Haumann Péter színészlegenda, pont. A legnagyobbak egyike. Még akkor is, ha időnként úgy érezte, nincs rá szükség, s még akkor is, ha voltak rendezők, akik nem szerettek vele együtt dolgozni. Sokoldalú tehetségét színházban, filmeken és tévéjátékokban is bizonyította. Gondoljunk csak az Indul a bakterházra, a Macskafogóra vagy a Macskák című musicalre. Kvízünkkel most az 1941. május 17-én született, Kossuth-díjas színművészre emlékezünk.
„Csúnya pasas vagyok, az is voltam, nem vagyok szálfa termet, nincs göndör hajam” – állította magáról Haumann Péter még 2007-ben a Friderikusz Most című műsorban. A műsorvezető őszintén meglepődött a színész kijelentésén. Nem értett vele egyet, sőt inkább Jack Nicholsonhoz hasonlította, színészi eszközeiben is. Ezt egyébként arra a kérdésre felelte, hogy van-e olyan karakter, ami nem neki való.
Nem vagyok amorózó, de ez engem nem zavar, cserébe viszont voltam sok más minden. Ámulattal megálltam a Camel-reklám előtt, hogy ennél frankóbb pasast a világon nem lehetne föltalálni, mint aki ott áll a nyeregben. Hát ezen persze most röhögök, röhögtem én akkor is, de úgy el-elbámultam, hogy de jó lenne egy kicsit így kinézni.
Friderikusz Sándor ekkor érzékeltetni próbálta, hogy szerinte Haumann bárkit képes lenne eljátszani, tehetségéből minden kitelik. Abban is kételkedett, van-e olyan szerep, amit a színész ne tudott volna megcsinálni.
Volt azért. Szerettem volna Hamletnek lenni.
Haumann hozzátette, hogy egyébként rendszeresen kihúzzák a Hamletből azt a mondatot a vívásnál, hogy „tikkad, mert kövér”. Valamiért már Shakespeare korában is így volt, és szép, szőke herceg lett belőle.
„Mindig szívesen hivatkozom magamban, erre a mondatra, hogy hát miért ne lehetne kicsit puha intellektus, akinek ennyi és komoly baja van a világgal, mint Hamletnek” – mondta.
Haumann Péter elmondta, kölyökkora óta szeretett volna közösséghez tartozni, mindig volt vágya erre, de sok minden bosszantotta is egy társulaton belül:
Az esetek nagyobb részében nem közösségi emberek, bár bandaszellem mindig adódik, de igazán meghirdetett, nagy és közös gondolkodások már nem működnek a darab érdekében. Isten bocsássa meg, de többnyire a rendezők kispárnában megálmodott dolgai működnek a színpadon, s a színész lassan nem alkotótárs, hanem végrehajtó közeg.
A Kossuth-díjas színművészről kiderült, hogy hiába volt túl számos, sikeres előadáson és kiváló alakításon, a kételyek őt sem kerülték el a pályafutása alatt. 1991-ben szeretett volna a budapesti Katona József Színházhoz szerződni, de nem mehetett. A legjobban az fájt neki, hogy az okát nem közölték vele.
Amikor 1994-ben végül mégis a társulat tagja lett, kiderült, hogy előbb egyszerűen nem tudtak volna számára munkát adni, mert az ő szerepkörében már voltak színészek. Amikor az ő helyük felszabadult, jöhetett Haumann.
A baj az, hogy nem mondták meg, miről van szó, ami miatt három vagy négy évig a cipőm mellett jártam. Leírtam magam. Hogy nem kellek egy olyan színháznak, amely az én ízlésemhez a legközelebb áll.
Az eset a szakmai önérzetét is kikezdte, mert világéletében társulathoz, eszmekörhöz kívánt csatlakozni, annak szerves része akart lenni. Ezért sem esett jól neki, amikor az általa óhajtott csapatból valaki azt mondta, hogy most nem kellesz, de szólunk, ha igen.
Alighanem sérelmeit is magával vitte a sírba, 2022. május 28-án.
Most pedig tesztelheti, mennyire ismeri Haumann Pétert.
(Borítókép: Haumann Péter 2015. szeptember 9-én. Fotó: Zih Zsolt / MTI)