Index Vakbarát Hírportál

Elült a vihar az ösztöndíj körül, de azért maradtak sebek

2024. március 4., hétfő 07:19

Viharosan indult a 2020-as év a magyar irodalmi közéletben, az akkor alapított Térey János-ösztöndíj több írónál kiverte a biztosítékot. Egyesek lehetőséget láttak benne, elfogadták, mások politikai alkuként fogták fel, így visszautasították. Négy évvel az indulás után utánajártunk annak, hogy most, 2024-ben milyen a megítélése a Térey Jánosról elnevezett ösztöndíjnak.

Az írók mindig lázadoznak. Kifejtik a véleményüket, ami egyébként fontos. 2020 elején az akkor alapított Térey-ösztöndíj miatt forrongott hosszú hetekig az írótársadalom. Először az történt, hogy Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója levélben kereste meg az írószervezetek, könyvkiadók, folyóiratok, egyetemi tanszékek, szakmai műhelyek vezetőit, hogy tegyenek javaslatot az ösztöndíjjal támogatandó alkotók személyére. A Petőfi Irodalmi Múzeum később nyilvánossá tette, hogy 30 helyett 45 alkotót részesített a Térey János íróról elnevezett ösztöndíjban.

Mi is a Térey János-ösztöndíj?

A PIM által elindított, Térey János-ösztöndíj célja – saját meghatározása szerint –, hogy a 35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők számára nyugodtabb alkotói körülményeket biztosítson.

Az ösztöndíj havi összege a Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak juttatott mindenkori felhasználási díj 90 százaléka, amely havi bruttó 320 ezer forint. Az alkotókkal a PIM szerződést köt, az ösztöndíjas státusz ennek aláírásával jön létre.

A döntés alapján a harminc Térey János irodalmi alkotói ösztöndíjas 2024. február 1-jétől: Bánki Éva, Barnás Ferenc, Bartis Attila, Cserna-Szabó András, Falcsik Mari, Farkas Wellmann Endre, Győrffy Ákos, Hász Róbert, Háy János, Jenei László, Kollár Árpád, Kürti László, Lackfi János, Láng Zsolt, László Noémi, Lőrincz P. Gabriella, Majoros Sándor, Muszka Sándor, Orcsik Roland, Papp András, Solymosi Bálint, Szabó Róbert Csaba, Szálinger Balázs, Szilasi László, Szöllősi Mátyás, Terék Anna, Varró Dániel, Vida Gábor, Visky András, Vörös István. 

Az ellenállás igazából akkor robbant ki, amikor Bartók Imre visszautasította a Térey-ösztöndíjat a díj körülményeinek átláthatatlanságára és Demeter Szilárd személyére hivatkozva. Bartók ezután arról írt a Facebookon, hogy egy nappal a díj visszautasítása után a Külgazdasági és Külügyminisztérium visszavonta részvételét az Irodalom Éjszakája elnevezésű programról, amelyen egy korábbi megállapodás szerint Magyarországot képviselte volna.

Később az eset miatt több író, Csehy Zoltán, Keresztesi József, Szőcs Petra és Zoltán Gábor is visszaadta az ösztöndíját, illetve többen is tiltakoztak a Bartókot ért retorzió miatt. Ők a nyilatkozatukban azt kérték a szervezőktől, hogy szerepeltessék Bartókot a műsorban, mert „nem tartják elfogadhatónak, ha egy magyar írót személyes döntése miatt hátrányos megkülönböztetés ér”. Vélhetően ennek köszönhető, hogy Bartók Imre végül képviselte Magyarországot az eseményen.

Az ösztöndíjról lemondott írók helyére amúgy Bartis Attila, Varró Dániel, Falcsik Mari, Jenei István és Szöllősi Mátyás került.

De mi történt azóta? Mennyit változott az elmúlt években a Térey-ösztöndíj megítélése? Ennek mentünk utána. 

Megváltás vagy alku?

Az Index által megkérdezett írók szerint az irodalmi ösztöndíjakra szükség van Magyarországon, és úgy tűnik, mára elcsendesedett a korábbi vihar. Háy János úgy véli, hogy a Térey-ösztöndíj feleslegesen kavart nagy port és feleslegesen lett átpolitizált.

