Az Oscar-díjas, holokauszttörténetet feldolgozó Saul fia és a Napszállta után – amely az utolsó békeéveit élő, századfordulós Budapesten játszódik – az 1956-os forradalom utáni magyar fővárosba visz Nemes Jeles László készülő nagyjátékfilmje, az Árva. A gyermekfőszereplő castingjáról és az emberi érzéseket rekonstruáló történelmi filmekről a Londonban élő rendezőt telefonon kérdeztük.
„Valahogy úgy hozta a sors, hogy visszahívott Magyarország” – mondja Nemes Jeles László, aki Budapesten, majd Párizsban nőtt fel, jelenleg Londonban él, és újabb magyar témájú film forgatásába kezd a nyáron. Szerinte egy film szempontjából mindegy, hol él a rendező, az a fontos, hogy hol kell leforgatni. Márpedig a Saul fia (2015), a Napszállta (2018) és a most készülő Árva című film forgatási helyszíne is Magyarország.
Utóbbi Budapesten játszódik, 1957 tavaszán, és egyszer már nekiálltak, majdnem le is forgatták 2021-ben, de aztán a film több okból kifolyólag sem tudott létrejönni. „Most megint összeállt, és ezt egy kicsit sorsszerűen élem meg” – mondja a rendező, aki hosszú évek óta szeretné ezt a filmet megcsinálni, és most végre tényleg elkészül.
Ehhez azonban az kell, hogy megtalálják a gyerekfőszereplőt. Az Árva főhőse ugyanis egy 12 éves kisfiú, Andor, akit az anyja egyedül nevel, és aki azzal a reménnyel nőtt fel, hogy a háborúban eltűnt édesapja egyszer majd visszatér. Egy nap meg is jelenik náluk egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Andor apja. Az idegen beköltözik hozzájuk, a fiú azonban nem hajlandó apjának tekinteni. Nemes Jeles László korábban már elmondta, hogy az Árvát saját családjának története ihlette, most azt is megtudtuk tőle, hogy az édesapja az a kisfiú, aki felveszi a harcot a betolakodóval szemben.
„A főszereplő megtalálása nagyon fontos” – mondja a rendező. És bár a film az édesapja gyerekkoráról szól, benne van Nemes Jeles László története is: ő írta meg, és a saját nézőpontjából meséli el ezt a személyes, mégis univerzális történetet. Benne van mindebben a gyerekkor, a rejtély, a titok, az, hogy honnan jövünk, és bizonyos helyzetekkel hogyan tudunk szembenézni.
Andor úgy érzi, hogy nemcsak ezzel az új figurával kell megbirkóznia, hanem a megálmodott apját is el kell engednie. Visszatérő elem a hamleti leszármazott, aki az apja szellemét próbálja megvédeni a trónfosztóval szemben. Ezért gondolom, hogy ez egy mitikus, univerzális történet, amely a kisfiú sorsában sűrűsödik. Mindez természetesen az egész huszadik század történelmét érinti
– mondja a rendező.
Ezt a kisfiút keresik gőzerővel Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben is, Erdélyben, Kárpátalján. Filmes szakemberekből álló csapat járja a falvakat, városokat, mert a kisfiú, az Árva jövendő főszereplője bárhol élhet. „Változó, hogy mennyire figyelnek oda a gyerekekre érzelmileg, mennyire vannak elfelejtve, milyen személyes traumákkal nőnek fel, de valójában bárhol rá tudunk találni” – mondja Nemes Jeles László.
A rendező elmondása szerint nem könnyű a gyerekcasting, főleg a 11-12 évesek körében, akik még nem kamaszok, de már rendelkeznek olyan szellemi-érzelmi világgal, amellyel elég jól érzékelik a valóságot.
Nem ifjúsági filmet csinálunk, drámai szerepre keresünk olyan kisfiút, akinek természetes, karizmatikus a jelenléte, és hordozza ezt a sorsot magában. Az élet is kitermel természetes filmes tehetségeket.
