Kétségkívül jó az, ha önazonosak vagyunk. Mármint nekünk. De meglehet, hogy fejlődési utunkból kimaradt egy-egy lépcsőfok, amelyek megléte nélkül kicsit nehezebben igazodunk el a társasági életben, az üzleti világban. Ezek pótlására ad megoldást Pécsi Balázs Stílusgourmand című könyve, amely azt ígéri, hogy a siker receptjét tartjuk a kezünkben – a luxus köntösében.
Alighanem mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor Julia Roberts tányérjáról messze repül a csiga a Micsoda nő című filmben. A jószágot végül egy pincér kapja el, és a legudvariasabban csak ennyit mond: „Gyakran megesik.” A népszerű mozi voltaképpen lehetne oktatófilm is, hiszen adott egy, a felső tízezerbe csöppent nő, aki nem érti és nem érzi a számára idegen közeget, és vannak a körülötte lévők – a szálloda igazgatója, a pincér, a hotel butikjának eladója –, akik folyamatosan tanítgatják. Tegyük hozzá: sikerrel.
Nos, a Stílusgourmand című könyv valami hasonlót tud, csak sokkal gyorsabb az információ átadása. A jelenlegi magyar elitben is szép számmal akadnak olyanok, akiknek a viselkedésén vagy éppen a közösségi kommunikációján van mit csiszolni – nekik kifejezetten hasznos olvasmány lehet Pécsi Balázs luxusszakértő, az Index szerzőjének könyve.
És persze nem csak nekik. Sokan vannak, akik megküzdöttek azért, hogy felnézhessenek rájuk mások, hogy példaképeik lehessenek az új generációknak. De ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a sikeres embereknek gyerekkorukban reggelire Eggs Benedictet szolgáltak fel libériás inasok limoges-i porcelánon, nem feltétlenül Eton bentlakásos iskolájában tanultak, és talán azt sem tudják, milyen hosszú legyen a zoknijuk. Vagyis meglehet, hogy egy komoly üzletembernek, közszereplőnek, ne adj' isten influenszernek bizony
akadnak hiányosságai az etikett vagy épp az öltözködés terén.
Márpedig a külsőségekre és a protokoll szabályaira nagyon is adó világunkban olyan egyszerű dolgokon is elbukhat egy üzlet, mint hogy ki nyújtja a kezét először.
A Sikerrecept a stílusos élethez luxushozzávalókkal alcímű gyűjtemény lépésről lépésre vezet minket abban, hogy énünk egy kifinomultabb arcát mutathassuk a világnak.
A szerző hat nagy fejezetre osztja a főbb tudnivalókat, úgymint:
Vigyázat, egy átlagolvasó elcsodálkozhat, ha azzal szembesül, hogy a márkás citromfacsaró hiánya gond lehet; vagy ha eddig azt hitte, könyvtára a dicséretére válik, ám kiderül, hogy a sok könyvgerinc látványa nemkívánatos egy igazán menő otthonban.
Pécsi Balázs így vall erről az előszóban:
Lehet, hogy néhol kellemetlen lesz, amit írok, olykor húsba is vág majd egy-egy tanácsom, de szeretném, ha azt éreznéd, hogy ismeretlenül is csak a javadat akarom ezzel: segíteni, ahogy egy barátomnak is javasolnám, hogy min változtasson vagy mire figyeljen egy kicsit jobban oda! Nem akarlak tehát kioktatni, nem akarlak leszúrni, de buksisimogatással nem fogunk célt érni. És a közös célunk most az, hogy te sikeresebb legyél, jobban álld a sarat egy új élethelyzetben.
Tehát meglehet, hogy az olvasó olykor felhorkan azon, amit a könyv javasol, vagy éppen hogy nem javasol, de sok hasznos dolgot is elsajátíthatunk belőle.