Ezt az eltelt évek bizonyították. Talán rosszul is kommunikálták. Nem volt egyértelmű a vitázók számára, hogy a döntést az írószervezetek képviselői hozták és nem az aktuális kormány képviselői, s hogy például a díjazottak nagy része a Szépírók Társaságának a tagja, és a Szépírók javaslatára került a listára, többek között én is

– fogalmazott Háy, majd hozzátette: tudni kell, hogy minden kortárs lista esetleges, azok számára különösen, akik netán nem ismerik a listán szereplő alkotók munkáit. És persze mindig lesznek olyanok, akik bár értékes alkotók, de saját döntésből, vagy mert véges minden lista, kimaradtak és kimaradnak.

Majoros Sándor számára megváltás volt a Térey-ösztöndíj. Azt mondta, hogy mint a magyar írók túlnyomó többsége, élete nagy részében ő is kényszervállalkozó volt. Az ezzel járó folytonos kiszolgáltatottság szerinte nem tesz jót a tervezhető írói elképzeléseknek. „Jó, ha évente összehozunk egy-két épkézláb novellát, mert az csak mítosz, hogy az író magánszorgalomból, a fióknak is ír.

És ekkor berobban egy ilyen lehetőség, hogy az ember kap egy tisztességes havi apanázst, aminek fejében meg kell írnia egy kötetnyi elbeszélést vagy regényt. Nem kell többé kuncsorognia olyan munkákért, amivel kiegészítheti silány jövedelmét, hanem előveheti azt a régóta dédelgetett regényötletet, aminek megírásáról valójában már rég letett. Velem pontosan ez történt.

Ha az irodalmi mecenatúra olyan erős lenne, hogy az irodalmi folyóiratok komoly, bérezéssel felérő honoráriumokat tudnának fizetni, Kürti László akkor is indokoltnak tartaná az alkotói ösztöndíjprogramokat, amelyek megteremtik a művészek számára azt a létbiztonságot, aminek segítségével igazán sok jelentős mű megszülethet.

„A pálya elején, jó esetben, mindenki kizárólag jó verseket, szövegeket akar írni, ez a fókusz gyakran az egyedüli, de minimum a legfontosabb szempont. Én úgy gondolom, talán naivan, hogy senki nem azért kötelezi el magát egy életre az irodalomba, hogy ebből akarjon megtollasodni... A Térey-ösztöndíj jó néhányunk, örök zuhanó vers- és prózabolondok számára egy előre nem kalkulálható védőháló” – mondta.

Ez súlyos tévhit

Vannak írók, akik szerint Magyarországon egy komolyabb ösztöndíjért valamilyen politikai kompromisszumot kell kötni. A felvetésre Háy János röviden, de határozottan reagált.

Mások nem tudom, hogy vannak vele, de én semmilyen kompromisszumot nem kötök. Politikait végképp nem. A Térey-ösztöndíj szerződését meg kell nézni, és abból látszik, hogy abban csak szakmai elvárásokat fogalmaztak meg.

Kürti László megérti a sértettek problémáit. Megfogalmazása szerint „biztosan vannak köztük olyanok, akik politikailag kompromittálódnak, vagy csak éppen ezzel magyaráznak önmaguknak bármiféle szakmai mellőzöttséget”. De úgy véli, ő túl messze van a centrumtól, a hatalomtól, és túl közel a Krasznához, a Tiszához, a Szamoshoz, ahhoz, hogy ne a nagy sodrású lírában akarjon tempózni kifulladásig.

„Ez súlyos tévhit”

– jelentette ki Majoros Sándor, szerinte a személyes példája a legjobb illusztráció erre, mert mindkét politikai oldaltól több irodalmi díjat is kapott, de egyik oldal sem azt honorálta, hogy a neki tetsző módon ír. „Az, hogy a politikai palettán ki hol helyezkedik el, szerintem abszolút marginális.”

Demeter Szilárd szerint ugyanakkor az író köt kompromisszumot, aki ösztöndíjakért, vagyis pénzért ír. Aki az írás élvezetéért ír, vagy jó értelemben vett mániákus, az indulásból kompromisszumképtelen, mert szabad ember. „Börtönben is lehet zseniális művet alkotni, és a világ összes pénzével sem lehet tehetséget venni. Szóval az alkotás és az alkotói szabadság összefüggésében ez a felvetés nem értelmezhető. Ezek a viták pótcselekvések” – fogalmazott lapunknak. 

