Egy, a teljes napfogyatkozásról áprilisban Mexikóban készült felvételt választott a hónap fotójának a Magyar Asztrofotósok Egyesülete.
Az egyik legszebb csillagászati, természeti jelenség a teljes napfogyatkozás látványa és folyamata. Életre szóló élmény a totalitás sávjában lenni, és az elsötétülő, lehűlő környezetben a fénylő koronával övezett fekete Napot megfigyelni.
Idén, április 8-án egész Észak-Amerikán átvonult a teljes napfogyatkozás sávja Mexikótól Kanadáig. Sok millió ember számára elég volt az otthonából bámészkodni a megfelelő napon az életre szóló élményhez. Azonban akik nem a sávban, esetleg nem a kontinensen laknak, számukra is lehetőség nyílt az eseményt megfigyelni, feltéve ha elzarándokoltak a helyszínre. Magyar asztrofotósok és amatőr csillagászok közül több mint tízen követték élőben az eseményeket a távoli kontinensen.
Tóth Gergely asztrofotós Mexikóba utazott a fogyatkozás idejére, hogy egy rendkívüli felvételsorozatot készítsen el. Ez azért is volt jó döntés, mert sajnos az időjárás-előrejelzés a napfogyatkozás napjára az USA területére borult időt jósolt, Mexikó déli részén azonban derült égbolt volt várható. Ennek ellenére Gergő és csapata – az aktuális felhőképet figyelve – az utolsó pillanatig hezitált a végső célpont kiválasztásában.
Ami az időjárást illeti, sikerrel jártak, de a különleges fotó elkészültének nem ez az egyetlen kulcsa. Aki már készített a teljes napfogyatkozásról és az azt megelőző és követő felfénylésről fotósorozatot, az tudja, hogy az egyik legnagyobb kihívás – talán az egész fényképészetben, de az asztrofotózásban mindenképpen – a Baily-féle gyöngyfüzér megörökítése. A Hold kráterei között átvilágító utolsó és első napsugár jelensége csupán 20 másodpercig látszódik a totalitás előtt és után.
A fotósnak 20 másodperce van, hogy tökéletesen exponált sorozatfelvételt készítsen az elbújó, majd előtűnő napfényről úgy, hogy előtte nem irányíthatta a puszta lencsét a Nap felé. A szűrő levétele a teleobjektívről önmagában nem nehéz, de az expozíciós időértékek beállítására, fókuszálásra, a jó időzítésre gyakorlatilag 0 másodperc áll rendelkezésre.
A gyöngyfüzér fel- és eltűnésének megörökítését applikáció segítségével, GPS-koordináták pontos ismeretében időzíti a fotós a helyszínen, akinek az okostelefonja a zsebében visszaszámol a jelenség kezdete előtt. De ez csak a célvonal egy maraton végén. Az expozíciós időt kalkulátorokkal precízen előre kellett kiszámolni, és a mozdulatokat otthon, „száraz tesztkörnyezetben” kellett tucatszor elpróbálni napfogyatkozás-időzítő szimulátor segítségével, hogy éles fotózás esetén ne legyen probléma. Uyanis itt tényleg csak egy lövése van a fotósnak. Tóth Gergely így tett, és sikerrel járt, aminek a hazai asztrofotós közösség kifejezetten örül.
Mindeközben ne felejtsük el: egy ilyen jelenség megörökítésére egyszer, vagy jó esetben kétszer van esélyünk az életben.