Egy londoni színház nemrégiben figyelmeztetést tett közzé, hogy az egyik előadásuk közben narancsot esznek, és az étkezés hangja kellemetlen lehet a mizofóniában szenvedő nézők számára. Ez a trigger warning nem várt figyelmesség egy kisebbség irányába, de még így sem számíthatnak túl sok megértésre az érintettek, pedig a társadalom 20 százaléka szenved szelektív hangérzékenységben.
WARNING: This show includes oranges – and sounds of eating! Britain's most famous dance company warns theatregoers with misophonia and citrus allergies for latest show.
Vagyis Nagy-Britannia leghíresebb tánctársulata arra figyelmezteti mizofóniában és citrusallergiában szenvedő színházlátogatóit, hogy a legújabb előadásukban narancsot esznek a szereplők.
A Daily Mail Online cikke mindezt úgy kommentálja, hogy eleinte a meztelenségre és a szexre figyelmeztettek minket a színházakban, aztán az erőszakra, manapság pedig a rasszizmusra vagy a politikailag inkorrekt beszédre. De most, írják, a Sadler’s Wells, Nagy-Britannia leghíresebb táncegyüttese eggyel tovább megy, és (hatásszünet, három ponttal az online újságban) a színészek evésének hangjára figyelmezteti a közönséget!
És a veszélyek ezzel még nem értek véget, teszik hozzá, a potenciális vásárlókat még arra is figyelmeztetik, hogy a produkcióban szereplő narancs nem biztos, hogy jó azoknak, akik allergiások a citrusfélékre. A lapnak az Allergy UK szóvivője megerősítette, hogy bár nem gyakori, az emberek a levegőben lévő részecskék miatt reagálhatnak rosszul a narancsra.
Magyarországon is van már példa arra, hogy figyelmeztetik a nézőket, mi vár rájuk az előadáson, és ez jó, hiszen így mindenki el tudja dönteni, hogy szeretné-e kitenni magát ennek, vagy nem. A Trafóban például a Kék lagúna (Dollár Papa Gyermekei – Ördög Tamás) című előadás leírásánál olvasható, hogy
Figyelem! Az előadásban meztelenség és fizikai erőszak jelenik meg, mely egyes nézőknek felkavaró lehet.
Ki szokták még írni, ha erős fény- vagy hanghatásnak vannak kitéve a nézők, például stroboszkópot használnak, ami epilepsziás rohamot idézhet elő az arra érzékenyeknél. Ha valamely előadásban meztelenség vagy trágárság szerepel, arra a korhatárt jelentő karika is utalhat.
Olyan színházat „természetesen” még nem láttunk, ahol arra figyelmeztettek volna, hogy az előadásban például evéssel járó hangokat lehet hallani, de olyan mozit már igen, ahol nem megengedett az étkezés.
Sok nézőnket zavarja a vetítés alatti étkezés, illetve annak zaja. Inkább a kultúrát fald!
– olvasható a budapesti Cirko-Gejzír moziban minden vetítés előtt, és ez megkönnyebbülés azok számára, akik máshol csak popcornokkal és nachosokkal felszerelkezett nézők közé tudnának beülni, pedig úgy nem tudnák élvezni a filmet.
„Nem volt semmilyen tudományos háttere annak, hogy ezt kiírtuk, egyszerűen csak a nézők jelzései alapján döntöttünk úgy hét éve, hogy ne legyen a teremben fogyasztás – mondja az Index kérdésére Garancsi Ágnes, a mozi munkatársa. – Nem került szóba a mizofónia sem, de talán még nem is volt rá akkoriban szavunk.
Nálunk egyébként soha nem volt szokás az evés, popcorn sem volt, nem is férne el. Akik bejönnek, egy pillanatra csalódottak lehetnek, hogy nem tudnak ételt-italt vásárolni, de ezen azért túl szokták tenni magukat.
Garancsi Ágnes elmondása szerint a terem nagysága is befolyásolta azt, hogy ne legyen evés, hiszen kisebb helyen még inkább fölerősödhetnek a hangok, de még a szagok is. „Nálunk egy zacskó chips is zavaró tud lenni” – mondja a Cirko-Gejzír munkatársa, aki szerint az a jó, hogy van választási lehetőség, és azok is tudnak találni mozit, akik popcornnal akarnak filmet nézni, és azok is, akik nem. „A Cirkóban egyébként is olyan filmek mennek, amelyekhez nem illik a rágcsálás” – tette hozzá.
A mizofónia a WEBBeteg portál definíciója szerint szelektív hangérzékenység szindróma. (Sokat elmond már az is, hogy ez a szócikk 2023 októberében, tehát csak néhány hónapja született.) „A mizofónia vagy más néven szelektív hangérzékenység szindróma a külvilágból érkező bizonyos zajokkal szembeni intoleranciát jelöli. A zavarónak érzékelt, irritáló hangok skálája igen széles” – írják, és fel is sorolnak néhány ilyen hangot.
A leggyakrabban az evést kísérő zajok (rágás, nyelés, evőeszköz-használat),
a légzés hangja (mély sóhaj, szipogás, szuszogás, horkolás, orrfújás, köhögés) vagy az ismétlődő kopogás, zörgés, ketyegés, csengés, susogás stb. vált ki ellenreakciót a betegből. „A mizofóniával küzdő személyek intenzív érzelmi, fiziológiai és viselkedésbeli választ adhatnak ezekre a hangokra, hangerőtől függetlenül” – írja a WEBBeteg, és aki nem beszélgetett még mizofóniással, vagy maga nem érintett, el sem tudja képzelni, milyen kínokat élhetnek át a hangérzékenységben szenvedők.
A mizofónia valószínűleg sok más „zavarhoz” hasonlóan egy spektrum, és ahogy széles skálán mozoghat az is, hogy milyen hangok zavarják az érintettet, úgy az is, hogy ez milyen és mennyire heves reakciót vált ki belőle. Legtöbben megtanultak együtt élni vele, kitapasztalták, hogyan tudnak védekezni, de egy pattogatott kukoricával teli moziteremből – vagy szabadtéri előadásról – nem nagyon van hova menekülni.
Mindenesetre az említett egészségügyi portál szerint a felnőtt társadalomnak körülbelül 20 százaléka küzd mizofóniával, és gyakrabban fordul elő a nőknél. És ahogyan az Esőember című filmig nagyjából nem tudtunk semmit az autizmusról vagy az Asperger-szindrómáról, úgy lassan talán a mizofóniásoknak sem kell a teljes értetlenséggel szembesülniük.
(Borítókép: Jenny Evans / Getty Images)