Vannak örök dolgok. Soha nem változó helyzetek. A fiúk követik az apákat. Vagy nem. A köztük lévő viszony véralapú, miközben a lényük teljesen más. Másként látnak mindent és bármit, és valami mégis összeköti őket. Túl a véren, nem törődve a bennük lakozó lénnyel. Örök és elszakíthatatlan.

Segített a mesterséges intelligencia 

Csiby Gergely arra gondolt, mi lenne, ha azt a 25 évet, amit a színdarab felölel, bő egy percben mutatnák meg. De csak azt a részét, hogyan változik apa és fiú ennyi idő alatt. Elmondta ötletét Galamb Adrienn látványtervezőnek (a Semmelweis és a Cicaverzum film art directora), majd lefotózta Marton Róbertet és önmagát, a mesterséges intelligenciának adtak néhány szempontot, Marton Róbert írt egy dalt, hozzá szöveget, fel is énekelte – a többi pedig már történelem…

Az alapötlet szerint a művészek azzal a gondolattal is eljátszottak, hogy mi lenne akkor, ha az apa-fiú kapcsolatot egy másik dimenzióban, másik időben is megmutatnák. Csupán az arc és a ruhák, a hangulat, az idő változásának tükrében. Amiben már benne van a családi vállalkozás átvétele, minden generációs különbség, a család széthullása, a kapuzárási pánik lüktetése. Csupa olyan helyzet, amely örök. Így volt, így lehetett 10-20-100-500 évvel ezelőtt is – akár.

A színdarabról egyébként így ír a szerző, Lackfi János: „Fiam, mi volt az iskolában? Apa számonkér. De fordul-e majd a kocka? Mikor olvas be a fiú az apának? Hol válnak el az útjaik? Muszáj-e a fiúnak az apa útját követni? Muszáj-e az apának a fiút irányítani? Ki a hűséges és ki a hűtlen? És melyik családhoz? A közöshöz? A sajátjához? Két kertész, két különböző karakter, két nemzedék. Egymást erősítik vagy egymással harcolva keresik önmagukat? Esetleg mindkettő? Mindezt nehéz medvelesen megbeszélni. Ott csak suttogni lehet. Nehogy elriasszák az állatot. Amely az erdőben lakik? Amely bennük lakik? Amely rájuk les?”

Premier: 2024. június 15., 19 óra