Századik alkalommal látható a Vígszínházban 2024. március 25-én Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor színpadi változata. A mű a kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. Az emblematikus filmből készült zenés színpadi átiratot Eszenyi Enikő rendezésében, ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével láthatja a közönség.
Charlie Chaplin 1940-es filmje, A diktátor története a két világháború között játszódik, az amerikai sztár Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatását. Chaplin később azt nyilatkozta:
Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátort, nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét.
A Vígszínházban 2018 októberében mutatták be a Chaplin család engedélyével létrejött előadást. A mű színpadi változatát Vecsei H. Miklós és Vörös Róbert mellett a produkciót rendező Eszenyi Enikő jegyzi. Egy legendás filmet feldolgozni mindig nagy kockázattal jár, de az előadás töretlen népszerűsége – eddig csaknem 100 ezren látták – azt mutatja, ez a változat képes humorral, mégis empátiával mesélni a hatalom természetéről és az áldozatok világáról.
A diktátorban beugrásokkal együtt az elmúlt években harminc színész és húsz táncos lépett színpadra. A 100. előadás főbb szerepeiben ifj. Vidnyánszky Attila, Wunderlich József, Hajduk Károly, Szilágyi Csenge és Lukács Sándor lesz látható, olvasható a Vígszínház közleményében.
„Szeretek megérkezni a színházba, amikor A diktátor van. A folyosón egymás hegyén-hátán jelmezek, az öltöztetők mindig valamit keresnek, a kellékesek kacsákat fújnak fel, a színpadon már a reptető srácok próbálnak, a zenekar szállingózik a színpadra, és Zoltán Áron skót dudája valahonnan mindig megszólal. Ilyenkor azt érzem, hogy színházban vagyok – meséli ifj. Vidnyánszky Attila.
„Rettentően büszke vagyok erre a száz előadásra. Először is azért, mert a főpróba előtt nem gondoltam volna, hogy ebből egyáltalán bemutató lesz, másodszor azért, mert az egész színházat igénybe vevő csapatmunkáról van szó, harmadrészt pedig azért, mert sikerült fejlődni, újrafogalmazni ez alatt a pár év alatt a darabot. A sok-sok geg és fenékbe rúgás mellett kell hogy legyen tartalma, íve és ritmusa, máskülönben nincs hatása.
Volt egy időszak, amikor megfáradt a csapat és maga az anyag is. Azonban amilyen hihetetlen és kegyetlen a színház, a háború kitörésének másnapján A diktátort játszottuk. Akkor hirtelen minden mondat a helyére került, mivel pont az a jelenet játszódott a valóságban, mint aznap este a színpadon. Azóta ez egy új előadás.
Sokan foglalkoztak velünk, a legtöbbet talán Bóbis László koreográfus – folytatja ifj. Vidnyánszky Attila. – A mozgások és a rengeteg öltözés miatt az egész csapatnak megterhelő az előadás. Komoly felkészülést igényel fizikailag is.
Van úgy, hogy három réteg ruhában kell görkorizni, mégis azok közé a darabok közé tartozik, amit öröm játszani, egy nap akár háromszor is.
A magam részéről még Bagó Gizella énekmestert emelném ki. Az ő munkájának köszönhető, hogy ezeknek a figuráknak ebben a különös formában van beszédhangjuk. Izgalmas feladat volt a két karaktert mozgásban és hangzásban is elválasztani. A legfontosabb az előadás ritmusa: a zenekar, a fény és a nézők reakcióival közösen kell lélegezni, olyankor olyan, mintha kottából lehetne játszani.”
(Borítókép: A diktátor című előadás a Vígszínházban. Fotó: Vígszínház)