Index Vakbarát Hírportál

A stadionokat megtöltő fiatal sztárok is innen inspirálódnak

2024. április 3., szerda 16:23

A könnyűzene folyton változik, mindig az adott kor szellemiségét tükrözi. Az elmúlt évek gyorsan felívelő karrierrel büszkélkedő popzenészei például egyre gyakrabban nyúlnak cigány zenei elemekhez a hiphop vagy az R&B stílusán belül. Szakemberek segítségével arra kerestük a választ, hogyan kerültek az elmúlt évtizedben a cigányság zenei kultúrájának jellegzetességei a popzene világába.

Nemrég töltötte meg az MVM Dome-ot a Pogány Induló művésznévre hallgató fiatal rapper, aki többek között új lemezét mutatta be a koncerten. Noha a hiphop elsősorban nem cigány zenei elemeket szokott beépíteni a hangzásvilágába, az előadó ezúttal valamiért mégis ehhez a világhoz nyúlt (például a Székelykapu című számában), ahogy az igen népszerű Azahriah néhány videóklipje is megidézi a cigány folklór elemeit. 

Egy évtizeddel korábban leginkább popzenei és jazzelőadók döntöttek úgy, hogy a cigány zene adta lehetőségekkel és sokszínűséggel gazdagítják a dalaikat, de mára ez is egyikévé vált a megannyi stílusnak, amit a dalszerzők és producerek a művészetükbe építenek. A mai könnyűzene olvasztótégelyében szinte minden megfér egymás mellett – persze csak ha ízlésesen bánik velük az alkotó.

Lapunk megkeresett két szakembert, akiktől azt próbáltuk megtudni, miért vált le eddig szigorúan a cigány zene a könnyűzene többi részéről, és miért épp most tért vissza a „mainstream” hangzásvilágba.

A cigány zene társadalmi szerepvállalását nem szabad szegregált jelenségként értelmeznünk a magyar kultúrában. A történelem során számtalan példát találhatunk arra, hogy a cigány zenészek és a magyarság közötti interakció milyen mélyreható volt. Vegyük például a XVIII. század második felében megjelenő verbunkost, vagy a városi cigányzenét, amely a XVIII. század vége óta a magyar zene emblematikus rétege

– fogalmaz Both Miklós zeneszerző, a Hagyományok Házának főigazgatója. Mint mondja, a XIX. században a cigány zenészek egyre inkább fontossá váltak a magyar zenei életben, mint az akkoriban népszerű és sokszínű zenei repertoár meghatározó előadói. A kapcsolatok gazdagsága és a zenei formák közötti áramlás éppen azt mutatja, hogy a cigány zenészek és a magyarság közötti kölcsönhatás rendkívül összetett, ami új művészi kifejezésmódok létrejöttét eredményezte.

Évszázados történetek

Sárosi Bálint A cigányzenekar múltja című könyvében számos korabeli feljegyzést gyűjtött össze. Ezek arról árulkodnak, hogy a cigány muzsikusok már az 1700-as években is hatalmas népszerűségnek örvendtek. Nem csupán a köznép, hanem a nemesség, grófság köreiben is. A korban olyan híres zenészek éltek, mint Barna Mihály cigány hegedűs, akit Magyar Orpheuszként is emlegettek. Udvari zenészként alkalmazták, az Illésházy grófok szolgálatában állt. Művészi nagyságát festményen is megörökítették, így tisztelegtek előtte.

Szintén híres muzsikus volt Czinka Panna, akit az uraság, akinek a szolgálatában állt, gyermekkorától taníttatott. A lány hamar túltett minden hegedűmesterén, a környék nemessége pedig a csodájára járt. 20-30 mérföldre is hívták játszani,

Halálakor számos dicsőítő vers született róla.

A korszak talán legnagyobb sztárja azonban Bihari János cigányprímás, a verbunkos zene egyik legnagyobb virtuóza. Neve és tudása annyira ismert volt, hogy a főnemesség és maga az uralkodó előtt is játszott. A kottát nem ismerő muzsikus máig a kor legnagyobbjai közt szerepel.

