Kalas Györgyi fejébe vette, hogy gasztromesékkel fogja bevezetni a gyerekeket a kulinária világába: Sandwich gróf és Pavlova kisasszony történetei után most Föld körüli utazásra invitál minket. Eljutunk Szibériától Indiáig, a csángók földjétől a Góbi sivatagig, és közben megismerjük számos nép étkezési szokásait, ezen keresztül pedig a kultúrájukat. Nincs is jobb módszer arra, hogy megismerjünk valakit, mint bemenni a konyhájába – egy néppel vagy országgal való ismerkedést pedig kezdhetünk Kalas Györgyi Világkóstoló a gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig című frissen megjelent könyvével.
A gyerekeket ki lehet üldözni a világból azzal, ha suli vagy ovi után az az első kérdésünk hozzájuk, hogy mi volt az ebéd. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vajon mi az ebéd egy mongol, egy jakut vagy egy perui menzán – van-e egyáltalán arrafelé szervezett iskolai étkeztetés vagy uzsonnásdoboz –, ez már érdekesebbnek tűnik.
És ha mindezt izgalmas történetbe csomagolva meséli el anya, apa vagy a nagyi, utána pedig még a konyhában is ki lehet próbálni valamelyik nép receptjét, akkor olyan tökéletes családi program kerekedik mindebből, amit a gyerekek egész életükre megjegyeznek, hiszen az ízemlékek élnek talán a legintenzívebben.
Az talán már közhelyszámba megy, hogy egy város vagy ország civilizációját úgy ismerhetjük meg a legjobban, ha látogatásunk során kimegyünk a piacra, de az alapanyagokkal, az étkezési szokásokkal egy olyan szép kiállítású könyvön keresztül is elkezdhetjük az ismerkedést, mint amilyen Kalas Györgyi Világkóstoló a gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig című frissen megjelent kötete.
Már kézbe venni és kinyitni is olyan élvezetes, mint a szánkhoz emelni valami finom falatot.
A borítón egy ázsiai anyuka formázza a kislányával a gőzölt gombócot – ez a bensőséges kép, ahogy a kislány a sima, kinyújtott tésztához érinti a kezét, az édesanyja pedig kedvesen mosolyog, a világon mindenütt a melegség, otthonosság érzetét kelti. Horváth Lili bájos rajzai aztán végigvezetnek minket a könyvön: az ételek pont annyira élethűek, hogy felismerhetők legyenek, és minden országból felvillannak olyan motívumok, amelyek kellőképpen egzotikusak, mesebeliek, de ha eljutunk arrafelé, fel fogjuk ismerni őket. A képzeletbeli utazáson pedig mindenki megtalálhatja a szíve csücske térséget Izlandtól Erdélyig.
Ilyen például a kemence, amelynek a belső falához tapasztva sütik a naant, az indiai kenyeret, vagy a jellegzetes, díszes, fém teáskanna Marokkóból. Vannak számunkra is ismerős alapanyagok, mint a fahéj, a tojás, a liszt vagy a csirkehús, amiből mégis valami egészen más étel kerekedik ki, mint amit megszoktunk, de vannak egészen különleges gyümölcsök, például a rombután, ami leginkább egy szőrös, piros gesztenyéhez hasonlít, vagy
a durián, ami egyesek szerint a világ legbüdösebb gyümölcse, számos városból ki is tiltották.
De megtudjuk azt is, mi a bálmos meg az orda – ahhoz, hogy ezeket megkóstoljuk, nem is kell olyan messzire utazni, csak a szomszédba, Gyimesbe.
Ízutazásunk során azt is megtudjuk, hogy a berberek egy része ma is nomád életet él, hogy India a Föld legnépesebb országa, ahol 447 nyelvet beszélnek, vagy hogy Jakutszkban nem kell iskolába menni, ha mínusz 42 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet. Kiderül, hogy a mostoha körülmények között is van élet, így gasztronómia is, például a Góbi sivatagban – persze nem olyan sokszínű, mint mondjuk Peruban, ahol krumpliból is több ezer fajta létezik – ahogy az is, hogy Viktória királynő, aki India császárnője is volt, miért nem tudott egész élete során megenni egy mangót.
Közben észrevétlenül, néhány mondatban avat be minket a könyv a Föld különböző pontján élők életformájába, de még a területek földrajzába és élővilágába, sőt az egyes népek vallásába is. Mindez pedig szervesen összefügg azzal, hogy mit fogyasztanak, és a könyvecske felvillantja a különböző gasztronómiai kultúrák keveredését, és azt az ezerszínű világot is, amit a különböző fűszerek jelentenek. De mindezt tényleg olyan könnyedén mesélve, hogy még
a felnőtt is azon kapja magát, elmerül a történetekben, és már nem is a gyerekének mesél, hanem magának.
Na még egy történet, aztán jöjjenek a receptek! A kinoa, ami lehetne az ínségesebbnél is ínségesebb táplálék szinonimája, attól lett olyan őrülten divatos, hogy a NASA javasolta az amerikai űrhajósoknak ezt az egyébként tápláló rizsszerűséget. A könyv végén található három receptből a nyári tekercs hozzávalóit Ázsia-boltokban be tudjuk szerezni, a túrós bóc puliszkából készül, a mangó lassi pedig igazán hűsítő ital lehet a nyár közeledtével. A fogások elkészítésében lépésről lépésre segít a könyv: már csak az a dolgunk, hogy odahúzzuk a kis sámlit a konyhapult mellé, és a gyerekünkkel elkezdjünk főzőcskézni. A legjobb mulatság.
Kalas Györgyi: Világkóstoló a gőzgombóctól a sáfrányos palacsintáig
Pagony Kiadó, Budapest, 2024
(Borítókép: Daragó Napsugár / Index)