Rebecca Makkai, a korábban Pulitzer-díjra jelölt szerző 2023-ban új regénnyel jelentkezett. A bentlakásos iskolában történt gyilkosságot feldolgozó könyv, a Lenne pár kérdésem (I Have Some Questions for You) május elején magyarul is megjelent a Magnólia Kiadó gondozásában.
Makkaival nemrég az Index is interjút készített. Nemcsak a regényről, hanem a munkafolyamatról, a Pulitzer-jelölésről és a jövőbeli terveiről is kérdeztük. A beszélgetés apropóját azonban mégiscsak az új regény adta.
A Lenne pár kérdésem kortárs elemekkel operáló, mégis univerzális, társadalom- és rendszerszintű problémákat (rasszizmus, erőszak, szexizmus, eltörléskultúra) boncolgató thriller, ami ebben a műfajban kétségkívül az év egyik durranása lehet, sőt már most az. Már most az, hiszen a könyvet a Goodreads könyves fórum tavaly beválogatta az év legjobb thrillerjei közé, végül a szavazáson a kilencedik helyen zárt.
A sikeres egyetemi tanár és podcaster, Bodie Kane készen áll maga mögött hagyni múltját: a családi tragédiát, amely rányomta bélyegét egész kamaszkorára; a New Hampshire-i bentlakásos iskolában eltöltött, javarészt nyomorúságos négy évet; és a negyedik év végén történt gyilkosságot, amelynek áldozata korábbi szobatársa, Thalia Keith volt. Bár az interneten heves vita zajlik Thalia halálának körülményeiről és az elítélt, Omar Evans segédedző bűnösségéről, Bodie jobbnak látja nem feszegetni a dolgokat. De amikor egy kurzus erejéig visszahívják tanítani a Granby Gimnáziumba, Bodie ellenállhatatlan késztetést érez az ügy feltárására és a hibák leleplezésére.
− olvasható a regény rövid ismertetőjében.
A történet kulcselemei a visszaemlékezések, vagyis a flashbackek, amelyek jó néhány regényben megjelentek már, azonban a Lenne pár kérdésemben egészen új megvilágításban kerülnek elő ezek a motívumok. Nem az időbeli organizáció elemei, sokkal inkább az elme játékának leképezései ezek az emlékképek: a szerző előtérbe helyezi a csalóka emlékezetből fakadó konfliktusok vagy élethelyzetek súlyát, az ebből fakadó bonyodalmakat és azok pszichológiai hatását mint a történet mozgatórugóját.
A főszereplő számára a múlt egyszerre kínzó és megváltoztathatatlan,
a felsejlő emlékek pedig inkább kísértetiesek, semmint a nyomozás szempontjából hasznosak, vagy megnyugvást adó gondolatok. Az ismerős helyszínek és arcok súlya ránehezedik Bodie-ra, aki időközben elveszik önmaga és mások gondolataiban, szavaiban és érzéseiben.
Bodie érdeklődése a gyilkosság iránt nem véletlen, hiszen ismerte a lányt, Thalia Keitht, akit sok éve holtan találtak az iskola medencéjében. Sőt, az akkor megvádolt, végül bebörtönzött Omar Evansről, a fekete edzőről is tudott. A két szerencsétlen emléke úgy önti el Bodie szívét, hogy maga sem hiszi el.
A főhős ráadásul nemcsak saját emlékeinek révén utazik vissza a múltba, de a jelenlegi diákokban, főleg az ominózus gyilkosság témáját feldolgozó lányban is meglátja egykori önmagát, ezzel pedig a saját testében és lelkében válik szét a személyisége.
Makkai két nagyobb részre osztja a regényt: az első etapban a főhős visszatér egykori alma materébe, a Granbybe tanítani, a másodikban pedig ugrunk egy nagyot az időben (vagyis a jelenbe), amikor az író a podcast sikersztoriját, illetve a gyilkossági per utáni időszakot taglalja.
A szerző ezzel bedobja az olvasót a mély vízbe, hiszen nem kronológiai sorrendben haladunk a történésekkel, hanem innen-onnan kerülnek elő sztorik és szereplők:
legalább akkora zavart okoz a fejünkben, mint amekkora katyvasz a főhősben zajlik.
Az örökérvényű témákat, például a szexizmust, az erőszakot és a rasszizmust feldolgozó, mégis kortárs módon érzékenyítő (vagy érzékenyíteni próbáló) regény sokszor túlzóvá, ugyanakkor elcsépeltté válik. Egyes elemek (a metoo-mozgalom, a közösségi médiából fakadó problémák vagy a „fehér megmentők”) igyekeznek összefogni a regényt és a karaktereket, de a témák zöménél a szerző csak a felszínt súrolja, nem merül bele igazán, nem vesézi ki ezeket eléggé. A regény túl sok megosztó témába kezd bele, a végén pedig félkész érzetet hagy maga után.
Zavaró tényező még, hogy több történetszál, például Bodie férjének a sztorija sem ad hozzá sokat a központi nyomozáshoz, inkább csak eltereli a figyelmet a gyilkosságról, na meg húzza az időt.
Pluszpont jár azonban a szerzőnek azért, hogy a regény narratív struktúrái érdekesek, valamint a bűnügyi podcastek kizsákmányoló hatását is finoman, emészthető formában kritizálja. Makkai felteszi a legfontosabb kérdést: Vajon a múltat a korhoz hűen kell mérni, vagy mai mércével értékeljünk? A válasz Bodie viselkedéséből azonnal kiolvasható…
Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem
Magnólia Kiadó, 2024
Fordította Heinisch Mónika
544 oldal
(Borítókép: Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem. Fotó: Kaszás Tamás / Index)