53 éves korában meghalt Jon Wysocki, a Staind dobosa és alapító tagja. A zenész május 18-i halálát jelenlegi zenekara, a Lydia's Castle az Instagramon közzétett közleményben jelentette be.

„2024. 05. 18-án 20:02-kor Jon elhunyt a családja és a barátai körében, akik nagyon szerették őt. Hamarosan hivatalos közleményt fogunk kiadni” – állt a közleményben, amelyhez egy fotó is társult, amelyen a zenekar tagjai összegyűltek. Wysocki halálának okát nem közölték – írta meg a Blabbermotuh.

Jon Wysocki egykori SOIL-os zenésztársai (ahol csak 2011–12-ben zenélt) is kiadtak egy közleményt az elhunytról. Azt írták: „Ma elvesztettük az egyik legnagyobbat. Jon Wysocki nemcsak egy nagyszerű barát, egy nagyszerű dobos, de egy nagyszerű ember is volt. Megtiszteltetés volt, hogy a SOIL-ban játszottunk vele annyi ideig, amennyit csak tudtunk. Annyi nevetést, annyi szép időt töltöttünk együtt. Nagyon fogsz hiányozni, míg újra találkozunk, drága barátom...” – írták.

Május 19-én, vasárnap a Staind is közleményt adott ki Wysocki haláláról az Instagramon.

Jonnal közös barátok révén találkoztunk először 1994-ben. Mike-kal, Aaronnal és Johnny Aprillal 1995-ben jöttünk össze és alapítottuk meg a Staindet. Az ezt követő 17 év a legjobb emlékeink közé tartozott. A ludlow-i gyakorlástól kezdve a világ körüli turnékig, Jon szerves része volt annak, hogy kik voltunk mi, mint zenekar. Szívünk mélyen együtt érez Jon családjával és a rajongókkal szerte a világon, akik szerették őt

– állt a közleményben.

Jon Wysocki a Tennessee állambeli Nashville-ben élt, és 2011-ig volt a Staind tagja, amikor kilépett a bandából, miközben a zenekar a hetedik stúdióalbumát rögzítette. Később azt mondta, hogy bár „néhány az album dalai közül elég jó lett”, de nem volt olyan kerek, mint a zenekar korábbi próbálkozásai.

Az album produkciójával kapcsolatos csalódottsága és a zenekart sújtó „zavaró tényezők” miatt döntött úgy, hogy kilép a Staindből. „Nagyon frusztrált voltam az egész miatt, ezért azt mondtam a srácoknak: »Bármennyire is szeretem ezt a zenekart és titeket, mennem kell. Ez már nem az a Staind, aminek indultunk«” – fogalmazott.

Viszont az ő idejére esett, amikor a zenekarnak három egymást követő listavezető albuma volt: a 2001-es Break the Cycle, a 2003-as 14 Shades of Grey és a 2005-ös Chapter V. Ő is tagja volt a zenekarnak a hírnév csúcsán, amikor olyan dalok uralták az étert, mint az It's Been Awhile, a So Far Away és a Right Here.

A Staind énekese, Adam Lewis május 19-én, vasárnap az Instagramon tett nyilatkozatában tisztelgett Wysocki előtt.

Annyira szomorú vagyok. Elvesztettem a barátomat. Egy barátot, akit úgy szerettem, mint egy testvért. Úgy harcoltam vele, mint egy testvérrel, úgy törődtem vele, mint egy testvérrel, úgy aggódtam érte, mint egy testvérért, úgy sírtam miatta, mint egy testvérért, mert ő volt a testvérem. Nélküle más lett volna az utam

– írta.

„A csaták, amiket együtt vívtunk. A csaták, amiket egymás ellen vívtunk. A csaták, amiket egymás mellett vívtunk, egyedül a saját démonainkkal. A csaták, amelyeket megnyertünk és a csaták, amelyeket elvesztettünk” – folytatta Lewis.

„Ő volt a barátom. A testvérünk volt. Megszakadt a szívem. A világom megváltozott. Találkozunk a túlvilágon, barátom. Testvérem. Isten éltessen. Szívem, szeretetem és részvétem a családjának és szeretteinek. Annyira kib*szottul szomorú vagyok. Hiányozni fog” – zárta sorait.

Kezdetek és inspirációk

A portál szerint Wysocki mindig is visszahúzódó volt, 2007-ben azt mondta a Modern Drummernek, hogy szeret turnézni, de elmagyarázta, miért érzi magát kényelmetlenül a hírnévtől.

„Az emberek egy bizonyos módon tekintenek rád, de mi is olyanok vagyunk, mint bárki más, aki történetesen olyan pozícióban van, amit az emberek elbűvölőnek tartanak” – mondta akkoriban. „Nem érzem magam másnak, mint bárki más, csak éppen a dobolásból élek. Az emberek mondanak bizonyos dolgokat, én pedig lefagyok. Nem tudom, mit mondjak nekik válaszként” – tette hozzá.

Arról, hogy hogyan kezdett el zenélni, Jon így nyilatkozott: „Valahogyan magam is rászoktattam magam. De azt kell mondanom, hogy anyám családja valószínűleg nagy hatással volt rám. Sok 70-es évek eleji R&B-t és top 40-es zenét hallgattam. Aztán elkezdtem rockzenét hallgatni a The Beatles, Kiss, Led Zeppelin... aztán a 80-as években a Van Halen, Whitesnake, és az összes 80-as évekbeli cucc. De szerettem az összes Shrapnel Records-os srácot is, mert mindig volt valami vagány dobosuk, mint Deen Castronovo vagy valaki hasonló.”

Ami az első dobosokat illeti, akikre felfigyelt, Jon azt mondta: „A 70-es évek végén, a 80-as évek elején, azt kell mondanom, hogy Alex Van Halen és John Bonham volt az. Emlékszem, hogy láttam Steve Smitht, amikor a Journey-vel volt. Top 40-es Journey-dalokat játszott, aztán hirtelen dobszólózott egyet, és én azt mondtam: »Ó, Istenem...« Egy nevetséges, furcsa időzítésű szólót játszott. Tommy Aldridge pedig egy fantasztikus rockdobos – sok megvillanással, de szolidan” – nyilatkozta.

(Borítókép: Jon Wysocki 2009. június 12-én. Fotó: Shirlaine Forrest / WireImage)