Révész Sándor eddig dalokon keresztül mesélt az életről. A Helikon Kiadó gondozásában megjelent a Révész – Ezt én választottam című önéletrajzi könyvében azonban a saját életébe nyújt betekintést, s kendőzetlenül osztja meg olvasóival, hogy a sikerek mellett milyen tragédiák voltak az életében, s azokat hogyan tudta feldolgozni. Tabuk nélkül. 

A kötet bemutatóját – stílszerűen – a budapesti MUZIKUM Klub & Bisztróban tartották széles közönség előtt. Már a kezdésnél olyan atmoszféra alakult ki, ami nem mindennapos. Az első pillanatokban valóságos katarzist élhettünk át, a nézőtér fékezhetetlen tapsviharban tört ki, miután Révész Sándor a színpadra lépett.

Megértjük, mert ez talán egy hatalmas sóhaj, fellélegzés is lehetett az összegyűltek részéről. Így szakadhatott át a gát, és megnyugodhattak, hogy szeretett idoljukat élőben láthatják, aki jól van, jobban van, még akkor is, ha bottal jár. Révész Sándor ugyanis 2022-ben sztrókkal került kórházba, ami miatt azóta többször állt kórházi kezelés alatt. 

A bulvár minden árnyalatát kerülte

Az EMeRTon-díjas énekest Vágó Piros rádiós-műsorvezető kérdezte. Először arról, miért döntött úgy, hogy elmeséli az életét. Révész elmondta, hogy a vele történt egészségügyi megrázkódtatás alatt arra jutott, hogy a felszabaduló idejét kreatívan akarja eltölteni, és úgy döntött, könyvet ír.

Az ötlet évtizedekkel korábban, a nyolcvanas évek közepén is felvetődött, amikor a Generál és a Piramis zenekarokkal már sok hatalmas sikert átélt, szóval tudott volna miről beszélni, de akkor még korainak érezte. Most azonban örömmel tette, mert ezáltal végiggondolhatta az életét, összegezhetett, ráadásul a családja mélyebb rétegeiben való kutakodás mindvégig ösztönző erővel hatott rá.

Ám a bulvár minden árnyalatát kerültem. Miközben tudom, hogy abból sikerkönyvet lehet írni, és hát az életem is sok fontos aprósággal szolgál, tudom jól.

A közönség ekkor hangos nevetésben tört ki.

Mit nevettek? 

– mondta mosolyogva Révész Sándor, aki ezt a döntést részben a 14 éves lánya miatt hozta meg, őt akarta megkímélni, meg picit a közönségét is. 

Az anyja zokogva hallgatta, görcsöt kapott

Vágó Piros szerint az énekessel nem átlagos dolgok történtek, az általánosnál fajsúlyosabb pakkot cipelt az élete alatt. Az egyik oldalon egy kivételes tehetség, a másikon meg a rengeteg feldolgoznivaló. Számára az volt meglepő, hogy a könyv olvasása közben nem érezte, hogy a zenész bármilyen kritikát megfogalmazott volna a szülei korai válása miatt. „Sajnos sokan átélik ezt a krízist. Még az édesanyám is drámaként élte meg a válásukat. Pedig az édesapám bohém életet élt a házasságuk alatt.

Egyszer az asztal mellett álltam, alig értem fel, amikor anyám kapott egy telefont. Apám egyik tapintatlan barátnőjével beszélt. Anyám zokogva hallgatta, valósággal görcsöt kapott a fájdalomtól. Nem tudom, mit mondott neki, de el tudom képzelni.

Révész ezt elcsukló hangon mondta, a nézőtéren pedig síri csend uralkodott ekkor. Az énekes hamar erőt vett magán, és azzal folytatta, tudta, hogy lovagnak kell lennie, és meg kell vigasztalnia az édesanyját.

Az énekes anyukája később egy leszbikus kapcsolatban találta meg a boldogságot, amiről Révész szintén őszintén beszélt. Elmondta, hogy 15 éves korában két évig velük élt. Mindent megkapott tőlük, szeretet és gondviselést is, azt meg külön nagyra értékeli, hogy félreérthető, kínos jelenetet soha nem kellett átélnie. Ettől megkímélte a sors. 

Aztán arról szólt a diskurzus, hogy Póka Egon szülei miért fogadták be. Tinédzserként az ideje jelentős részét a zenekari próbákon töltötte, meg koncerteztek, amelyekkel már akkor is hatalmas sikert arattak. Az iskolában sztárként ünnepelték, ám nem a tanulmányi eredményei miatt. 

Révész Sándor itt nehezen vette a levegőt, érezhető volt, hogy az emlékezés felkavarja, de újból megrázta magát, és nagyokat sóhajtva ezt mondta:

Ha erre a próbára elmész, ne is gyere haza

– mondta neki az anyja. Onnantól kezdve már nem otthon aludt. A zenekari próba után Póka Egon egy közeli telefonfülkéből felhívta a szüleit, elmondta, mi történt a barátjával, attól fogva két évig a Póka családdal élt. 

Öreg fejjel érzem a súlyát, és őszintén mondom, nem tudom, ha a lányom most ezzel állna elém (mármint hogy fogadják be egy barátját – a szerk.), én ezt meg tudnám-e lépni. A családja befogadott, ő pedig a szobáját is megosztotta velem. Egonnal testvérbaráttá váltunk. A szülei pedig támogattak bennünket mindenben. Azt mondták, bontakoztassátok ki azt, ami bennetek van. Hihetetlen gesztust kaptam tőlük. 

2018-ban egy díjátadó zsúfolt termében ült, kedvesnek tűnő professzorok és pedagógusok között. A mellette lévő szék azonban üres volt. Kezdés előtt húsz másodperccel Póka Egon huppant le mellé. Ekkor is jóban voltak, bár az élet úgy hozta, hogy már ritkán találkoztak. A díjátadó után, kezükben a kitüntetéssel mégis összeborulva sírtak. A szülőket méltatták, hogy lehetővé tették számukra, hogy kibontakoztathassák a tehetségüket. 

A történelmi hőskor

Révész Sándor arról is beszélt, hogyan élte meg a hőskort, azaz a Generál és a Piramis együttesekkel a sikereket. Számára a Generál életre szóló iskola volt, és csodálatos emlékekkel gazdagodott. Mindezt úgy, hogy megfogalmazása szerint ő autodidakta módon állt a zenéhez, de mindig arra törekedett, hogy asszimilálódjon és helytálljon. 

Később a Piramis zenekarral feledhetetlen sikerű históriát jártak be. A Révész – Ezt én választottam című könyvbe azokat az emlékeit, azokat a kedves pillanatokat is beleírta, amelyek az aktív éveiket meghatározták. Majd arról is beszélt, miért vált ki a zenekarból. 

A beszélgetés végén az egészségi állapotáról is szót ejtett. Elmondta, hogy a komfortérzete jó, a párjával sokat utaznak Franciaországba, Spanyolországba és Olaszországba is. Ám izomgyengesége van, ami elmondása szerint nehezen mobilizálható állapot, de nem drámai. „Meg kellett szokni – mondta. – Fegyelmezetten és békességgel állok az egészhez.”

(Borítókép: Révész Sándor önéletrajzi könyvének bemutatóján. Fotó: Szollár Zsófi / Index)