Vitákat váltott ki

Az ügyben a két legnagyobb írószervezet elnökét is megkerestük. Czinki Ferenc, a Szépírók Társasága elnökét telefonon értük el, lapunknak ezt nyilatkozta:

A Térey-ösztöndíj körül kialakult botrány a Szépírók Társaságán belül is vitákat váltott ki, de jelenleg a fennmaradásért folyó küzdelemmel vagyunk elfoglalva.

Peer Krisztián költő pedig eredetileg rajta volt a Szépírók Társaságának listáján, saját kérésére azonban mégsem terjesztették fel a Térey-ösztöndíjra. „Számomra evidencia, hogy nem bizniszelünk sem a NER-rel, sem annak komisszárjaival. A reálpolitizálás: önfeladás” – írta a költő abban a levélben, amiben bejelentette, hogy a történtek után kilép az írószervezetből, olvasható a Magyar Narancs oldalán.

Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke úgy véli, mint minden új kezdeményezésnek, ennek is megvoltak/megvannak a maga gyermekbetegségei, szerinte ez természetes. „Tény, hogy a Térey-ösztöndíj abban a tekintetben újszerű volt, hogy ötvözte a meghívásos pályázatok rendszerét, a széles körű szakmai javaslattételt és döntést az ösztöndíjasok kiválasztása során, és folyamatosan szem előtt tartotta az ösztöndíjasok egymással való versenyeztetését is, hiszen az ösztöndíjasok száma évről évre csökkent.”

A 2020-as porkavarásnak ez az újszerűség annál is inkább kedvezett, mert sokan és sokféleképpen igyekeztek ki-, illetve felhasználni az ösztöndíjat a maguk kultúrpolitikai játszmáikhoz. Azóta ez az igyekezet sokat szelídült, inkább a megbántottság, rossz szájíz jellemzőbb, amit a versenyeztetés helyzete önmagában hordoz. Igazságot tenni pedig lehetetlen, hiszen a latin bölcselet szerint sem lehet az ízlésről vitatkozni.

Az írószövetség elnöke megfogalmazása szerint ugyanakkor azt is figyelembe kell vennie bárkinek, aki ösztöndíj-alapítást kezdeményez, hogy milyen az alkotás természete. Úgy véli, egy művész nem biztos, hogy ösztöndíjas időszakában írja meg legkiemelkedőbb műveit, de az is lehet, hogy igen.

„És a vicc az, hogy nem rajta, nem az ösztöndíj rendszerén, nem az akaraton múlik, hanem olyan erőkön, amelyek sokkal inkább a metafizika tartományába esnek, ezért befolyásolhatatlanok. Ezért, bármilyen ösztöndíj odaítélésekor, az addigi teljesítmény lehet releváns, Pilinszkyvel szólva, »a többi kegyelem«.”

Nem érezték a teljesítménykényszert

A Térey János-ösztöndíj jelenlegi működési formájában 2025. január 31-én véget ér. A középgenerációs alkotók munkáját segítő ösztöndíjat az eddigi tapasztalatok értékelése után, a szakmai szervezetektől az év folyamán bekért ajánlások mérlegelésével, megújuló struktúrában hirdetik majd meg 2024 végén.

Azért szeretnénk megváltoztatni, mert ebben a formájában kifutotta magát. Az ösztöndíjasok egy része kicsit belekényelmesedett, nem érezték a teljesítménykényszert. Márpedig eredetileg is az volt a célunk, hogy az adófizetők pénzét ne írókra, hanem kiemelkedő minőségű kortárs magyar irodalmi alkotások megszületésének elősegítésére költsük. Ez nagyon nem mindegy

– mondta Demeter Szilárd, aki személy szerint rengeteget tanult az elmúlt évek tapasztalataiból. „Ezek egy részét megtartanám magamnak, mert sok ember sértődne meg, és nem szeretnék fölöslegesen személyeskedni. A lényeg: írókra bízni bármilyen irodalmi ösztöndíj megítélését nem a legjobb ötlet. Magyar írókra bízni magyar irodalmi ösztöndíj elbírálását, kódolt konfliktus.”

Ki volt Térey János?

Térey János (Debrecen, 1970. szeptember 14. – Budapest, 2019. június 3.) A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjas költő, író, drámaíró, műfordító. 2001-ben József Attila-díjjal, 2002-ben Füst Milán-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel díjazták. 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorú díjával tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia 2019. június 21-én posztumusz tagjává választotta.

Rovatok