Azért is kell elmenni iskolákba, sportegyesületekhez, mert aki a legalkalmasabb lenne, az nem biztos, hogy jelentkezik. „Gyakran, aki érdekes lehetne, inkább hezitál, nem megy neki könnyen a jelentkezés. Emiatt próbálok mindenkit bátorítani, hogy még akkor is jelentkezzen, ha inkább zárkózott, vagy nem tartja alkalmasnak magát a feladatra.” Eddig több ezer gyereket néztek meg, és nem kizárt, hogy köztük van az, aki eljátssza majd Andor szerepét. „Többször visszahívjuk, megnézzük különböző szituációkban, hogy egy kicsit hozzá is szoktassuk őket a forgatáshoz.”
A filmet nyáron kezdik forgatni, addig mindenképp meg kell találni a szereplőket. Sok videófelvételük van már a lehetséges jelöltekről, de Nemes Jeles László szerint nem lehet első ránézésre, egy tekintetből tudni, hogy ki az igazi – ez egy hosszú folyamat.
Lehet első ránézésre nagyon jó és érdekes a gyerek, de a film olyan mágikus formula, amihez sok minden kell. Nem elég, ha érdekes, ha fotogén – kell egy belső fegyelem, kíváncsiság és energia. Egy hiteles, természetes tehetség a munka során inkább energiát termel és nem fárad el. Van, aki gyorsan eléri a határait, és már nehezen lehet instruálni. Ez az, amit nem lehet első ránézésre látni.
A fiú mellé keresnek egy 11-12 éves lányt is, aki szintén fontos szereplője a történetnek. A lányok valamivel könnyebben jelentkeznek, de a fiúk is érdekesnek találhatják azt a tapasztalatot, amit egy film főszerepe jelent – ami a rendező szavaival egy játék, egy érdekes utazás.
Az Árva magyar–francia–német–brit koprodukcióban készül, a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A filmet a magyar Pioneer Pictures gyártja, Kemény Ildikó producer vezetésével, brit (Good Chaos), francia (AgatFilms) és német (Pallas Film) partnerekkel. Nemes Jeles első két nagyjátékfilmje (Saul fia, Napszállta) jellegzetes formanyelven készült – az Árvában is lesz újítás. Fontos, hogy egy gyerek szemszögéből, a gyerekre fókuszálva meséli el a történetet, és hasonlóan az első két történelmi filmhez, a rendező itt is az emberi érzéseket szeretné követni egy olyan világban, amit már csak kevesen ismernek.
Az apai nagymamám 1914-ben született, sokat mesélt az életéről, rám nagy hatással volt, ahogy ő élte át a történelmet. Gyerekként is alapvetően megrendítettek a nagy viszontagságok, az egyszerű emberek sorsa, hogy mi mindent kellett átélniük
– mondja a rendező.
Napjainkban sem élünk könnyebb világot. Nemes Jeles a Napszálltában már bemutatta, hogyan gyártja a civilizáció a saját elpusztításához szükséges konfliktusokat.
Apokaliptikusnak érzem, hogy van az emberiségben valami önpusztító, amit nagyon nehéz megakadályozni. Tragikus a kapcsolat az építés és a rombolás között. Az biztos, hogy ma is nagyon aggasztó jelek vannak a világban, még Londonban is... Én mint filmes annyit tudok tenni, hogy megjelenítek ebből az érzésből a munkáimban.
A rendező szerint szomorú a helyzet, azt lehet érezni, hogy valami készülődik a civilizációban, a technológiába vetett hit pedig egyáltalán nem segít abban, hogy meg tudjuk fékezni saját démonainkat: pont ellenkezőleg. Arra a kérdésre, hogy filmjeinek szereplői kiszolgáltatottak-e a történelemnek, vagy van választási lehetőségük, van mibe kapaszkodniuk, a rendező így válaszol:
„Részben erről szól minden, amit eddig csináltam. Nekem nem az a célom, hogy válaszoljak erre, hanem az, hogy a nézők ezzel kapcsolatban is kérdéseket tegyenek fel saját maguknak. Biztos, hogy nagy feszültség van aközött, hogy mi az, amit választhatunk, és mi az, amit nem, mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit meg kellene tennünk, és létezik-e bennünk az a belső hang, aminek meg kellene szólalnia.”
(Borítókép: Bartha Máté)