Százötvenegy éve született meg Budapest: bár a kerek évforduló tavaly volt, a Zikkurat Galériában most gyűjtötték össze azokat a kortárs festőket, akiket fővárosunk inspirált, és akik a városi létezést ragadják meg képeiken.
Vannak, akik nagyobb távlatokban szemlélik a fővárost, akiket a flaszter, az utca mozgása ejt rabul. Olyan művész is akad, aki a külváros kietlenségét viszi vászonra, kiüresedett köztereket fest, vagy az elidegenedést a tömegen keresztül láttatja, de találunk olyat is, aki egy-egy épületrészletbe feledkezik bele.
Előkerülnek szürreális víziók is Budapestről, egyes alkotók pedig a kék busztól és a sárga villamostól nem tudnak elszakadni: a művész a tömegközlekedést emeli a városi lét meghatározó entitásává.
A gyűjtőmunka során érdekes volt találni Budapest-inspirációt olyan kortársak között, akik nem a »város festői«, mégis egy-egy képük a budapesti miliőt hozza vissza
– írják az Indexhez eljuttatott sajtóanyagban.
A három hétig látogatható tárlaton javarészt figuratív, többnyire középgenerációs alkotók munkáit tekintheti meg a közönség, de a szervezők teret adnak néhány absztrakt munkának is.
Az Álmatlanság címet Takáts Márton azonos című misztikus, megrendítő hídrészlete inspirálta, amely személyes drámája mellett a városiasság örök ébrenlétét teremti meg.
A tárlatot a Standby Projekt szervezi és a Nemzeti Színház Zikkurat Galériájában lesz látható április 4. és 26. között.
A kiállító művészek névsora: Barakonyi Zsombor, Baranyi Levente, Bács Emese, Byhon Győző, Bucskó Mihály, Gesztelyi-Nagy Zsuzsanna, Kondor Attila, Osgyányi Sára, Péntek Orsolya, Szabó Ábel, Szikra Ágnes, Takáts Márton, Verebics Kati és Weiler Péter.