Izgalmas pódiumbeszélgetések, díjátadó és egy fergeteges koncert adta a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál második napjának gerincét. Valamiben biztosak vagyunk: emlékezetes volt, pozitív értelemben.
Az előző napi eső még nem száradt fel a margitszigeti Kristály Színtér udvarán, de a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál nagyszínpada előtt ez senkit sem zavart. Ahogy közeledett a délután hat óra, a nap egyre erősebben kezdett sütni, így Láng Zsolt könyvbemutatóját a legtöbb ember már napszemüvegben figyelte a programsorozat második napján.
Mintha mindenki Az emberek meséjére hegyezte volna ki magát, hiszen néhány perc alatt megtöbbszöröződött a közönség. A Jelenkor gondozásában megjelent könyvről Babarczy Eszter beszélgetett a szerzővel. A kérdező szerint a műben több világ lett megteremtve; az egyik egy erdélyi falu, a másik egy méhészet, a harmadik egy apa-fia kapcsolat Párizsban és Európa-szerte. A szerző elárulta, hogy a kiindulópont egy francia Alpokban történt gyilkosság volt, szóval egy krimiszál.
„Milyen szerepet játszott Bernard Mandeville-től A méhek meséje a műben?” – kérdezte Babarczy. Kiderült, hogy Láng számára fontos volt. Amikor találkozott a művel, lenyűgözte, hogyan lehet a méhekről olyan könyvet írni, amely társadalmi valóságot ábrázol. Azt is érdekesnek tartja, hogy a magyar fordítás után komoly filozófusok értekeztek róla, az utószót ráadásul Heller Ágnes írta.
A gyilkossággal kapcsolatban számos kérdés felvetődik: mi a gyilkosság, s igazából mit és kit büntetünk érte. Mandeville szerint a méhek cselekvését nem az erkölcs szempontjaiból kell megítélni, hanem a cselekvés funkcionalitása mentén. Ha egy jó méh megöli a betolakodó méhet, a kaptár szempontjából nem kérdés, hogy bűnt követett-e el. És ott vannak a herék, akik ha beteljesítik a szerepüket, elűzik őket, és szó sem esik arról, hogy ez erkölcsös-e vagy sem
– vélekedett a Látó szépirodalmi folyóirat tiszteletbeli szerkesztője.
Láng Zsolt megfogalmazása szerint Mandeville egoista szemléletű társadalomképet rajzolt meg. A németalföldi–angol filozófustól származik az elmélet, mely szerint hagyni kell az embereket, hogy a saját, alantas ösztöneiket kövessék, amiből aztán olyan társadalmi szerkezet alakulhat ki, amely a társadalom javát fogja szolgálni.
Babarczy Eszter itt kiváló érzékkel kérdezte meg a szerzőtől, hogy ő le akarta-e tenni a voksát a Mandeville-univerzum mellett. Láng ezt határozottan visszautasította. Megfogalmazása szerint ő a szépirodalom nyelvét használta, anélkül, hogy egyetlen Mandeville-féle kijelentő mondatot leírt volna az ember viselkedéséről.
„Még kérdéseket sem akartam föltenni.”
Babarczy értelmezése szerint Az emberek meséjében nézőpontok vannak; az apáé, a fiáé, a falu lakóié meg a méhészeké. De nincs eldöntve, hogy ki a rezonőr, aki a szerző helyett szólal meg. „Nincs, mert viszonyok vannak” – válaszolta Láng, aztán elmagyarázta, hogy nem nézőpontokat, hanem síkokat képzelt el.
„Egy ideje azt gondolom, nincs olyan, hogy igazság, hanem a kérdés, hogy az igazságnak van-e helye. Ha egy regényben meg tudjuk teremteni az igazság helyét, az a legtöbb, amit elérhetünk” – vélekedett Láng Zsolt.
A beszélgetés egyre mélyebb és izgalmasabb lett, ezért is fájt a szívünk, hogy ezen a ponton fel kellett állnunk, és át kellett sétálnunk a Kristály színpadhoz. Ott egy másik izgalmas esemény vette a kezdetét, a Mastercard Alkotótárs 2024 díjátadója. Az emberek eleinte nem tolongtak, de az izgalommal teli várakozás az egész termet belengte.
