Különös módon piheni ki a Hunyadi-sorozatot Bán Mór író. Mindjárt két újabb sorozattal lépett színre, az egyik a Fekete Seregről szól, a másik pedig a gödöllői kastély komornyikjáról, aki éppen száz évet élt – de micsoda száz esztendőt!
Ismét felbolygatja az állóvizet Bán Mór író. A Fekete sereg – Kinizsi fiai, valamint a gödöllői kastély és ezzel együtt az ország történetét is feldolgozó könyvsorozataival tetemre hívja a múltat. A mesélhető történelmet. A beszélgetésben szóba kerül az is, hogy
Várja már?
Mint minden újabb mérföldkövet: új lendülettel, olyan izgalommal, mint amilyet talán az első könyvek publikálásánál éreztem utoljára.
Lám, az új könyveire gondol, azokról beszél, én viszont a Hunyadi-sorozatból készülő filmre gondolok.
Vagy úgy... Azt most igyekszem nem várni, de persze naponta ezerszer gondolok rá, hogy bárcsak kész lenne. A filmsorozatot már leforgatták, jelenleg zajlik az utómunka. Amit eddig láttam belőle, az nagyon ígéretes, de már nem tehetek hozzá semmit.
És közben mit tehetett?
A regények szerzőjeként, amiben segítséget kértek, abban igyekeztem helytállni, végtére is a történetet, a hátteret, a korszakot meglehetősen jól ismerem.
Nyilván nem kell kulisszatitkokat elárulni, de arra kíváncsi vagyok, hogy egy írónak ilyenkor mennyire vérzik a szíve? Merthogy kizárt, hogy a filmbe minden, amit a regényekben megírt, beleférjen.
Talán furcsán hangzik, de az én szívem nem vérzik. Én azokat az olvasókat sajnálom egy kicsit, akik nehezményezni fogják, hogy ez sincs a filmben, az a karakter is kimaradt belőle. De hát a tévésorozatba nem fért bele minden. Íróként izgalmas volt nyomon követni az eseményeket, látni, hogyan szedik szét a regényfolyamot, és hogyan rakják újra össze filmes eszközökkel – tíz epizódra szabott terjedelemben. A történet így is egész lesz, kerek, de természetesen a regények sokkal több részletet elevenítenek meg. Nagyszabású, nemzetközi produkció lesz, és remélem, világszerte milliókkal ismerteti meg a mi Hunyadi Jánosunk történetét.
Ez úgyis kiderül, reményeink szerint már az év végén?
Inkább csak a következő év eleje felé, úgy tudom.
Ami azonban biztos, hogy ez a sorozat – előbb a regény, majd a film – alaposan megváltoztatta az életét. A Hunyadi-regényfolyamot ugyanis főként újságírói, szerkesztői, médiavezetői munkái mellett írta. Most meg már csak abból él, és főként úgy, hogy reggel fölkel, és regényt ír. Ez azért jelentős változás.
Bennem mindig megvolt az a fajta óvatos hozzáállás, hogy egyáltalán írónak nevezzem-e magam. Újságíró voltam, élveztem, hogy hobbiból sci-fiket, fantasyket írok, később meg történelmi regényeket. De abban igaza van, hogy a médiát magam mögött hagytam, és ebből a szempontból ez komoly fordulópont – ma már inkább úgy élek, mint egy író, aki reggel fölkel, és regényeket ír. De alapvetően a Hitel kiadó főszerkesztőjeként a könyvkiadás területén dolgozom, erre már régóta vágytam, izgalmas, fontos terület ez, új könyveim is itt jelennek meg.
Emellett a Kecskemétfilm, vagyis a kecskeméti rajzfilmstúdió mindennapjaiban veszek részt. Több mint fél évszázados hagyományokkal bíró alkotóközösség ez, és bennem óriási az ambíció, a vágy arra, hogy ez a hagyomány megmaradjon, új elemekkel bővüljön.
Korábban sokszor beszélgettünk arról, hogy Magyarországon meg lehet-e élni csak az írásból, lehet-e valaki tényleg úgy író, hogy be tudja fizetni a csekkjeit, utazgat, levéltárba jár, és mindig arra jutottunk, hogy ehhez arra van szükség, hogy sok könyve legyen a boltokban, és főként: a regényeit vigyék filmre. Nos, ez Bán Mór esetében teljesült. Mégsem dől hanyatt. Itt van az asztalon például A Fekete sereg – Kinizsi fiai című új kötete. Ez kicsit meg is lepett, mert emlékszem, legutóbb még azon gondolkozott, hogy a Hunyadi után nem rögtön Mátyással, hanem Mátyás fiával, Corvin Jánossal folytatja a családtörténetet.
