztásáért, szövegéért, közösségi színházcsinálásáért, a Loupe Színházi Társulás létrehozásáért.
Peremartoni Krisztina Horváth János Antal munkásságát méltatva elmondta: egyik előadását látva hídrendezőnek nevezte „a háromnevűt”, aki már újat alkot, de még érti a régieket is. A díjazott műről úgy vélte, hogy Horváth János Antal a bénult háborús helyzetben előremenekült, és olyan kérdéseket tett fel, amelyek mindannyiunkban megfogalmazódnak. A rendező ráadásul saját társulatot épít – nem vár alamizsnát onnan, ahonnan úgysem jön.
A Becsapódás című darabban az ismertető szerint két házaspár együtt vacsorázik, ahogy az utóbbi tíz évben minden második héten. „A lányok testvérek. Sokéves hagyomány ez, ami a hosszúra nyúlásával nemcsak természetessé, de terhessé is vált, mégsem hagyják el.”
Ez az alkalom viszont valamiért másnak ígérkezik. Ma van valami a levegőben. Egy amúgy is pattanásig feszült ország levegőjében. Hamarosan értesítések pittyennek a telefonokon: az államfő perceken belül bejelentést tesz. Már megint mi lehet az? Elkezdődik a nemzetiszín zászló előtt felvett, nemzetnek intézett videóüzenet. Az országot támadás érte. Egy rakéta csapódott egy határ menti településen. Négyen meghaltak. Az ország nem nézheti tétlenül honfitársainak igazságtalan halálát. Cselekedni kell. Ez már a mi háborúnk is.
„Azonnal elrendelik a katonakorú férfi lakosság besorozását. Tizenkét óra múlva pedig lezárják a határokat. Szereplőinknek gyorsan kell döntést hozni, ami az egész életükre hatással lehet. Kérdés, hogy tudnak-e a döntéseikkel együtt élni. Érdemes-e élni haza nélkül? Vagy érdemes meghalni egy hazáért, ami már sosem lesz a miénk? Végül lehet, hogy nemcsak az országból, de a szobából sem jutnak ki.”
A díjazottakat Kukorelly Endre Babérkoszorú-díjas író és Peremartoni Krisztina Jászai Mari-díjas színművész laudálta.
Egyszer valaki fülemnél fogva elráncigált Pintér Bélára. Nem voltam oda az ötletért. A ráncigálás tetszett, a ráncigáló is. Na jó, gondoltam
– mondta laudációjában Kukorelly Endre, aki bevallotta, a rossz színházi tapasztalatai előítéletessé tették. „Zavarban vagyok amúgy ezzel az előítélet dologgal, hirtelen azt kell gondolnom, hogy az előítélet alapja az ilyen-olyan tapasztalat, az előítélet voltaképp ítélet. Ítéletet ab start előítéletnek degradálni előítélet, de hát egyrészt, ugye, ne ítélj, hogy ne... satöbbi, másrészt meg itt van rögtön az én esetem Pintér Bélával. Öt perc alatt megvolt a dolog: meg voltam ragadva. Konkrétan a Korcsula első 5 perce alatt. És az arcom – ezt csak akkor vettem észre, amikor ripsz-ropsz hirtelen véget ért az előadás – fölvett egy a meglepődés, az egyszerre nevetés-és-elkomolyodás, csodálkozás és, igen, a csodálat által kialakított sajátlagos alakzatot.”
A Kortárs Magyar Dráma Díjat Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg, Örkény István özvegye, életművének gondozója alapította: „Amikor átvettem a Kossuth-díjat, már akkor bejelentettem, hogy a díjjal járó juttatásból alapítványt hozok létre annak kapcsán, ami a fél évszázados munkámat végigkísérte: olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek
KÖZÉLETI TARTALMÚAK, KRITIKUS HANGVÉTELŰEK;
tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről beszélnek. Vagy olyanok, amelyek kendőzetlenül szólnak a minket körülvevő jelenkori magyar valóságról, és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében.”
A díjról Radnóti Zsuzsa mellett a kuratórium további tagjai – Lőkös Ildikó dramaturg, Csizmadia Tibor rendező, Németh Gábor író, Nánay István színikritikus – dönt.
Először 2019-ben az Egy piaci nap színpadi szövegének alkotói – Mohácsi János, Mohácsi István, Závada Pál –, illetve Kelemen Kristóf vehette át a díjat a Megfigyelők című darabjukért. 2020-ban Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs egy-egy művét ismerte el a szakmai kuratórium. 2021-ben Spiró György a Sajnálatos események című drámakötetéért, illetve Garaczi László a Veszteg című karanténdrámájáért kapta meg a kitüntetést.
2022-ben Márton Lászlónak a Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olgának és Sebestyén Abának Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének színpadra adaptálásáért, Dömötör Andrásnak és Bíró Bencének pedig Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért ítélték oda a díjat. 2023-ban Mária országa című színdarabjáért Székely Csaba nyerte a 2023-as Kortárs Magyar Dráma Díjat, a különdíjat a Karaffa című kötetért a Kalligram Kiadó igazgatója, Mészáros Sándor és a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László vehette át.
A díjalapítást Örkény István szelleme is inspirálta, és mivel a Tóték ősbemutatója Kazimir Károly rendezésében 1967. február 24-én volt a Thália Színházban, ezért minden évben ehhez a naphoz kötődően adják át az elismeréseket. Parti Nagy Lajos mondta a Tótékról: „Egyfajta nemzedékeken átívelő közös tudást tartalmaz.” Ezt a közös tudást keresi a kuratórium az új kortárs drámákban.
A Rózsavölgyi Szalon a díjkiosztás megszervezésével, lebonyolításával, kommunikációjával támogatja a Kortárs Magyar Dráma-díjat.
(Borítókép: Radnóti Zsuzsa és Pintér Béla. Fotó: Szollár Zsófi / Index)