Valuska László és Ott Anna, az esemény ceremóniamesterei elmondták, hogy a díjak negyedik alkalommal találnak gazdákra. Majd a lényegről szóltak: egyrészt a díj még mindig életben van, másrészt a könyvek, amelyekre a nyertesek támogatást nyernek, elkészülhetnek. A díjban ketten részesülnek, egy női és egy férfi díjazottnak egyaránt három-három millió forint üti a markát.
Két fontos szempont van, az egyik, hogy a pályázó 40 év alatti legyen, a másik, hogy egy, legfeljebb két megjelent kötettel rendelkezzen. A zsűrit idén Háy János, Turi Tímea, Krusovszky Dénes, Nagy Gabriella és Mácsai Pál alkotta.
A Mastercard Alkotótárs győztesei 2024-ben Mohácsi Balázs és Puskás Panni.
A nyertes pályaművekből Jordán Adél és Bányai Kelemen Barna színművészek olvastak fel részletet. Az eredményhirdetés után visszatértünk a nagyszínpad elé, ahol Láng Zsolt könyvbemutatója a finiséhez érkezett. Épp Kaszás Gergő kiváló előadásában nyerhettünk betekintést a műbe.
Ekkor már az összes sörpad mellett ültek, a nap lemenőben volt, de még mindig erősen fénylett a fák mögött. Szóval a kora nyári estén élvezhettük Erdős Virág Eltérő tartalom című kötetének bemutatóját. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent verseskötetről Turi Tímea beszélgetett a költővel. Megtudtuk, hogy ez kicsikét olyan, mintha a könyv hazatért volna, mert van benne egy hosszú vers, Huszonnegyedik kerület címmel. Ezt a Margitszigetre szokták mondani.
„Furcsa itt lenni, és tényleg van egy szöveg a könyvben, amely a Margitszigethez kötődik. De változó, hogy egy szöveg milyen módon kapcsolódik a helyéhez. Itt mintha vissza lehetne nyúlni a régi időkhöz. A jelenkor idegenségében segít, ha felidézhetek alakokat a múltból” – fogalmazott Erdős Virág.
Turi elmondta, hogy a verseskötet két nagy ciklusból áll, az egyik 2022-es, a másik a 2023-as évről szól. A folyamatos kommunikáció korszakában élünk, kommentáljunk a mindennapokat, Erdős is ezt teszi, de verseket keresztül: ez más, a különbség az, hogy kommentár ugyan, de nem komment. „Lehet pozitív, ha beleállunk, de ezek nem beleállós versek, hanem olyan reflexiók, amelyek a saját véleménytől is távolságot tartanak.” Erdős Virág egyetértett a meglátással, szerinte erre a távolságra egyre inkább törekedni kell.
Kedveljük, amikor a színészek előadásában hallhatjuk az irodalmi szövegeket, de valljuk be, mégis az az igazi, amikor a szerző interpretálásában szólalnak meg. Ez a legautentikusabb mód, ha arra vagyunk kíváncsiak, „mire gondolt a költő”. Élőben tapasztalhattuk meg most is, hogy Erdős Virág mikor hova teszi a hangsúlyt, hol tart szünetet.
És remek volt hallgatni. Az orgánuma is segítette ebben, nem lehetett nem rá figyelni. S azért is jött át, mert korunk egyik legnagyobb magyar költője érezhetően belülről közölt. A versek pedig betaláltak, olyan érzés volt, mintha minden mondat gyomron vágott volna minket – mégis tudtunk rajta nevetni: a mindennapjainkon.
A Margó Tavasz második napján mások mellett Havas Juli, Bíró Zsombor Aurél, Cserháti Tamara, Görcsi Péter és Puzsér Róbert könyvét is bemutatták. Az est zárásaként a Tudósok zenekar csapott óriási koncertet. drMáriás önmagában is megér egy misét, de az általa vezetett csapattal igazi fesztiválhangulatot teremtett. Egyszerűen nem volt olyan ember, akinek minimum a lába ne mozgott volna a zenére.
És a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválnak még mindig nincs vége, ma, vagyis 2024. május 25-én folytatják.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)