Ez a terv továbbra is él, nagyon érdekel Corvin János karaktere. A három nemzedékből ugyanis ő a legkevésbé ismert, de aztán megérett bennem az a felismerés, hogy Corvin János életét nehéz úgy elmesélni, hogy nem ismerjük az előzményeket. Ez olyan lenne, mintha beülnénk egy Shakespeare-királydráma harmadik felvonására, és csak pislognánk, hogy most akkor ki kivel van... De a kérdés nem is az, hogy Corvin János érthető-e az apja nélkül, hanem Mátyás érthető-e az apja, Hunyadi János nélkül.
Oké, de akkor mi vitte a fókuszt Kinizsi felé?
Bárcsak csupán Kinizsi lenne! Mert igen, itt van a Fekete Sereg története, de jönnek más történetek is, például most jelenik meg a Kastély-sorozat első kötete, a Kastély ajándékba – Sisi, a magyarok királynéja 1. alcímet viselő regény is.
Akkor a fókuszra vonatkozó kérdés még inkább érvényes...
A Hunyadi-sorozat mellett nekem ez jelenti a felüdülést, a pihenést.
Képletesen szólva íróként elment nyaralni más történetekbe?
Ez jó hasonlat... Az első folytatásos kisregényemet nyolcadikos koromban közölte a megyei napilap. Büszke vagyok arra, hogy később helytálltam a médiában, a lapszerkesztésben, online, televíziós médiában és a kiadásban is. Az újságírás is egyfajta történetmesélés, az olvasók naponta várják, és ha összeálltak a tények és adatok, akkor egy cikket viszonylag gyorsan meg lehet írni. Ez némileg más tempót jelent a történelmi regények esetében, a Hunyadi-sorozat kötetei az utóbbi időben már nem egy, hanem kettő, sőt volt, hogy két és fél éves átfutással jelentek meg – és legalább kettő még hátravan. Ideje hát gyorsítani, hiszen még sok elbeszélnivalóm van.
Értem, amit mond: sokan ugyanis azt mondják, hogy szenteste, december 24-én megkapják ajándékba a legújabb Hunyadi-kötetet, boldogok, 26-ára már el is olvasták, becsukják, és azt mondják, hogy a folytatásra várhatnak egy évet.
Van, aki meg azért panaszkodik, mert az anyósa mindig karácsonykor látogatja meg őket, és amikor van karácsonykor friss Hunyadi-könyv, az nagyban segít a békés együttélés megteremtésében... De komolyra fordítva: nincsen annál nagyobb ösztökélő erő, hogy az olvasók várják a következő regényt.
Térjünk vissza az írói történeti kiruccanásaihoz, vagyis az új történeteihez. Kinizsi azért nem éppen olyan hős, mint Hunyadi, ő kőkemény zsoldos, és ő lesz az is, aki majd szétveri azt a Fekete Sereget, amely annyi, de annyi dicsőséget hozott a Hunyadiaknak, a seregében pedig nem éppen Grál-lovagok szolgáltak.
Ebben a regényfolyamban Kinizsi csupán egy a karakterek közül. A regény címe is ezért Kinizsi fiai. Ez az ő csapata, de inkább a mostohakölykei... Ők a főszereplők. És valóban, a Fekete Sereg olyan alakulat volt, amelynek néhány tagját ma sokan bűnözőnek tartanák, és az sem biztos, hogy tetteikről, módszereikről hőskölteményeket írnának. Korábban hiába kerestem, nem is nagyon lehet róluk részletes forrásokat fellelni. Ez ugyanakkor íróként szabad kezet ad nekem.
Minden egyes kötet valós hadjáratról, csatáról szól, s bár a Mátyás-korabeli magyar hadtörténet az általános magyar hadtörténet legfényesebb időszakainak egyike, ehhez képest kevés tudásunk van erről. Minden kötet önálló történet, nem is feltétlenül kronológiai sorrendben haladunk majd, és azt gondolom, hogy a könyvek hősei is inkább antihősök. Fiktív karakterek, de létező figurákról mintázva.
Az első rész Bécsújhely ostromához kalauzolja az olvasót. Bevallom, erről az ostromról korábban szinte semmit nem tudtam. Ahogyan arról sem, hogy a Fekete Sereg katonái voltak azok is, Magyar Balázs vezetésével, akik Itáliában, Otrantónál siettek az ottani védők segítségére, hogy megállítsák a török előrenyomulást. Merthogy a szultán úgy gondolta, hogy ha a Magyar Királyságon keresztül nem megy, onnan hamarabb jut el Rómához. E történetek elképesztően heroikusak, miközben eddig alig hallottunk róluk. Olyan történetek ezek, amelyekben alapvető értékek jelennek meg, mint például a hősiesség, a barátság, bajtársiasság, a vakmerőséggel határos bátorság.
