Az olasz irodalom került az idei PesText Tavasz első napjának fókuszába. A magyar közönség nemcsak azt tudhatta meg Davide Calí, Luca Novelli és Giulia Caminito olasz írókról, hogy miért és miről írnak, hanem azt is, hogyan működhetne egy ideális társadalom, amelyben nem vagyunk saját magunk ellenségei.
Az olasz és a magyar írók hasonlóak. Nemcsak abban, hogy kiváló irodalommal gazdagítják a kultúrát, hanem abban is, hogy ha kell, az „asztalra csapnak”. Bizonyos társadalmi és politikai kérdésekben ők az elsők, akik felszólalnak, nem restek fontos ügy mellé állni, és kényes kérdések elől sem húzódnak el. Ez volt a vezérfonala az immár hatodik éve megszervezett PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztiválnak.
Idén az első nap az olasz irodalom jegyében zajlott a Budapesti Kultúrintézet támogatásával a budapesti Három Holló Kávéházban. A fesztivál és a magyar közönség kedvéért nem kisebb olasz írók látogattak a magyar fővárosba, mint Davide Calí, Luca Novelli és Giulia Caminito, akik egyebek mellett az alábbi kérdésekre keresték a választ:
Széles közönség előtt elsőként Davide Calí svájci születésű olasz írót ismerhettük meg, akinek könyvei bár gyerekeknek szólnak, fontos és esetenként tabusított témákban is alkot: háború, diktátori uralom, szorongás, társadalmi felelősségvállalás. Az olasz írót Szél Dávid szakpszichológus, apablogger kérdezte. Mivel a beszélgetések olasz nyelven zajlottak, a nézők fejhallgatón, kiváló szinkrontolmácsolás segítségével követhették, miről zajlik a diskurzus a színpadon.
Calí elmesélte, hogy amikor dolgozik, mindig hatalmas mennyiségű szöveg vagy rajz gyűlik össze, amelynek legalább a fele a kukába megy, vagy egyszerűen nem jelenik meg. Szél Dávid erre lecsapva rákérdezett, mennyire zavarja ez őt, mennyire nehéz elengedni ilyen értelemben a műveit, ám az olasz író egyáltalán nem foglalkozik ezzel, sajnálja vagy sem, beletörődött, hogy az ő munkája ilyen.
Sok mindenről le kell mondanom, sok mindent ki kell dobnom. Egy könyv előkészítése hatalmas munkával jár, és inkább hálás vagyok, hogy a kezemben születik meg az anyag.
Szél ezután egyenesen rákérdezett, hogy mi dolga van a politikának a gyerekekkel, és fordítva, a gyerekeknek mi dolguk a politikával. Calí azzal kezdte, hogy amikor a kiadója először kérte arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon, megrettent, mert úgy gondolta, a gyerekeknek elsősorban cicákról meg nyuszikról kell írni. Majd egy franciaországi könyvvásáron megtapasztalta, hogy a legkisebbeknek is nyugodtan lehet bármiről írni – politikáról is.
Calí nem problémázik ezen, ő csak egyszerű történeteken keresztül ábrázolja a társadalmat. A Szavazz a farkasra! című könyve az elnökválasztásról szól, ezt ő úgy fordította le a gyerekek nyelvére, mint amikor egy közösség főnököt választ magának. Úgy gondolta, így érthetőbb a jelenség.
Ebben a művében az állatok először a farkast választják meg főnöküknek, akiről idővel kiderül, hogy átverte őket, nem váltotta be az ígéreteit, ezért leváltják, majd a rókát „ültetik a trónra”. Ám vele is befürödnek. Ebből adódik a kérdés, vajon el tud-e képzelni olyan társadalmat, amelyik nem a saját ellenségét választja meg – újra meg újra – főnökének.
