Trill Zsolt sosem álmodozott arról, hogy egyszer Kossuth-díjas lesz, 2024. március 14-én mégis megkapta. A Nemzeti Színház színművésze az Indexnek elmondta: nem gondolja, hogy ezután másképp létezne a színpadon, bár úgy érzi, hogy mostantól még keményebben kell dolgoznia.
Trill Zsolt meglepődött, amikor megtudta, hogy Kossuth-díjat kap. Elsőként arra gondolt, hogy idáig is sokat dolgozott, de ezután még többet kell. Úgy véli, ez az elismerés felelősséggel és jó értelemben vett teherrel is jár.
Nem gondolom, hogy ezután másképp léteznék a színpadon, bár tudatában vagyok annak, hogy mostantól még keményebben kell dolgoznom. Fel kell mennem a színpadra, és kőkeményen végig kell csinálnom az előadásokat.
– mondta az Indexnek. Megfogalmazása szerint mindig azt mondják, hogy a díjakat adják, és nem kapják. Ezt ő is így gondolja, mert a színház- és filmfesztiválokon is ezt tapasztalja. Ettől függetlenül az összes díjára büszke, a legkisebbre is, amelyet az elmúlt mintegy harminc évben kapott.
„A díjak visszaigazolások, de másnap ismét fel kell kelni, és újra kell élni azokat a pillanatokat, amelyekért megkaptuk.” Már tudatosult benne, hogy Kossuth-díjat kapott, amelynek nagyon örül, de mégsem erre gondol egyfolytában, egyszerűen csak a hétköznapokat éli.
Trill Zsolt sosem álmodozott arról, hogy a legrangosabb állami elismerésben részesül. „Mindig csak színházat akartam csinálni, mint ahogy most is. Beregszászon sem gondoltam arra, hogy mindenáron Budapesten legyek színész. Egyáltalán nem. Kizárólag a színházcsinálásra fókuszáltunk, azzal meg mindenhol lehet foglalkozni, ha hagyják. Minket legalábbis mindenütt hagytak: Beregszászon, az Újszínházban, Debrecenben és a Nemzeti Színházban is.
A színészet által a belső világomat, gondolataimat fejezhetem ki. A színpadon talán meg tudom magam mutatni. Nem biztos, hogy mindig sikerül, de legalább van rá lehetőség. Egy biztos, szeretem azt csinálni, amivel foglalkozom.
Trill Zsolt tizenhét évesen járt először színházi előadáson, de volt már színházi élménye korábban is, hiszen gyermekkorában a környező falvak többségében az emberek, főleg a téli estéken összejártak próbálni; az egyik helyen táncoltak, a másikban színházzal foglalkoztak, amatőr előadásokat készítettek. A szülei mindenben támogatták; engedték, hogy csinálja, kipróbálja magát a színházi világban. Hatalmas hálát érez, hogy mindig biztatták.
Amikor a pályaválasztáson kellett gondolkodnia, a lehetőségei korlátozottak voltak. „A határ miatt mégiscsak egy kisebbségben élő közösségben nőttem fel. Apu hiába akart volna, hogy pilóta legyek, az elérhetetlen volt számomra, bár a színészet is, de a Jóisten mégiscsak ezt akarta.”
Trill Zsolt elárulta, hogy a családjával közösen fogja megünnepelni a díjat. S még azon is elgondolkodott, hogy azokat a beregszásziakat is megvendégeli, akiknek a díjait köszönheti.
(Borítókép: Trill Zsolt 2022. szeptember 13-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)