Titkos tudás

Bartók Béla és Kodály Zoltán korára a városi cigányzene, amely széles körben elterjedt, a tömegkultúra részévé vált, ami sok párhuzamot mutat a mai popzenével. Ez a jelenség a népszerűsége mellett számos kritikát is kapott a korabeli értelmiségtől az olykor túlzó szentimentalizmusa és felületessége miatt.

Ezeket a kritikákat leginkább úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük az elsöprő népszerűséggel járó tömegesedését, amely magában hordoz bizonyos típusú felhígulást. Bartók és Kodály, bár kritikus szemmel tekintettek a városi cigányzenére, tisztában voltak a magyar zenei hagyományokban betöltött szerepével. Kutatásaikkal azonban leginkább a falvakban található, régebbi történeti korokra visszanyúló népzenét helyezték a középpontba.

Both Miklós elmondása szerint a zenével foglalkozó cigány családok már kis koruktól arra nevelték a gyermekeiket, hogy elsajátítsák a zenész mesterséget, majd továbbadják a szakmai tudást. Ezek a zenészdinasztiák érthetően féltették a tudást, amely a megélhetésüket biztosította, és ugyanúgy, mint más mesterségeknél, megtartották azokat a szakmai titkokat, fogásokat, amelyekre szükségük volt a boldoguláshoz.

Én magam is szembesültem több olyan helyzettel, ahol nem romaként szerettem volna elsajátítani bizonyos zenei trükköket, megoldásokat, ám ezekhez nem kaptam teljes hozzáférést, mivel a közösség képviselői a mesterségbeli szaktudásukat a közösségük fennmaradásához szükséges értékként őrizték

– emlékszik vissza a zeneszerző, aki korábban sokat foglalkozott a vidéki cigányság zenei kultúrájának gyűjtésével.

Generációs váltás

Both Miklós elmondása szerint még a korai Kádár-korszakban is nagy jelentősége volt a cigányzenének, viszont a tömegkommunikáció megjelenésével sok minden átalakult, a világ posztmodernné válása tapinthatóvá lett: egyszerre kezdett jelen lenni számtalan zenei stílus.

A Hagyományok Házának főigazgatója szerint noha a világ megváltozott, rengeteg, zenészdinasztiából származó roma fiatal továbbra is sok elemében hordozza a korábbi zenei hagyományt, csak most már nem a városi cigányzene megszokott kifejezésmódjában, hanem például jazz-zel kevert muzsikában. Sok olyan zenészt ismerni, akinek az apja még cimbalmos volt, de a fia már zongoristaként dolgozik a zenei életben.

Repertoárjuk átalakult, de sokszor kerülnek elő a régi előadásmódok új dallamokba ágyazva.

Both Miklós külön kiemeli, hogy az elmúlt időszakban sok ponton összefonódott az afroamerikai muzsika és a romák zenéje. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején új generáció jelent meg. Egyszerre került középpontba ennél a nemzedéknél a nyugati beatzene és a hagyományos népi kultúra, ami természetesen a fiatal roma zenészeknek is új zenei hősöket hozott.

Ennek eredményeként a népies műzenét, operettdallamokat, szalonzenét játszó városi cigány zenészeknek radikálisan szűkültek a megélhetési lehetőségeik. Megfigyelhető, hogy számos, roma zenészcsaládból származó fiatal vagy felhagy a családi tradícióval,

vagy új zenei stílusokba kezd.

A nyugatról és a táncházmozgalomnak köszönhetően az erdélyi falvakból érkező zenék újszerű kifejezésmódjainak elsajátítása kikerült a városi zenészdinasztiák tudásátadási láncából. A zene szeretetét hozták otthonról, de az új zenék elsajátítását már a külvilágban kellett megtalálniuk. Ezzel is magyarázható, hogy egyre több romák és nem romák közti zenekari együttműködés született, ami korábban jóval ritkábban volt megfigyelhető.

Ízléses határok

Egy korábbi körképünkben cigány zenekarokat kérdeztünk meg a tradicionális zene mai helyzetéről. Nem minden előadónak egyforma a véleménye. Vannak, akik az élet természetes velejárójaként tekintenek arra, hogy a zene élő művészet, ami folyton változik, és a cigány zenei elemek bekerülnek a popzenébe. Mások úgy vélik, ez sokszor minőségvesztéssel párosul, amiből olyan zenék születnek, mint a szintetizátorral kísért mulatós műfaj.