Jó lenne, ha ilyen létezne, de a könyvben pontosan arról beszélek, milyen a társadalom. És ugye kiderül, hogy az állatok sem tanultak semmit. Egy ideális társadalom következetesen végiggondolná, hogy mi fog történni, és közben megszorongatja a politikusait. Ebben hatalmas szerepe van a sajtószabadságnak is
– fogalmazott Davide Calí, majd elmesélte, hogy Olaszországban a RAI 1, 2 és 3 közszolgálati televíziós csatornák különböző pártok kezében vannak, az állam finanszírozza őket, a vezetőiket és a szerkesztőiket pedig az olasz parlament nevezi ki attól függően, ki van kormányon. Az író szerint a sajtószabadság így nem igazán valósulhat meg.
Nagyobb szabadságra van szükség, ami azt jelenti, hogy amikor egy politikus jelölteti magát, akkor az újságíróknak a kínos és kellemetlen kérdéseket is fel kell tenniük, és neki azokat meg kellene válaszolnia. Így az olvasó és a néző megismerhetné, hogy valójában kivel áll szemben. De nagyon ciki, amikor nem kap ilyen jellegű kérdéseket
– vélekedett Davide Calí. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a közönség ekkor mennyire csendben volt. De az est itt nem állt meg, robogtunk tovább.
Már az első programon sem voltak kevesen, de amikor a következő meghívott vendég, Luca Novelli lépett a színpadra, a Három Holló színházterme és kávéházi része is tele volt emberekkel. Novelli olasz karikaturista és író, magyarul megjelent képregényei középpontjába olyan tudósokat helyez, akik felfedezéseikkel megváltoztatták az emberi gondolkodást, mint Leonardo da Vinci, Stephen Hawking vagy Albert Einstein.
A beszélgetést Puskár Krisztián kulturális újságíró vezette. A 76 éves író elmondta, a legelső könyvét írógéppel írta, még abban a korszakban, amikor nem volt számítógép. Majd arról értekezett, hogy a pályafutása kezdetén, a hatvanas években milyen volt a viszonya a politikával, az aktualitásokkal.
Minden, ami csinálsz, az politikával van átitatva, a privát dolgaid is. Akkoriban komoly folyóiratokba is publikáltam, de a politikától nem lehetett eltávolodni. Emiatt folyamatosan egyensúlykeresésben voltam, ugyanis érdekes és szomorú dolgok történtek.
Novelli megsúgta a közönségnek, hogy akkoriban Olaszországban simán megtörténhetett a nyílt utcán, hogy valaki elővette a fegyverét, és olykor újságírók voltak azok, akik a rövidebbet húzták.
Az olasz est harmadik vendége Giulia Caminito volt, akit Czakó Zsófia a magyarul is megjelent és számos nemzetközi díjat bezsebelő A tó vize sohasem édes című regényéről kérdezett. A kötetről kritikát is írtunk, a szerzővel pedig tavaly ősszel interjúztunk. Caminito az Indexnek akkor azt mondta, hogy ő az íráson keresztül jobban meg tudja élni a társadalmi jelenségeket. Hiszi, hogy az irodalomnak szabadságot kell élveznie, fontos, hogy semmitől se legyen megbéklyózva.
A jelenkori irodalmat azonban politikai korrektség jellemzi. Nehéz kényes témát papírra vetni, és ez hátráltatja az írókat az igazi önkifejezésben. Muszáj, hogy az írás mindenre kiterjedhessen, mert úgysem az író dönti el, melyek azok a társadalmi problémák, amelyeket meg kell oldani.
Az első napon izgalmas színpadi beszélgetéseket hallhattunk, és öröm volt látni a magyar olvasók kíváncsiságát, érdeklődését. Bár az is beszédes, hogy magyar írót csak elvétve láttunk, mi csak Petőcz András költővel találkoztunk. A PesText Tavasz ma, vagyis 2024. április 27-én este hattól folytatódik a budapesti Három Holló Kávéházban.
(Borítókép: Puskár Krisztián és Luca Novelli. Fotó: Tövissi Bence / Index)