Az előadóművész az interjúban többek között arról is beszélt, hogy

• az ő generációja iszonyú szerencsés, hiszen aki ebben az országban a hatvanas években született, az a Covidot leszámítva megúszta azokat a nagy traumákat, amelyek meg szokták változtatni generációk életét;
• a művészvilág kicsit magának is köszönheti, hogy ma egy csomó gyenge szakmai minőségű, hozzá nem értő ember kaphat lehetőséget színházcsinálásban, filmkészítésben, médiában, zeneiparban, a NER számára a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás, és szerinte pályán kívülre került az egész független értelmiség. Úgy véli, könnyen lehet, hogy „a mai állapot ugyanaz, amiben mindig is élt Magyarország, és az 1990–2010 közötti lesz a rendkívüli, kisbetűs rész a történelmünkben”.

• Szerinte generációja abban a hitben élt, hogy ez egy nyugatos demokráciát építő, a kapitalizmus áldásait élvező társadalom lesz, ám hamar kiderült, hogy hiába válogathatunk több mosópor és autó között, ha ehhez nem kapcsolódott szilárd értékválasztás és konzekvens versenyelvűség.
• A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál zsűritagjaként nemrég szembesült azzal, hogy milyen kegyetlen világok és emberhez méltatlan sorsok léteznek velünk egy időben, és úgy véli, az autokraták jól tudják, hogy az emberek nem szabadok, hanem boldogok akarnak lenni.
• Geszti szerint a NER olyan rendszer, aminek a harc az alapja, és alaptézise, hogy csak egyfajta igazság létezik, az övé. „Aki nem ezt választja, azt az igaz útra kell téríteni, aki nem áll be a sorba, az pedig bűnös, hazaáruló.”
• Úgy látja, a független újságírókat is azért üldözik sok helyen a világon, mert az eltérő álláspontok szerintük csak összezavarják az embereket.
• Arról is beszélt, hogy miért hagyta ott a reklámszakmát. Az egyik oka, hogy az a független szereplő, aki nem része a NER-nek, nem tud jelentősebb ügyfelekhez hozzájutni. A másik pedig, hogy a klímaváltozás a túlfogyasztás eredménye, és nem akart olyasminek a része lenni már, ami egy magasabb szinten ártalmas az egész emberiségnek.
• A magyar mentalitással kapcsolatban azt mondta, a magyarok politikától függetlenül is tele vannak abszurditással. Ez részben valóban a történelmünkben keresendő, a veszteségek sorozata ugyanis transzgenerációs módon öröklődik. „A veszteségekből, hiányokból való építkezés megteremtette az örökös sértettség, irigység, rosszkedvűség kultúráját, a politika pedig mindig is hajlamos rájátszani a traumákra, a félelmekre.”
• Szerinte nem lehet ragaszkodni ahhoz a demokráciaideához, amit a rendszerváltás után egy-két generáció felépített magának, és ha lesz is validabb demokrácia a mostaninál, már az sem lehet ugyanolyan. Úgy véli, ez nem feltétlenül baj, hiszen nem a régit kell foltozgatni, hanem újat kéne alkotni.
• Arról is szót ejtett, hogy azokat sem ítéli el, akik NER-es cégeknél dolgoznak, hiszen „nem mindenki engedheti meg magának, hogy elvi alapon válogasson a munkahelyek között, senki nem fogja helyette kifizetni a gyerek oktatását”.
• A Petőfi-filmről is kifejtette véleményét: elszomorítóan üresnek érezte a pátoszos hősgyártást és azt, hogy „Petőfi helyett a motiváció nélkül gonoszkodó reformkori Darth Vader lett az igazi főszereplő”. Szerinte azonban a tömegek hozzászoktak, hogy kiskorúként bánnak velük.
• Úgy véli, az ő generációja megéri a változást, de „ha átalakulás lesz, az nem úgy fog történni, ahogy sokan gondolják. Nem lesznek nagy jóvátételek, nagy bocsánatkérések, börtönbe küldések. 1989-ben sem voltak”.
• Szerinte a megoldás az, hogy inspiráló dolgokkal kell foglalkozni, és kizárólag az inspiráló emberek társaságát kell keresni. „Aki nem hagyja, hogy mások, a körülmények döntsenek helyette, az tud a saját életének a győztese lenni. A szabadság ugyanis bennünk lakik” – zárta sorait Geszti Péter.

(Borítókép: Geszti Péter 2022. szeptember 15-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)