Az első fejezetet talán nem is kell magyarázni. Itt kapunk egy kis nyelvleckét, vagy legalábbis egy fonetikus leírást arról, hogyan ejtsük helyesen a „dzsivendzsit” és társait (ami lássuk be, hiánypótló); elárulják nekünk, milyen menő órákat viselhetünk még a (hamis) Rolexen kívül; hogy „pandora” szelencéjén túl is érdemes ékszereket válogatnunk; és kikupálódhatunk lábbelikből is. A fejezet talán leghasznosabb része, hogy végigveszi az összes dress code-ot, a klasszikuson túl olyanokat is, mint a
A Lakberendezés rész is tartogat meglepetéseket. Ki gondolná, hogy a falfestékeknek is van „Ferrarija”. Ha valaki történetesen most rendezné be új otthonát, érdemes mérlegelni néhány tanácsot, ha pedig
vendégeink várhatóan tényleg a felsőbb körökből érkeznek majd, az összes tippet vegyük komolyan.
Ma már a nagy ruhamárkáknak van „home” szekciójuk is, egy-egy onnan választott hangsúlyos darab máris azt mutatja, mi aztán értjük a stílust.
A harmadik fejezet legalább olyan fontos, mint az első, hiszen az öltözködés mellett az étkezések alkalmával tudunk a legnagyobbat hibázni. Ezért aztán itt alapos kiképzést kapunk abból, hogyan kell viselkednünk, kezdve attól, hogyan bánunk a személyzettel. Szó esik itt a borravaló kontra szervizdíjról, a fotózgatásról, a helyes evőeszköz-használatról, megtudhatjuk, mi a különbség a homár és a languszta között, hova tegyük a szalvétát, kell-e kanál a tagliatelléhez, és hogy miért kerülendő a „high tea”. És persze itt is találunk egy szószedetet a legismertebb pezsgők és egyéb italok neveinek hibátlan kiejtéséről.
Ha úgy ítéljük meg, ki fog derülni, merre jártunk, és azon belül is hol szálltunk meg, mit ettünk, mit láttunk, nos akkor ezekre is kapunk ötleteket a segédletünk az Utazás című rovatban, ahogy abban is
érdemes megfogadni Pécsi Balázs tanácsait, hogy a vakációnkon hogyan viselkedjünk.
Gondolunk itt a svédasztal le(nem)pusztítására, a fürdőruhában való étkezésre, a napozóágyak foglalására, a szaunakultúrára és még sok minden egyébre. Ne feledjük, más is a kikapcsolódást keresi, és ha nem egy magánház kényelmét élvezzük, bizony alkalmazkodnunk kell a többiekhez. Luxusváltozatban ez azért némiképp könnyebb, a kivételezetteknek fenntartott helyeket eleve úgy alakítják ki, hogy a magánszféra ne sérüljön.
Az Etikett fejezetet egy az egyben kivennénk, és általános iskola második osztályától önálló tantárgyként oktatnánk. Itt szó esik a köszönésről, tegezésről, a telefonhasználatról, levelezésről, a közösségi médiában való kommunikációról, a rangkórságról, a politikai korrektségről, a „small talk” szerepéről, a vendéglátásról és a vendégeskedésről, szóval úgy általában mindenről, amit úgy hívunk: udvariasság, jólneveltség.
Az Életstílus címszó alatt található tanácsok talán leginkább azoknak szólnak, akik magukévá tették az előző fejezeteket és már a felső körökben tudhatják magukat. Itt ugyanis abba avat be minket a könyv, hogyan alakítsuk ki egyedi imidzsünket, hogyan kezeljük az elért sikert (és az ebből következő, felénk áradó ellenszenvet), hogyan legyünk jó vezetők, hogyan tartsuk a határokat, hogyan adjunk elegáns partit, hogyan adakozzunk,
hogyan válhatunk igazi socialite-tá, vagyis társasági előkelőséggé,
és mikor lehetünk sznobok.
Pécsi Balázs 208 oldalas, rengeteg színes grafikával gazdagított kalauza valóban segít eligazodni a luxus, az elit világában, és ha megfogadjuk a tanácsait, alighanem komfortosabban érezzük majd magunkat ebben a közegben. De ne feledjük, igazi átlényegülés nélkül, a magunkra vett (erőltetett) attitűdök leugranak rólunk. Mint csiga a tányérról.
Az Inda Press gondozásában megjelent Stílusgourmand című könyvet ide kattintva megrendelheti.
(Borítókép: Pécsi Balázs Stílusgourmand című könyve. Fotó: Papajcsik Péter / Index)