Gurubi Ágnes Szív utca című regénye, illetve Halász Rita Mély levegője is 2020-ban jelent meg, ráadásul mindkét mű a szerzők bemutatkozó kötete volt. A két írónő megismerkedésének története is magában hordozza a hasonlóság motívumát: az első találkozás apropója, hogy páros interjút kért tőlük egy újságíró. Ágnes és Rita mindketten sárga garbót és fekete nadrágot húzott aznap, pedig össze sem beszéltek. Hamar kiderült, sokkal több bennük a közös vonás, mint azt gondolták.

A zene segített nekik

Mindketten 40 éves koruk felett kezdtek írni, ráadásul mindkettejük könyve kimondottan sikeres lett – le is fordítják őket –, sőt még szerkesztőjük, Darvasi Ferenc is közös. A mozgás fontos része az életüknek, hiszen feloldja bennük az esetleges akadályokat, ezenkívül ritmust ad az alkotói folyamatnak is. És ha ez nem lenne elég, Rita évekig lakott a Szív utcában – ami Ágnes könyvének a címét inspirálta. 

Ágnes fut, akkor pattannak ki a legjobb gondolatok a fejéből. Sokszor sportolás közben – hangfájlként – rögzíti a szövegeket, de a zene is segít neki. Ennek a felfokozott állapotnak az eredménye, hogy kilenc hónap alatt írta meg első regényét, míg Rita hét évvel az első gondolatfoszlányok felbukkanása után vetette papírra a Mély levegőt. (A regény születéséről 3 éve az Indexnek is nyilatkozott).

Rita egyébként nem szíveli a futást, inkább gyalogol, bár írásnál a teljes csöndre és nyugalomra esküszik – ami édesanyaként nem éppen magától értetődő vagy gyakori jelenség. Munka közben a muzsikát sem kedveli a fülében, hiszen zenei iskolába járt, a hangokat tanulmányozza, nem tud elvonatkoztatni tőlük. Készülő bibliai regénye írása közben azonban elakadt, a csönd valahogy zavaróvá vált. Meglepő módon pont egy zenei betét hatására szakadtak fel benne dolgok, és áradt ki belőle játszi könnyedséggel az adott szövegrész.

Pozitív üzenetek

Egy első könyves íróval szemben (jó esetben) nincsenek elvárások, éppen ezért érezte Rita azt, hogy a második, készülő regényénél már nagyobb nyomás nehezedik rá. Mind mondja, minimális stressz és feszengés azért kell a hatékony munkához, hiszen az sem jó, ha minden túl egyszerű az életben.

A beszélgetés közben felmerült a kérdés, mi a helyzet az olvasói visszajelzésekkel, hogyan reagálnak a negatív vagy pozitív kritikákra, megjegyzésekre, üzenetekre.

Maga megmentette a házasságunkat

– osztotta meg Rita a közönséggel a mondatot, amit egy középkorú férfitól kapott a Mély levegő kapcsán, és ami a leginkább megérintette. 

Bár sok pozitív kritikát kapnak, már leszoktak a kommentek olvasásáról, hiszen az ajnározó üzenetektől el lehet szállni, míg a kevésbé jó megjegyzések csak kételyeket vetnek fel a szerzőben – Rita legalábbis ezt vallja.

Egyiknek szabadság, másiknak felelősség

Az írás is mást jelent számukra. Ágnesben a szabadság az írásban való kiteljesedés szinonimája, Rita viszont úgy érzi, inkább tartozik felelősséggel a magyar nyelv, semmint feltétlenül az adott téma iránt.

Talán éppen ezért történhetett meg az is, hogy a XIX. századi orosz irodalom hatására elkezdett, túlburjánzó, dagályosnak induló Mély levegő végül teljesen új köntöst kapott, és sokkal egyszerűbb, letisztultabb, mégis hatásosabb nyelvezettel született meg. 

Rita sokkal pepecselősebb, talán ezért is írja tovább a könyveit. Sokszor átfogalmazza a szövegeit, szinte naponta belejavít valamit a készülő történetekbe; míg Ágnes pont az ellentétét csinálja: már írás közben szerkeszti magát és szövegét, igaz, kulturális újságíróként és szerkesztőként sokkal kevésbé tudja a két munkafolyamatot elválasztani egymástól, mint Rita.

Az est végén a közönség is feltehetett néhány kérdést a szerzőknek, amit néhány lelkes néző ki is használt, a szerzők pedig örömmel válaszoltak az érdeklődőknek.

(Borítókép: Gurubi Ágnes és Halász Rita. Fotó: Papajcsik Péter / Index)