Rejtő Jenő külön nyelvezetet alkotott meg, egész univerzumot hozott létre a magyar irodalom berkein belül. Megkérdőjelezhetetlen író, pedig még érettségije sem volt. Mondataiból szállóigék lettek, figurái máig velünk élnek. Születésnapján emlékezünk rá.
Reich Jenőként született Budapesten, 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyerekeként. Nem éltek rosszul, szép gyerekkort tudhatott magáénak, de már fiatalon találkozott az antiszemitizmussal, amit nem is hagyott megtorlás nélkül: egyszerűen kiütötte a tanárát, pedig akkor még nem is bokszolt. Természetesen kicsapták az iskolából, így sosem lett érettségije és szakmája sem.
A 195 centis fiú a sportot a színészetért hagyta abba, de nem jeleskedett benne, így felhagyott vele, és az írás felé fordult.
Ekkor vette fel a Rejtő nevet, amit azok is ismernek, akik nem kedvelik azt a fajta szórakoztató műfajt, amiben ő híres lett.
Merthogy nem ponyvával indult neki az irodalomnak, először verseket írt – korántsem vidámakat. Később novellákra váltott, de ezek hangulata is meglehetősen sötét volt. Alapvetően újságíróként dolgozott, talán az élet maga nem adott eleinte más muníciót, de szerencsénkre valahogy rátalált a könnyedebb vonulatra is: kabaréjeleneteket, operetteket, rövidebb bohózatokat vetett papírra, majd kalandregényekre váltott. Mindeközben sokat utazgatott, így bőven gyűlt élményanyaga a további műveihez, de ebből táplálkozott a Bedekker csavargók számára című könyve is.
Rengeteg ponyvaregénye jelent meg P. Howard, illetve Rejtő Jenő néven. A leghíresebbek:
Különleges nyelvezete, egyedi humora, a különböző karakterek sajátságos karikírozása a legfőbb stíluselemei. Figurái rendkívüliek, mintha egy másik világból érkeztek volna, ezt nevezhetjük akár Rejtő Univerzumnak is. Jóban volt Kabos Gyulával, Latabár Kálmánnal, Karinthy Frigyessel és Salamon Bélával. A nevekből is kiderül, hogy privát kapcsolataiban is a humor dominált.
A nők imádták, és viszont. Kétszer próbálkozott a házassággal, az első két évig tartott, a második háromig. Sokat ivott, rengeteget dohányzott, és többször volt ideggyógyintézetben, feltehetően bipoláris zavarban szenvedett.
1942 októberében küldték munkaszolgálatra a Don-kanyarba, ahonnan sajnos nem tért vissza.
Holttestét sosem találták meg, így eltűntként tartják számon. Mindössze 37 évet élt, de maradandót alkotott.
Most ön is próbára teheti, mennyire ismeri regényeit, és azok hőseit.
(Borítókép: Korcsmáros Pál – kepeskiado.hu)