Mindenki nyer, ha a zenei kultúra területén friss és új innovációk jelennek meg, és ezek elterjednek. Ilyenkor egy nagy közös nyelv jelenik meg, amely nagyobb közösségbe szervezi a kultúra hordozóit, származástól függetlenül. Ez szerintem jó, olyan közös élmény, ami nem a feszültség irányába mutat

– fogalmaz Bolya Mátyás, a Zeneakadémia Népzene tanszékének vezetője. A zeneszerző ettől függetlenül érti azoknak a művészeknek az álláspontját is, akik aggódnak a minőségvesztés miatt, amiről azt mondja:

Minden műfajban létezik minőségi és átlagos termék. Ez örök művészetelméleti dilemma: hogyan lehet a minőséget támogatni, hogyan lehet olyan szabályozókat beiktatni, amelyek a művészi szabadságot és a kreatív energiák áramlását mégsem korlátozzák. Úgy gondolom, hogy a minőséget megcélozva a cigány kultúráról kialakult képünk sem sérül.

A Zeneakadémia tanszékvezetője szerint a magyar zenei identitáskeresés az elmúlt években gyakran fordult a nyugati minták felé, noha elég lett volna körbenézni a Kárpát-medencében. Úgy véli, az a nyitottság, amely a mai könnyűzenében felfedezhető, idővel sajátos színezetű popzenét teremthet.

Jól illeszkedik

Emellett elmondása szerint technikai ok is felfedezhető a cigány zenei elemek popzenén belüli elterjedésében. „A cigány folklór giusto dallamait – amelyek eredendően improvizált többszólamú a capella darabok – kísérő ritmusszólam és akkordfűzés viszonylag egyszerű, elemi erejű, könnyen befogadható, tehát jól illeszkedik a poptrend elvárásaiba.”

A múlt évtizedben a magyar népzenei elemek jelenléte hangsúlyosabb volt a könnyűzenében, a legfiatalabb előadókat tekintve azonban most a cigány zene hódít leginkább. Felvetésünkre Bolya Mátyás elmondja:

Nagyobb mintát kellene vizsgálni egy zenetörténész módszereivel, hogy erre a kérdésre biztos választ adhassunk. De a művészeti divathullámok természetéhez ez is hozzátartozik. Szükségszerű, nem jó vagy rossz ez a jelenség. Ha zenetörténeti távlatokat tekintünk, akkor a verbunk és az abból kifejlődő verbunkos stílus is egy divat volt, mint ahogy a páros tánc és az ahhoz kapcsolódó zenék megjelenése is.

A Zeneakadémia tanszékvezetőjének elmondása szerint a művészeti irányzatokban vannak divatok, amelyeknek az életciklusa eltér. Elképzelhető, hogy a cigány zene jelenléte a popzenében teljesen általános elemmé válik, majd ismét visszahúzódik. Hogy milyen hosszú egy ilyen ciklus, azt pontosan nem tudni, de a tapasztalatok alapján a digitális tömegkommunikáció hatására jelentősen lerövidülnek ezek a periódusok.

Egy új hatás megjelenése sokkal gyorsabban képes elterjedni, kiszorítva másokat.

Both Miklós, a Hagyományok Házának főigazgatója úgy látja, a roma zenészek és a cigány zenei elemek egyre jobban visszatérnek majd, és megtalálják helyüket a mai társadalomban úgy, ahogy a múlt század elején is:

2024-ben a romaság továbbra is meghatározó és kiemelkedő szerepet tölt be a magyar zenei élet számos területén, ami jól tükrözi integráltságukat és sokoldalúságukat a zenei kultúrában. Kiemelkedő roma művészek és zenészek tevékenykednek a rap, a jazz, a komolyzene, az R&B, a mulatós zenei színtéren, valamint a hagyományos népzenei együttesekben, ezzel is gazdagítva és formálva a magyar zenei palettát

– mondja a zeneszerző, hozzátéve: számos roma származású országos sztár van a könnyűzenei életben is, ami azt mutatja, hogy a roma zenei szaktudás milyen mélyen és szervesen fonódik bele a magyar zenei életbe, fontos és elválaszthatatlan részét képezve.

(Borítókép: Pogány Induló 2024. március 2-án. Fotó:  Kaszás Tamás / Index)

Rovatok