A Kinizsi fiaiban ez még akkor is így van, ha ők talán nem éppen hősök, ám a tetteik lehetnek hősiesek?
Erről E. M. Nathanson A piszkos tizenkettő című regénye jut az eszembe: ők vajon bűnözők vagy hősök? Azt gondolom, hogy a cél nagyon sokszor szentesíti az eszközt, és ez a középkorban sem volt másként. Kinizsi fiai olyanok, akik végrehajtják azt, amit egy apa mond, vagy amit egy parancsnok mond. Helyén van a szívük, de nem bűnözők, csak valamelyest szabadabban értelmezik a hadseregben meglévő hierarchiát. Mindenféle szerzet akad köztük, olasz, cseh, még egy török renegát is felbukkan, és némi meglepetésre találkozhatunk olyan karakterekkel, akiket a Hunyadi-regénysorozatban már megismerhettünk. Köztük egy nagyon régi ismerőssel is.
Mi tagadás, érdekesen piheni ki a Hunyadi-sorozatot, de el tudom képzelni, hogy felüdítő lehet ilyet írni. Ám A kastély is sorozat, vagyis az sem önálló mű.
Gyanítom, az se két-három könyv lesz. A sorozat a gödöllői kastély 100 évéről szól. Központi szereplője egy férfi, aki fiatalon inasként kezdi munkáját a kastélyban, és egész életét végigszolgálja Gödöllőn. Kereken száz évig él. Engem már a gondolat is lenyűgözött, hogy mennyi minden történt száz év alatt. Ez a fiktív karakter, Monostory Dénes a történelem szemtanúja. A kastélyban születik 1848-ban, és 1948-ban hal meg. Csecsemőként a kastély erkélyén látja Kossuth Lajost, a honvéd hadsereget, Görgeyt, Damjanichot. Látja Windisch-Grätzet is, aki szintén a kastélyban száll meg.
De Monostory jelen van, amikor a kastélyt, amely korábban egy belga banké volt, a magyar országgyűlés a királyi párnak adja a koronázás alkalmával, ott van a Kiegyezés évében, találkozik Ferenc Józseffel, Sisivel, majd jönnek a boldog békeidők, aztán IV. Károly, a világháború, majd megjelennek Kun Béla vörös katonái, és a megszálló román hadsereg is beköltözik, később a Horthy család tölti ott a nyarait, és tisztek szanatóriuma lesz az épület, majd lesz belőle német és szovjet parancsnoksági épület is.
Csodás. Tüdőgondozó nem volt?
Az nem, de szociális otthon igen.
Na, tessék.
Ám hősünk azt már nem éri meg. A mostani kötet, a Kastély ajándékba a Sisi-korszakról szól. Megvan e korszak kétségtelen romantikája; Sisiben elképesztő szeretet és szolgálatkészség lakozott a magyar nemzet iránt. És engem ismét azok a történetek nyűgöznek le, amelyekről szerintem kevés szó esik. A Ferenczy Idával, a kecskeméti felolvasónővel együtt töltött 34 év, és persze az Andrássy Gyula gróffal való romantikus viszonya.
De visszatérve a komornyikra és a kastélyra. A regényfolyamban egy tárgy, egy asztalka is központi szerepet kap, amit 1944-ben a szovjet katonák – a többi bútorral egyetemben – össze akarnak törni. Monostory Dénes, aki ekkor már 97 éves öregember, megmenti ezt az asztalkát, a kastély lelkét. Kossuth Lajos ezen fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozat első szövegét, de írt rajta román, osztrák, német tábornok, tán orosz is, Ferenc József, Sissi, és még a Horthy család is használta. Összegezve: a kastély története valahol az egész nemzet, mindannyiunk története. A kastély személyzete – kicsit mi is vagyunk.
Uh... Látom, fejben már írja is a regényeket. De ez a beszélgetés is legyen olyan, mint egy folytatásos történet. Most fejezzük be, idővel pedig visszatérünk, hogy megnézzük, hogyan halad.
Valóban, tartok tőle, hogy órákon át képes lennék erről mesélni.
Akkor most reklámszünet, és ahogyan mondani szokták: maradjanak velünk, hamarosan visszatérünk.
Legyen így.
(Borítókép: Bán Mór. Fotó: Szollár Zsófi / Index)