Magyar filmes szakembert is díjaztak a 96. Oscar-gálán Los Angelesben: Mihalek Zsuzsa berendezőt a Szegény párákban nyújtott munkájáért ismerte el az Akadémia. Két éve szintén egy magyar berendező, Sipos Zsuzsanna húzta be a legjobb látványtervezés kategóriát, őt a Dűne miatt díjazták. De mit csinál pontosan az, aki díszletberendezői munkakörben tevékenykedik? Ennek jártunk utána.
A film a vizuális történetmesélés nyelve, ezért a kamera által rögzített látvány rendkívül fontos. A helyszínek, díszletek, jelmezek és fények együttesen teremtik meg azt a világot, amit a képernyőn látunk. Ez a világ a történetmesélés szempontjából kulcsfontosságú.
A berendező a díszlettervező asszisztense. Ő teszi a helyére a filmes kellékeket. Idetartozik még a festés, vakolás, vagy bármilyen más felületkezelési megoldás a tökéletes megjelenés érdekében
– hivatkoznak röviden a munkakörre egy filmes oldalon.
A díszletberendezés azonban jóval több festésnél és vakolásnál: a Nemzeti Filmintézet videója szerint a díszletberendező feladata a forgatókönyv és a látványtervező elképzelése alapján összegyűjteni a díszletelemeket és kellékeket.
„A szakember a filmhez szükséges helyszíneket felméri, majd egyaránt rendez be külső és belső tereket, illetve műtermeket. Felelősséget vállal minden apró elem beszerzéséért, figyelve arra, hogy a költségvetés határait ne lépje túl” – írják.
Fontos, hogy a berendezőt ne keverjük össze a produkciós tervezővel vagy a művészeti vezetővel. Bár mindannyian hozzájárulnak a projekt általános megjelenéséhez, feladatuk mégis különbözik egymástól.
A produkciós tervező felügyeli a teljes művészeti részleget, ő dolgozza ki a produkció vizuális koncepcióját, míg a művészeti vezető a díszletek építését irányítja. A berendező viszont mindazért felel, ami a díszleten belül történik.
A berendezők vizuális történetmesélők,
akik megteremtik a cselekmény hátterét, megmagyarázzák az összefüggéseket, hangulatot és látványelemeket adnak az események kibontakozásához. Míg a kellékes a színész által használt vagy kézben tartott tárgy elhelyezésével foglalkozik, addig a berendező a környezettel: a falak, a padló, a járművek és a bútorok elhelyezésére specializálódik.
A díszletberendező a forgatás megkezdése előtt a rendezővel, az operatőrrel, a művészeti vezetővel, a kellékmesterrel és a gyártásvezetőkkel együttműködve átnézi a forgatókönyvet, majd közösen kidolgozzák, hogy milyen díszletekre van szükség. Az általa készített listát és terveket azután a kellékesnek követnie kell. Ezután jön a büdzsé meghatározása, majd a tárgyak bérlése vagy megvétele.
A berendező kétféle költségvetést készít: anyagköltségvetést és munkabüdzsét. Az anyagköltségvetés a forgatáshoz beszerzendő dekorációs anyagok árát jelenti, míg a munkabüdzsé azokra a dolgozókra vonatkozik, akikre szükség van a munka elvégzéséhez a gyártási ütemterv szerint.
A forgatás előtt természetesen kutatást végez a filmben megjelenítendő helyszínek, a korszak és a szereplők tekintetében, és csak ezek után dönt a kellékek, például bútorok, szövetek, tapéták stílusáról, a megjelenítendő környezetről és látványvilágról.
A berendező tehát a díszletben, kellékben, berendezésben alkotott elképzeléseket valósítja meg: nem pusztán a látványról és a hangulatról, de a hitelességről is gondoskodik.
Legújabb Oscar-díjasunk, Mihalek Zsuzsa – aki nem szeret a rivaldafényben állni – nem volt ott a gálán, így két díjazott társa, James Price és Shona Heath vette át a magyar szakember nevében is a szobrot.
„A munka kezdetekor megkapta a hatalmas dossziékat tőlünk a bútortervekkel, amelyeket azonnal interpretált, és sajátjának érzett. Azt hiszem, egy kicsit Zsuzsa ízlése alakította ki a Szegény párák végleges képi világát. Behozott a filmbe személyes tárgyakat, például, amikor Duncan felfedezi Bella hálószobáját és felemel a földről egy babát, az Zsuzsa saját babája volt. Sőt Bella ágya is Zsuzsa gyűjteményéből származik” – nyilatkozta a gála előtti panelbeszélgetésen Shona Heath Mihalekről.
A magyar berendező a kultura.hu-nak adott interjúban elmondta, ő már személyesen nem találkozott a stábbal, hiszen mire a színészek bementek a díszletbe, a berendező már a következő díszleten dolgozott.
A film komoly, nagy alkotás volt, legalább három hónap előkészület kellett hozzá. A szakma rendkívül összetett: először is jó szervezőkészséget igényel, hiszen napról napra mintegy negyven emberrel dolgozott együtt, akiket nem volt könnyű irányítani.
A napi munkaidő minimum 12 óra volt.
Mivel a filmeknek szigorú költségvetésük van, amit nem lehet túllépni, a gazdasági ismeretek is elengedhetetlenek. Már a munka elején tudni kell, mennyi pénzt fog elkölteni.
A Szegény párák esetében szerencsére semminek nem volt pénzügyi akadálya, de máskor gyakran előfordul, hogy meg kell húzni a határt, és azon kell agyalni, hogyan lehet a berendezés kevés pénzből is tetszetős
– emelte ki az interjúban.