Ki az az angyalarcú lány, aki felbukkant a We Are the Worldben vagy Prince mellett a színpadon, esetleg Michael Jackson slágerében, és még most is új zenékkel jelentkezik? Hogy tudott valaki ütősként fennmaradni a zeneipar kegyetlen és folyamatosan változó világában? Most kiderül.
Valljuk be, hogy a könnyűzene történetében a dobosok és ütősök általában férfiak. Phil Collins, Tommy Lee, Keith Moon, Ray Cooper, Charlie Watts, Ringo Starr, John Bonham, és még sorolhatnánk. Ha mondanunk kellene tizenöt nőt, aki ugyanezt a hangszert választotta, vakarnánk a fejünket. Ez viszont korántsem a minőségbeli különbségeket jelenti.
A világ leghíresebb női dobosa Karen Carpenter volt, aki a The Carpenters nevű zenekarban játszott és énekelt, de nem sokkal marad le mögötte Meg White, a The White Stripes ritmusfelelőse vagy Cindy Blackman Santana, aki Lenny Kravitz mögött ül a koncerteken.
A 70-es évek közepén tűnt fel egy fiatal lány, aki aztán a legnagyobb előadók mellett énekelt, és adta a ritmust különböző ütős hangszereken, köztük dobon is. Sheila E. többek között olyan előadók mellett zenélt, mint Michael Jackson, Prince, Stevie Wonder, Diana Ross vagy Marvin Gaye. Az akkori, főleg férfiak által uralt zeneiparban is megtalálta a lehetőségeket, a legnagyobb színpadokon léphetett fel, sőt még a We Are the World című dalba is meghívták.
A The Guardian eljuttatta a rajongók kérdéseit Sheila E.-hez, ő pedig készségesen válaszolt.
A kérdésekre adott válaszai közt szerepel, hogy
Arra a kérdésre, hogy mikor lett belőle dobos, azt válaszolta, hogy „még mindig nem tudom, hogy dobos vagyok-e. Néha az emberek az ütős hangszerekről beszélnek, néha viszont a teljes dobfelszerelésről, ami egészen addig nem jött be, amíg nem játszottam George Duke-kal a 70-es évek végén”.
Az apja (Pete Escovedo ismert mexikói–amerikai jazzütős) mindennap otthon játszott és gyakorolt, amit Sheila már az anyukája hasában is hallgatott. Kisgyerekként nem érte fel a hangszereit, ezért a földre rakott edényeket és serpenyőket ütögette. 15 évesen egy helyi bandában játszott, sokat tanult Billy Cobhamtől, néhány percet még dobolászott is vele, de George Duke-kal egy dal is elég volt ahhoz, hogy elkezdjen rendesen dobolni tanulni.
A kaliforniai Oaklandben, ahol felnőtt, rengeteg jam session zajlott az utcákon és a parkokban. Sok fiatal nő játszott shakereken és dzsembéken. Sheila, amint úgy érezte, hogy van azon a szinten, elment a koncertekre, és be akart szállni. Sokszor elutasították, akkor átsétált a színpad másik oldalára, és rávett valakit, hogy odaengedjék. Amikor Los Angelesbe repült, hogy más művészekkel játsszon, megtapasztalta a hímsovinizmust.
Lány vagy. A lányok nem dobolnak
– mondták neki.
Egészen addig ment ez, amíg el nem terjedt, hogy Sheila Escovedo igenis tud játszani. Ma már jóval több női ütőhangszeres és dobos van, szokott is nekik írni, hogy: „Hé, a rajongód vagyok!”
A kérdésre, hogy igaz-e, hogy ő és Prince az után rögzítették a legendás Erotic Cityt, hogy látták élőben a Parliament-Funkadelic zenekart, így válaszolt:
Nem hiszem, hogy a koncert után azonnal a stúdióba mentünk, de az Erotic City volt az első dal, amelyet Prince-szel közösen vettünk fel. Épp akkor költöztem Los Angelesbe, még ki sem pakoltam, amikor már a stúdióban énekeltem a dalt. Nyilván az ember akkor még nem gondolja, hogy sok ilyenben lesz része, de aztán később nagyon hosszan dolgoztunk együtt.
Hogy vannak-e még dalok, amiket Prince-szel együtt vettek fel, de nem jelentek meg? Sheila elárulta, hogy 1989 környékén legalább kétszáz dalt hallgattak vissza együtt. Fogalma sincs, mennyit csináltak közösen, de rengeteget. Nagyon régen volt, de nem tud olyanról, ami ne jelent volna meg. Sokat improvizáltak, amit elraktak azzal a céllal, hogy egyszer majd lesz belőle valami. Folyamatosan dolgoztak, ami több száz hangfelvételt eredményezett.
A The Guardiannek adott interjúban mesélt a Michael Jacksonnal való közös munkáról is, ami végül a Don’t Stop ’til You Get Enough című dalban hallható. Quincy Jones producer hívta fel azzal, hogy Jackson különböző hangokat utánoz a stúdióban, de fogalmuk sincs, hogy milyen ütős hangszerre gondol, és Sheila talán ki tudná találni. Elvitte az összes cuccát, és hallgatta őt, hogy mi járhat a fejében. Elhatározta, hogy a kis vizespalackokat feltölti vízzel, és a dalhoz hangolja őket. Ő az a kis „ding ding” a dalban, ahogy a triangulum megszólaltatásához használatos fémrúddal ütögeti az üvegeket. Lábcinnek használt hajkefét, spatulát, konyhai eszközöket, a kocsija kulcsát és sűrített levegős szpréket is. Elmondása szerint azért maradt fenn az iparban, mert kreatív volt ezekben a dolgokban.
Arra a kérdésre, hogy melyik Stevie Wonder- és Diana Ross-dalt szerette a legjobban játszani, így válaszolt:
Dianával az Ain’t No Mountain High Enough című dalt, Stevie-vel pedig bármit a Key of Life albumáról. A saját dalaiban gyakran Stevie írta és játszotta fel a dobtémákat, de nekem mint ütősnek szabad kezet adott. Nagyon jókat játszottunk együtt. Egyszer felhívott, hogy emlékszem-e arra, ahogy egy bizonyos dalában én játszom-e, de mondtam, hogy szerintem az te vagy. Ott ültünk, és vitatkoztunk, hogy melyikünk lehetett. Meghallgattam a dalt, és visszahívtam. Én máig úgy gondolom, hogy ő játszotta, ő pedig azt, hogy én.
Sheila E. jelenleg 66 éves, és most jelent meg az első salsaalbuma. Úgy néz ki, a pályafutása továbbra sem ér véget, és meg tud újulni. Aki pedig eddig nem ismerte a nevét, az talán most már tudja, hogy ki a világ leghíresebb női ütőhangszerese.
(Borítókép: Sheila E. Prince-szel és Cattel a Lovesexy koncert alatt 1988. július 28-án. Fotó: FG / Bauer-Griffin / Getty Images)