Megtartják a sztrájkot a Magyar Állami Operaház dolgozói március 19-én. A Programod magazin néhány munkavállalót kérdezett a történtekről, de arra is fény derült, milyen tempót diktál az intézmény.
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) és az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete (OFDSZ) 2024. február 22-én tette közzé az ominózus sztrájkfelhívást. A tüntetés március 19-én 18 órától kezdődik,
és a béremelés, illetve Kollektív Szerződés megkötéséig tart.
A szakszervezetek az Operaház vezetőségével – eredménytelenül – többször is tárgyaltak az utóbbi időkben. A vezetőség által 2024. február 28-án beígért 19 százalékos alapbéremelést a munkáltató írásban nem erősítette meg, a március 13-i tárgyalás pedig végleg megsemmisítette a dolgozókban élő reményt.
A főigazgató-helyettes asszony a mai tárgyaláson ugyanis elmondta, hogy a fenntartó egy petákot sem hajlandó biztosítani holmi, a megélhetési gondokat legalább kissé mérséklő, munkabéremelésre. Az Opera pedig saját erőből, hacsak a pince mély kútjában váratlanul nem tör fel olaj, képtelen az elfogadható bérfejlesztéshez szükséges forrást fakasztani
– fogalmazott Bárány Balázs, az ODFSZ elnöke közleményében.
Mivel a vezetőség és a dolgozók álláspontja továbbra is távol áll egymástól, a Kollektív Szerződés megkötésének kicsi a valószínűsége.
Bárány Balázs szerint Ókovács Szilveszter azt nem vitatja, hogy a követelések abszolút érthetőek, de a fenntartó a teljes költségvetést sem hagyta jóvá, nemhogy a béremelést.
Szomorúak vagyunk emiatt, megértjük, de ez ellen ő is tehetne és létrehozhatna a dolgozókkal egy szövetséget. Ez nagy bátorság lenne a részéről. Kaptunk egy tervezetet a Kollektív Szerződésről tőlük, de az tartalmában közel sincs ahhoz, amire szükség lenne, úgy hogy elkerülhetetlennek látom a sztrájkot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszalépjünk, mert nem csak a béremelés fontos téma, hanem a tarthatatlan munkakörülmények javítása is. Mentálisan és fizikálisan is le van terhelve a társulat, a beosztás kiszámíthatatlan, a dolgozók nem tudnak előre tervezni, a családjukkal lenni, a magánéletük megy rá a munkára. Erre lehet mondani, hogy ezt a dolgozók vállalták, de lehetne segíteni is a helyzeten. Amit mi követelünk, azt a józan ész diktálja
– mondta az elnök, aki szerint a probléma az, hogy a főigazgató öntörvényűen működteti a színházát, amire csak egy példa a büfébotrány.
Hozott egy döntést, amiben nem volt helye vitának és végre valaki felállt és azt mondta: ebben nem vesz részt.Ha most leküzdi a félelmét a társulat, akkor hiszem, hogy sikerül a változást elérni. Nem kell attól tartani, hogy a sztrájkolók megítélése negatív irányba hajlik majd. Erre soha nem volt példa, soha senkit nem fenyegettek még meg. Ez csak egy folyosói pletyka, amivel a dolgozók rémisztgetik egymást.
Az Operaház egyik énekkari tagja szerint tervezhetetlen az életük, nem egy normális, színházi munkarendben dolgoznak. Mint mondja, régen a hétfő fix szabadnap volt, ma már ez sincsen, ahogy nyári üzemszünet sem. Minden színházban van, kivéve az Operaházat. Állítólag az éves szabadságok kiadása is nonszensz, szakmai igénytelenség uralkodott el az intézményben. A szűkös betanulási idő miatt hazaviszik a munkát: ilyen a Magyar Állami Operagyár. Ami pedig a fizetést illeti, nincs jó véleménnyel a számokról.
Az intézmény 2021-ben 20 százalék, 2023-ban 10 százalék átlagos fizetésemelést adott a dolgozóknak. A munkavállalók szerint az összeg már 2021-ben is évekkel el volt késve, a 10 százalékot pedig már meg sem lehetett érezni az infláció miatt.
A dolgozók bérének romlása, valamint az egyre zsúfoltabb évadok lassan a végkimerülés felé sodorják a társulatot, a munkaszeretetet pedig a vezetőség ki is használja. A zenekar egyik tagja szerint a minisztérium csak megvonja a vállát és újra kinevezi azt, aki nem tartja be a Munka Törvénykönyv szabályait. Bár ők is az előadásokért vannak, a munkához szükséges körülmények nincsenek biztosítva.
Nem vagyok Ókovács Szilveszter ellen, szerintem ő egy rátermett vezető és megvan a szakmai képessége, hogy irányítsa az Operaházat, de az elmúlt években autokratává vált. Mintha eltávolodott volna tőlünk, mintha már csak a számok számítanának neki. Ráadásul a vezetőséggel való párbeszédünk a Művészeti Tanács kifullasztásával teljesen megszűnt
– tette hozzá.
Ráadásul a színfalak mögött dolgozó Színpadi Műszak munkatársaira is komoly teher nehezedik az Operaházban. Sem elegendő idő, sem megfelelő létszám, de elég hely sincs már a produkciók biztonságos kivitelezéséhez – írja a lap.