Május 18-án nyílt meg a nagyközönség előtt a Ludwig Múzeum új időszaki kiállítása, a „Kis magyar kockológia: A modernitás hajlékai a Kádár-korszak idején” című válogatás. A tárlat mögött álló alapgondolat a mindannyiunk számára ismerős, már-már hétköznapi építészeti jelenség, a jellegzetes kockaház, vagyis a Kádár-kocka mint a modernizáció architekturális kifejeződésének megjelenítése.
A kiállítás a Ludwig Múzeumhoz hűen változatos művészeti médiumok, valamint immerzív installációk segítségével mutatja be a központi témakört, jelen esetben a háztípus eredetét, annak átalakulását és hatását a magyarországi vizuális kultúra történetében.
BÁRHOGY IS VISZONYULJUNK A KOCKAHÁZakHOZ, ÉPÍTETT KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK RÉSZEi.
A magyarországi szocreál utáni műépítészet által lenézett „mostohagyerek” kockaház, vagyis a hatvanas-hetvenes évek tipikus családi háza a múlt század legmaradandóbb építészeti formájának bizonyult, és kétség sem fér ahhoz, hogy a mai napig meghatározza a magyar vidék településeinek képét.
A kiállítás célja megmutatni a XX. századi magyarországi építészet egyik meghatározó formájának kulturális környezetét és genealógiáját.
A kockaház mint a priváterős magánépítkezések (kaláka) médiuma és a modernizáció építészeti alakzata a népi építészet spontán reakciója volt a társadalom lakásépítési igényeire
– olvasható a kiállításon, amelynek kurátora Maj Ajna és Máté Zsófia.
A kizárólag mintegy két évtized alatt – az ötvenes évek végétől a hetvenes évek végéig – keletkezett magyar vidéki házak tipológiája egészen a következő háztípus, az úgynevezett alpesi ház térnyeréséig jelentős helyi kisugárzással bíró, mintaadó, stílusteremtő tényező maradt térségünkben.
A háztípus sajátos megjelenése egyfajta esztétikai nyelv. Szemantikájának megértése, rejtett jelentéstartalmainak kifejtése adja a kiállítás gerincét, és számos kérdésre keresi a választ.
A tárlaton zömében kortárs képzőművészek kockaház-tematikájú művei tekinthetők meg. Bár a munkák jelentős része más kontextusban született, a kiállítás összefüggésében számos fontos, ugyanakkor eltérő részletre világítanak rá.
A jelentéktelennek tűnő tényezők, sajátos időkapszulák, amelyek a művek eredeti kontextusában a tekintet – és a tudat – perifériájára estek, korábban javarészt rejtve maradtak, most azonban a kurátorok megkísérlik újraértelmezni és összekötni a múlt adottságait a jelen kérdéseivel, egyben másként tekinteni a meghatározó kulturális mintázatra.
A kiállítás 2024. augusztus 18-ig látogatható.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)