A rock and roll nem halt meg. Sőt sosem volt ilyen jól. Legalábbis az, ami Charlie életrajzából, könyvbemutatójából és koncertjéből leszűrhető, erre enged következtetni. Volt szó csajozásról, bulikról és olyan fellépésről is, ahol söröskorsók repültek feléjük. Életrajzi kötete Charlie 77 sztori címmel jelent meg a Troubadour Books gondozásában.
A könyv címe – Charlie 77 sztori – tökéletesen összefoglalja, hogy mit is kapunk, ha beszerzünk egy példányt. Az énekes 77 történetet mesél el élete különböző szakaszaiból, méghozzá tele humorral – nem túlzás azt állítani, hogy a könyv letehetetlen.
A könyvbemutatón Pritz Péter vezette a beszélgetést, a kérdései nyomán kiderült, hogy Charlie első szerelme a zenében Louis Armstrong volt. A The Beatles és a The Rolling Stones között nem akart választani, csak annyit mondott, hogy egyik jobb, mint a másik.
Elmesélte, hogy amikor a zenekarának nevet kellett választani ahhoz, hogy ki lehessen őket írni a balatoni turné plakátjaira, semmi ötletük nem volt. Keszler Pál akkor azt mondta, legyenek Olympia, mivel éppen abban az évben, 1968-ban rendeztek olimpiai játékokat Mexikóvárosban.
Charlie arról az agárdi nyaralásról is megemlékezett, ahol Somló Tamással együtt egy három-négy négyzetméteres kabinban aludtak, és esténként együtt zenéltek. A bulik nemegyszer elvadultak, de hát ilyenek voltak a nyarak. Észrevették, hogy nagy szükségük lenne a férfiaknak fürdőnadrágra, Charlie ezért ellopta az apja futballnadrágjait, és azokat próbálták bérbe adni, ám mivel rossz idő volt azon a nyáron, alig keresett pénzt vele.
Amikor le akarta tenni az ORI-vizsgát, elment énektanárhoz is, hogy mindenképpen sikerüljön. Szendrődi Mamit kereste fel, ő tanította Presser Gábort is. Mami elkezdett sopánkodni, amikor meghallotta Charlie-t. Megkérdezte, mivel foglalkozik, mire jött a válasz, hogy tíz éve énekel és gitározik.
Te mindent pontosan fordítva csinálsz, mint kellene. Fogalmam sincs, hogy tudsz két órát végigénekelni. Ilyen technika a világon nincs, amivel te énekelsz
– mondta akkor Mami. A vizsga végül sikerült, a kihúzott dal szövegét ugyan nem tudta, de a vizsgáztatók sem.
Póka Egonnal együtt voltak kint Albániában, ahol egészen másképpen üdvözölték a zenekart, mint azt gondolták volna. A koncert közben ugyanis a telt házas bulin a táncparketten elkezdtek röpködni a teli sörösüvegek a zenekar irányába, méghozzá nagyon sok. Charlie ekkor a zenekarhoz fordult: „Futás!” Miután elhagyták a színpadot, odament hozzájuk a helyi tulajdonos, hogy menjenek vissza, mert ez náluk a tisztelet jele.
Charlie-ék hiába választhattak az étlapokról, és éltek olyan szinten, ahogy tervezték, a csibészség megmaradt. Azt is elmesélte a legendás énekes, hogy amikor jött egy albán szimfonikus zenekar, Póka és ő felmásztak a zuhanyzó tetejére, hogy meglessék a hölgyeket. Mindent láttak, amit szerettek volna, de persze lebuktak, és üldözőbe vette őket három dühös albán. Letérdeltették őket, és kést szorítottak a torkukhoz. Természetesen könyörögtek, sőt még az is lehetséges, hogy elsírták magukat, de végül megkegyelmeztek nekik.
Charlie imádja a zenésztársait, a jelenlegieket és a korábbiakat, valamint azt is, amit csinál. Fontosnak tartja, hogy mindenki megőrizze az egészségét, ő pedig szerencsésnek érzi magát, hogy még mindig ott énekelheti a dalait, ahol húsz- vagy harmincéves korában. Tudja, hogy sokan szeretik, de úgy gondolja, hogy sokan nem – és ez így van jól. Erről így nyilatkozott:
Sok ember a szemével hallgat zenét, mások meg a fülükkel. Ez így van rendjén.
Charlie a könyvbemutató után koncertet adott a Magyar Zene Házában, ahova rengetegen ellátogattak. Nem csak azok, akik a kezdetektől fogva rajonganak az énekesért, a terem tele volt fiatalokkal, akik az előadó unokái is lehetnének. Nem mellesleg mindenki teli torokból énekelte a másfél órás slágerparádé dalait, amelyek remek zenészek és természetesen az egyedülálló hangjáról ismert és erejéből semmit sem veszítő Charlie előadásában szólaltak meg. A műsor után még arra is maradt energiája a főhősnek, hogy dedikálja a helyszínen megvásárolt könyveket.