Házát, műtermét és az egyetemet, ahol tanított, lerombolták. Családjával tízszer kellett költöznie, most huszonöt másik emberrel osztoznak egy házon, ahol nincs ivóvíz, gáz és áram. Maisara Baroud képzőművész mégis megtalálja a módját, hogy dokumentálja a félelmet és a pusztítást, ami körülveszi őt.
Az évek során Maisara Baroud palesztin művész megszokta, hogy naponta rajzol, és rajzait megosztja a közösségi médiában a barátaival. Több ezer rajzsorozatot publikált már, mindegyiknek megvan a maga címe és leírása. Az alkotást továbbra is élvezi, és gondosan betartja ezt a napi rutint, annak ellenére, hogy nehéz körülmények között él, ugyanis a háború miatt elveszítette házát, irodáját, rajzstúdióját, minden könyvét és szerszámát.
Az Izrael és Palesztina között kialakult konfliktus óta a napi rajzolás és online posztolás lett az egyetlen módja annak, hogy megnyugtassa a barátait, hogy jól van, miután a kommunikációt és a közösségi médiát megszüntették, igaz, később részben helyreállították. Rajzai, amelyekben dokumentálja a háborút annak minden kegyetlenségével, üzenetté váltak, amelyen keresztül közvetíti, hogy mi folyik körülötte.
Nem volt könnyű folytatnia a rajzolást lelkileg sem, és a szerszámait is nagyon nehezen tudta pótolni. Azután kezdte újra a munkát, hogy szerezett egy ceruzát és egy kis papírt, majd később néhány fekete tollat.
A vonalaim élesebbek és szigorúbbak lettek minden egyes jelenettel, amit lerajzoltam. A fekete területek elfogyasztották a fehér papírt. A tragédia minden részletében tükröződik a munkáimban. A rajzok a sikolyok helyén készülnek, és a háború közepéről kiáltanak, követelve a gyilkosságok leállítását, valamint hogy a világ észrevegye, mi történik Gázában és annak zárt univerzumában
– mondta Baroud.
A napi eseményeket örökíti meg, a rombolást, pusztítást, éhezést, deportálást, a félelmet, aggodalmat, szomorúságot és halált. És ezekhez a rajzokhoz sajnos nem kell igénybe vennie a képzeletét. A helyzetek, amiktől féltek, valósággá váltak, és ezek a történések egyre sötétebb műveket eredményeznek.
Mindezt munkáin keresztül mutatja meg.
Megváltozott minden ahhoz képest, ahogyan október 7-e előtt éltem. Már nincs biztonságos házam, amely menedéket nyújtana nekem és a családomnak. A rakéták lerombolták a rajztermemet (az én kis világomat), a repülőgépek eltörölték a gyermekeimmel kapcsolatos összes jövőbeli tervemet, és bombáikkal megölték a kiscicámat, Sarah-t is
– mondta a művész a The Guardiannek.
Az Al-Aqsa Egyetem, ahol oktatóként dolgozott, ugyancsak megsemmisült, ahogy minden más is a városban.
A háború szétzúzta az álmaimat, és mindent, ami most körülvesz, feketeség borít. A szomorúságot azonban a háború utánra halasztom, hogy tudjam végezni a munkámat, vagyis a rajzolást. Ez lett a különleges módja annak, hogy egy kicsit legyőzzem a halált
– nyilatkozta Baroud.
Egy szempillantás alatt kitelepített ember lett, olyan helyekre kellett mennie, ahol nem ismerik őt, és ő sem ismer senkit. Tízszer költözött, hogy biztonságot találjon családjának, távol Gáza szívétől. Most Rafah déli részén élnek, egy kis házban huszonöt másik emberrel, tiszta ivóvíz és fürdési lehetőség nélkül, ahol áram és gáz sincs.
Számomra a rajzolás eszköz, hogy megtörjük a blokádot, ily módon megszüntessük és megkérdőjelezzük a megszállás által felállított határokat és korlátokat. És ez az egyetlen módja annak is, hogy jelentsem: még élek
– összegezte a képzőművész.
Maisara Baroud Instagram-fiókját, ahol egyedi módon számol be a napi történésekről, több ezren követik.
A képzőművésznek áprilisban kiállítása nyílt a ramallahi Zawyeh Galériában, ami június 23-ig látogatható.