Kislány a zongoránál, Sír a telefon, Kapitány, kapitány – csak néhány sláger a feledhetetlen hangú és humorú Koós János repertoárjából. Imádott és tudott élni. Mindent szenvedéllyel csinált, lett légyen szó kabaréról, koncertről, fociról vagy éppen vitorlázásról. A „Kapitány” öt évvel ezelőtt, 2019. március 2-án halt meg, de a dalai mellett a róla szóló történeteket, legendás sztorikat, tréfáit sem feledjük. Kvízünkkel tesztelheti, ön mennyire ismeri az énekest.
Kevés az olyan művész, aki cseppet sem megosztó, mondhatni, az egész ország szereti. Ilyen volt Koós János is, akit elsősorban énekesként tartunk számon, noha legalább ilyen jelentőset alkotott humoristaként, de játszott zenés darabokban és filmekben is.
Pedig nem volt egyértelmű, hogy a pódium lesz az élete. Koós János 1937. november 20-án született, székely felmenők gyerekeként. Édesapja valamilyen „tisztességes” foglalkozást szánt a fiának, ezért gimnáziumba íratta, ám Koós egyszer betévedt a miskolci zenei szakközépbe, és megragadta a hangulat. Bár addig inkább a sportok érdekelték – vízilabdázott, focizott –, hirtelen beleszerelmesedett a zenébe.
Kis bökkenő volt, hogy semmilyen hangszeren nem játszott, de ez nem tartotta vissza attól, hogy felvételizzen. Jobb híján énektudását csillogtatta meg, és nem is aprózta el. A Bánk bánból adta elő a Hazám, hazám című dalt, mégpedig olyan szépen, hogy meggyőzte a bizottságot, és át is vették a zeneiskolába. Tanárai javasolták számára az oboát, amelynek kiváló művelője lett, olyannyira, hogy már tizenhat évesen fellépett a Miskolci Nemzeti Színházban. Innen egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, vagyis ekkor még mindig a komolyzene volt fókuszban.
Éppen a főiskola és annak gólyabálja hozta el számára a váltást. Történt ugyanis, hogy viccből felállt a színpadra, és előadta egy akkoriban divatos olasz szám paródiáját. Ennek a produkciónak tanúja volt Marton Frigyes rendező, aki azonnal szerződtette őt egy karácsonyi műsorba, és ezzel egyszerre került fel úgy az énekesek, mint a humoristák listájára. Egyébként nevét is a legendás rendezőnek köszönheti, aki azt mondta, hagyja el az eredetit, a Koós elegánsabb, használja ezt.
Így ismerte meg az ország, mégpedig a Micsoda nagyszerű dolog című slágerrel. A '66-os, legelső Táncdalfesztiválon előadói díjat nyert az Annyi ember él a Földön című dallal, majd '68-ban jött a Kislány a zongoránál, '69-ben pedig a Nem vagyok teljesen őrült – mindkettővel első lett.
A sármos, magas, jó orgánumú énekest felfedezte magának a film is. Többek között szerepelt Az oroszlán ugrani készül és a Gyilkos a házban című mozifilmekben is. Bár a közönség csak a szórakoztató arcát látta, a komolyzene végigkísérte az életét, az autójában is csak klasszikus muzsika szólt. Ahogyan egy interjúban mesélte:
Ha azt mondja riporter, most hallgassák meg Beethoven VII. szimfóniájának második tételét, akkor akárhol megyek, akár Londonban vezetem a kocsit, akár Budapesten, akár Kecskeméten, beállok egy mellékutcába, és úgy hallgatom végig, mert közben bőgök. Mindig.
Egy másik beszélgetésben pedig megemlítette, hogy pont ilyen hatással van rá Luciano Pavarotti előadásában Rodolphe áriája is.
Sokat koncertezett a volt szocialista országokban is, ekkor kötött életre szóló barátságot Joszif Kobzon táncdalénekessel, de szintén egy ilyen turné alkalmával került közelebb későbbi feleségéhez, Dékány Saroltához is, aki miatt el is hagyta első nejét. 1971-ben házasodtak össze, és Koós János haláláig igazi boldogságban éltek. Két gyerekük – Gergő és Réka – közül lányuk követte őket a pályán, színésznő lett. Hogy mennyire imádta a családját és a bolondozást, az kiderül az alábbi dalból is.
Nem lenne teljes a megemlékezésünk Hofi Géza és Kovács Kati nélkül, akikkel számos humoros-énekes produkciót hoztak létre, elképesztő sikereket aratva. A humor hozta össze őt Bajor Imrével is, akivel szintén nagyon szerették egymást, nyaralójukat is egymáshoz közel vásárolták.
A vitorlázás számára nem hobbi volt, tavasztól őszig Koóstoló hajójukon éltek, amíg a gyerekek kicsik voltak, velük is, sőt később az imádott unokával is. Barátaival alkotott csapatukkal ötször nyerték el a magyar bajnoki címet a Rosa fedélzetén. A foci szeretete is végigkísérte az életét, maga is játszott a színészválogatottban. Egyszer még azt is bevállalta, hogy – biztonsági embernek kiadva magát – felkéredzkedjen egy diplomáciai küldöttség gépére, pusztán azért, hogy hazaérjen kedvenc csapata meccsére.
Igazi hedonista volt, akiről nyolcvanadik születésnapja apropóján megjelent a Koós Kapitány Képtelen Képes Könyve, amit Erdős Lászlóval ketten alkottak. Egy évvel később, rövid betegséget követően halt meg.
Pályája haláláig sikeres volt, saját műsort is kapott Koóstoló, majd Koós Klub néven. Közvetlensége okán úgy érezhettük, egy a legjobb barátaink közül, akit mindenki jól ismer. Kvízünk alapján most tesztelheti, mennyire igaz ez az ön esetében.
(Borítókép: Koós János 2014. október 22-én. Fotó: Zih Zsolt / MTI)