Idén épp április elsejére esik húsvéthétfő, ami némileg határt szab a tréfálkozásnak. Éppen ezért úgy döntöttünk, utánajárunk, miért is nevezik április elsejét a bolondok napjának, honnan ered az a kifejezés, hogy „április bolondja”.
Egyszerű volna annyit írni, hogy „innen és innen ered az áprilisi tréfa”, de még a kutatók is csak találgatnak. Számos teória létezik, és a legtöbb ezek közül különböző okokból vitatott, de annyi biztos, hogy a hagyomány több száz éves – és most húsvéthétfővel egy napra esik.
Legelső említése egészen az 1300-as évek végéig nyúlik vissza: Geoffrey Chaucer – az első angol nyelven író költő, filozófus, akinek a művei fennmaradtak – alkotásához, a Canterbury mesékhez kötik. A történetgyűjteményben van egy fejezet, amely Az apácák papjának meséje címet kapta.
Ebben a hiú kakast rászedi a róka, a tréfa ideje pedig egész pontosan meghatározott. Ennek alapján a március kezdetétől számított 32. napon – április elsején – történt az eset. Számos kutató azonban vitatja ezt, és úgy véli, hogy fordítási hiba történt, mivel egy csillagállás alapú időmeghatározás is van a történetben, amely így nem eshetett április elsejére. Ők úgy vélik, hogy
március végétől számított 32 nap szerepelhetett az eredeti leírásban.
Egy másik irodalmi hivatkozás szerint 1508-ban is említették már április bolondját. A francia költő, zeneszerző Eloy d’Amerval utal rá egyik írásában. Ez az első fennmaradt említése a tréfás nap franciaországi megjelenésének.
Néhány történész úgy véli, ez a hagyomány kapcsolatban áll azzal, hogy több középkori város március 25-én ünnepelte az újévet, amely Franciaország bizonyos részein eltartott egészen április elsejéig – ez a hagyomány az 1500-as években kopott ki a franciáknál. A kutatók szerint azok, akik már az évezred közepén is január elsején ünnepelték az újévet, próbálták nevetség tárgyává tenni a többieket, így április elseje hamar a bolondok napjaként terjedt el.
Más kutatók azonban úgy vélik, a hagyomány régebbi, ugyanis Nagy Britanniában már a január elsejére datált naptári újév előtt is létezett, így vitatják a francia eredetet. A brit író, John Aubrey 1686-ban mint
a „bolondok szent napja” hivatkozik április elsejére.
Mindezek ellenére sok kutató úgy véli, a bolondok napja – noha írott említése csak a reneszánsz Európában terjedt el – jóval régebbi hagyomány. Egyesek úgy gondolják, a szokás egészen a rómaiakig nyúlik vissza. Már az ókorban is nagy örömünnepeket tartottak március végén,
DE direkt bizonyíték a több ezer évvel ezelőttI ünnepségek és a mai bolondok napja közt nem maradt fenn.
Nehezíti a forrás feltárását az a tény is, hogy a világ több kontinensén, számos országban ünneplik valamilyen formában április elsejét, ezek a tradíciók azonban – a csínytevés és szórakozás tényét leszámítva – sok mindenben eltérnek.
Iránban a Perzsa újév (március 20.) után 13 nappal tartanak egy olyan ünnepet, amely a természetszeretet, mulatozás és viccelődés köré épül, de ez a hagyomány jóval régebbi, Kr. e. 536 óta él.
Az áprilisi tréfálkozás hagyománya egész Európában elterjedt. Vannak országok, amelyek komolyabban élnek vele, és van, ahol alig ünneplik, vagy csupán ártalmatlan viccek történnek. Az északi országokban még az újságok is van, hogy trükkös híreket hoznak le ezen a napon – persze csak a jó ízlés határain belül –, de például Lengyelország annyira komolyan veszi a hagyományt, hogy
néha még közintézmények is részt vesznek benne.
Noha eredete a mai napig ismeretlen, az áprilisi tréfa világszerte elterjedt hagyomány. Egyes nemzetek fesztiválként, mások napi humorforrásként élik meg. Eredete lehet, hogy csupán részletkérdés, ugyanis egy dolog közös minden április elsejében, a nevetés és a szórakozás.