A nő gyönyörű, a férfi sármos, és nyilván első látásra vonzalom alakul ki közöttük. Pont így kezdődik minden sablonos szerelmi történet, és a thriller kedvelőinek rossz hír, hogy erről a pontról csak nagy sokára és kismértékben mozdul el Jeneva Rose inkább lányregénynek beillő könyve.
Nem könnyű feladat annak eldöntése, melyik polcra kerüljön Jeneva Rose Hiba volt idejönnöd című könyve. A misztikusra tervezett borító, a hangzatos méltatások – amely szerint a szerző a csavarok királynője, és a rejtélyek lapról lapra berántják az olvasót – azt sejtetik, hogy valami nagyon izgalmas olvasnivalót vettünk a kezünkbe. A thriller műfaja sok mindent megenged, így nehezen behatárolható, mitől jó vagy rossz egy ilyen típusú történet – és nyilván nem kell mindent a Carrie-hez vagy a Ragyogáshoz mérni.
Az ajánló így szól:
„Bocs, de ez most nem zombis könyv.”
Ez részben megnyugtató, mert a zombik sem filmen, sem könyvben nem kedvenceim, ugyanakkor elültet valami olyat a fejemben, hogy őrült izgalmakban lesz részem. És az első oldalakon kapunk is egy keveset a borzongásból. Bár a rövidke epizód nem felépített, de működik a „nő egyedül az országúton veszélybe kerül” kissé elcsépelt formulája. Együtt izgulunk a főhősnővel, hogy sikerül-e kikecmeregnie a helyzetből, és mert igen, várjuk a következő adrenalinbombát.
Ám nem jön. Sőt. A feszültségnek semmi nyoma, így hamar el is felejtjük, hogy elvileg thrillert olvasunk, hiszen már meg is kapjuk az újabb banális képet: gyönyörű, okos nő érkezik a jóképű, egyedül élő férfi házába nyaralni. Azonnal izzik közöttük a levegő – pont, mint egy Romana-füzetkében. És meg kell mondani, maradunk is ezen a vonalon. Pillantások, érintések, simulások, erotika minden mennyiségben. Semmilyen fenyegető előérzetet nem sugallnak a karakterek, semmiféle kétség, bizonytalanság nem árad a lapokról, rejtélyről nem is szólva. Hogy a hegyek ölelésében nincs térerő, nem működik a wifi, azt mindnyájan megtapasztalhattuk már, fel se vesszük. De még a feltehetőleg baljós jelnek szánt lelakatolt alagsori ajtó se rántja össze a gyomrunkat.
Az egyetlen dinamikai elem abban áll, hogy az író a két főszereplővel meséltet, egyes szám első személyben. Hol Grace beszél, hol Calvin fejébe látunk bele. De mindkettő viszonylag normális. Érzékelhető ugyan némi túlzott érdeklődés a férfi részéről, de voltaképpen miért is ne pörögne be egy, az isten háta mögött magányosan élő farmer a dögös New York-i nőtől? Kettejük vonzalmának szépen alakuló ívébe csak egy kissé féltékeny ex hoz némi izgalmat, de nem a Végzetes vonzerő őrületének szintjén, így
még mindig várjuk, hol lesz az a pont, amikor átcsapunk végre thrillerbe.
A hetvenedik oldal hozza el a fordulatot – gondolnánk, amikor egy sikoly hasítja ketté az éjszakát, de ez éppoly hamar kioltódik, mint ahogyan érkezik. Lóg a levegőben, és legalább ilyen érthetetlen az a jelenet is, amelyben Grace egy tetemekkel teli gödörbe esik. Nincs kibontva, nem szól semmiről, ráadásul a későbbiekben sem kapcsolódik semmilyen szálhoz.
Az első valóban nyugtalanító jelre egészen a 127. oldalig kell várni, ahol megjelenik a helyi seriff, és egy eltűnt nő után érdeklődik a ház tulajdonosától. Bosszantó, de még itt is csak belengeti a szerző az esetleges rejtélyt, és innentől is lassan halad, mert úgy hatvan-hetven oldalanként kapunk egy-egy újabb különös sztorit, szereplőt, történést. És bár értékelendő, hogy végre beindul a cselekmény, nem jönnek meghökkentő fordulatok, majdhogynem kiszámíthatók a fejlemények, megfejtések.
Ezen a ponton természetesen nem mesélhetünk tovább, hogy le ne lőjük a végkifejletet, de azt kell mondanunk, akár meg is tehetnénk, mert rettentő nagy dobást nem tartogat a regény, még a csattanók csattanójának szánt utolsó lapokon sem. Királynő ide vagy oda…
Ha az ember sok Hitchcock-fimet látott, és Stephen King, valamint Robin Cook könyvei mellett olyan történeteket olvasott, mint a Rajzás, A lepkegyűjtő vagy Az ötödik Sally, akkor Jeneva Rose regénye kevés lesz az idegek borzolásához. Ha viszont valaki még csak most ismerkedik a műfajjal, és
könnyed bevezetésre vágyik ebbe a világba, netán az erotikus könyvek nagy barátja, akkor elégedett lesz azzal, amit kap.
Bánni nem bánjuk a rááldozott időt, mert olvasmányosan megírt és a szellős tördeléstől könnyen fogyasztható a sztori, de ha elhisszük, amit írótársa állít, vagyis hogy a Hiba volt idejönnöd Jeneva Rose eddigi legjobb regénye, akkor az ezt megelőzőekhez nem nagy kedvvel nyúlnánk.
Azon túl, hogy Jeneva Rose férjezett, és van egy Winston nevű angol buldogja, semmit se lehet róla tudni. Saját honlapján sem árul el magáról többet, és interjúiban is szinte csak írásairól beszél. Azt azonban nem titkolja, hogy a közösségi média által lett belőle sztár. Szakmája szerint marketinges, és használta is tudását, hogy sikeressé váljon. Pedig több mint ötszázszor utasították el, mielőtt megjelent az első könyve, de nem adta fel. Ezt tanácsolja más szerzőknek is: „Ne te legyél az első akadály a saját utadon!”
Rose másik magyarul megjelent könyve az Egyikünk meg fog halni című regény, amely szintén a Magnólia kiadó gondozásában jelent meg.
Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd
Fordította: Vraukó Tamás
Magnólia kiadó, 2024
352 oldal
(Borítókép: Németh Kata / Index)