Április utolsó napján meghalt Paul Auster, a bestseller New York-trilógia írója, a Leviatán és a 4 3 2 1 szerzője. Másfél évvel ezelőtt diagnosztizálták tüdőrákkal, ennek szövődményeibe halt bele – erősítette meg egy kollégája. Auster gyakran foglalkozott a véletlen, a lehetőség és a sors kérdéskörével, erősen stilizált, posztmodern fikciói egyből felismerhetővé tették írásait. 77 éves volt.
77 éves korában elhunyt Paul Auster, 34 könyv, köztük a nagy sikerű New York-trilógia szerzője. Az író kedden hunyt el tüdőrák szövődményei miatt – erősítette meg barátja és írótársa, Jacki Lyden a The Guardiannek.
Auster „erősen stilizált, furcsán nevetséges posztmodern fikcióiról vált ismertté, amelyekben a narrátorok gyakran megbízhatatlanok, és a cselekmény alapköve folyamatosan változik” – írta 2010-ben Joyce Carol Oates regényíró. Történetei gyakran játszanak a véletlen, a lehetőség és a sors témáival. Főhősei közül sokan maguk is írók, és művei önreferenciálisak, korai regényeinek szereplői a későbbi regényekben is felbukkannak.
Auster a kortárs irodalom egyik legjellegzetesebb szegletét teremtette meg, elbeszélői hangja olyan hipnotikus, hogy a második oldalnál már nem tudsz mást csinálni, csak olvasni
– írta 2008-ban Michael Dirda kritikus.
A szerző 1947-ben született Newarkban, New Jersey államban. Auster szerint írói élete nyolcéves korában kezdődött, amikor lemaradt arról, hogy baseballhősétől, Willie Maystől autogramot kapjon, mert sem ő, sem a szülei nem vittek magukkal ceruzát a meccsre. Ettől kezdve mindenhová ceruzát vitt magával.
Ha van egy ceruza a zsebedben, jó esély van rá, hogy egy nap kísértést érzel, hogy használni kezdd
– írta egy 1995-ös esszéjében.
14 évesen, egy nyári táborban túrázás közben Auster szemtanúja volt annak, hogy egy tőle centiméterekre lévő fiút villámcsapás ért, és azonnal meghalt – ez az esemény, mint mondta, „teljesen megváltoztatta” az életét, és minden nap eszébe jutott az eset. A véletlen „érthető módon visszatérő témává vált a regényeiben” – írta Laura Miller kritikus 2017-ben. Hasonló eset fordul elő Auster 2017-ben Booker-jelölt 4 3 2 1 című regényében is: a könyv főhősének, Archie Fergusonnak négy változata közül az egyik a nyári táborban egy fa alá szalad, és egy villámcsapás következtében egy leeső ág megöli.
Auster a Columbia Egyetemen tanult, mielőtt az 1970-es évek elején Párizsba költözött, ahol különböző munkákat vállalt, többek között fordított, és együtt élt „újra és újra” barátnőjével, Lydia Davis írónővel, akivel még az egyetemen ismerkedett meg. 1974-ben visszatértek az Egyesült Államokba, és összeházasodtak. A párnak 1977-ben született egy fia, Daniel, de nem sokkal később elváltak.
1979 januárjában meghalt Auster édesapja, Samuel, és ez az esemény lett a magja az író első memoárjának, az 1982-ben megjelent The Invention of Solitude című művének. Ebben Auster elárulta, hogy apai nagyapját a nagyanyja lőtte le, akit elmebajra hivatkozva felmentettek. „Egy fiú nem élhet át ilyesmit anélkül, hogy férfiként ne érintené” – írta Auster az apjára utalva, akivel saját leírása szerint „elmozdíthatatlan kapcsolat volt, elvágva egymástól egy fal ellentétes oldalán”.
Auster áttörését az 1985-ben megjelent Üvegváros, a New York-trilógia első regénye hozta meg. Bár a könyvek látszólag krimik, Auster a formát arra használta, hogy egzisztenciális kérdéseket tegyen fel az identitásról. „Minél inkább Auster detektívjei becserkészik különc zsákmányukat, annál inkább úgy tűnik, hogy valójában a nagy kérdések – a szerzőség következményei, az ismeretelmélet rejtélyei, a nyelv fátylai és maszkjai – után nyomoznak” – írta 1987-ben Stephen Schiff kritikus és forgatókönyvíró.
Auster a 80-as, 90-es és 2000-es években rendszeresen publikált, több mint egy tucat regényt írt, köztük a Holdpalotát (1989), A véletlen zenéjét (1990), Az illúziók könyvét (2002) és Az orákulum éjszakáját (2003). A filmezéssel is foglalkozott, ő írta a Wayne Wang által rendezett Füst forgatókönyvét, amelyért 1995-ben elnyerte a legjobb első forgatókönyvnek járó Independent Spirit díjat.
1981-ben Auster megismerkedett Siri Hustvedt írónővel, és a következő évben összeházasodtak. 1987-ben született egy lányuk, Sophie, aki énekes és színész lett. Auster 1992-es Leviatán című regényében, amely egy férfiról szól, aki véletlenül felrobbantja magát, szerepel egy Iris Vegan nevű karakter, aki Hustvedt első regényének, a The Blindfoldnak a hősnője.
Auster Európában ismertebb, mint szülőhazájában, az Egyesült Államokban:
Pusztán egy bestsellerszerző errefelé, de Auster Párizsban rocksztár
– olvasható a New York magazin egyik 2007-es cikkében. 2006-ban megkapta a spanyol Asztúria hercegének irodalmi díját, 1993-ban pedig a Prix Médicis Étranger-t a Leviatánért. Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres kitüntetést is kapott.
2022 áprilisában Auster és Davis fia, Daniel kábítószer-túladagolásban meghalt. 2023 márciusában Hustvedt nyilvánosságra hozta, hogy Austert rákbetegséggel kezelik, miután 2022 decemberében diagnosztizálták. Utolsó regénye, a Baumgartner, amely egy megözvegyült, hetvenéves íróról szól, októberben jelent meg.