Szerencsére ma már elképzelhetetlen, hogy egy női művész pusztán neme okán kizárásra kerüljön a kulturális életből, de ez nagyon sokáig így működött, olyannyira, hogy a festményekről lekaparták a nők nevét, és egy férfiét írták oda. Ezt a furcsa korszakot mutatja be a londoni Tate Britain.
A Now You See Us, Women Artists in Britain: 1520–1920 (szabadfordításban: Most már láthatsz minket, Női művészek Britanniában 1520–1920 között) címmel nyílt kiállítás a londoni Tate Britain múzeumban – adta hírül a The Guardian. A tárlat a festményeken keresztül mutatja be, milyen lehetett a nők élete ebben a 400 évben.
Talán a legtöbb kép a viktoriánus időket idézi, így ebből nagyobb merítést kapunk, mint más korokból. Ez a korszak Viktória királynő uralkodását jelenti, vagyis 1837-től 1901-ig tartott. Ebben a férfiak által uralt társadalomban a nők gyakorlatilag láthatatlanok voltak. Férfiakhoz tartoztak: jogilag a férjük vagy az apjuk tulajdonát képezték, szavazati jogot sem kaptak. Csak az otthonaikban tartották számon őket – anyagi helyzetüktől függően háziasszonyként vagy úrinőként – szakmájuk nem is lehetett.
Ha egy nő művész akart lenni, nem sok esélye volt,
és ha mégis tanulhatott, például magánúton, az aktok tiltólistán voltak. Húsz év komoly kampány után a Királyi Akadémia 1893-tól engedélyezte, hogy nők is járhassanak oda, de államilag finanszírozott oktatásról nem is álmodhattak.
A vezető viktoriánus művészetkritikus, John Ruskin ezt írta: „A férfi ereje aktív, haladó, védekező. Kiemelten ő a cselekvő, a teremtő, a felfedező, a védelmező […] De a nő hatalma nem a harcra való, és intellektusa nem a feltalálásra vagy az alkotásra.”
Ennek ellenére a nők alkottak, felfedeztek és – ahogy ez a történelmi kiállítás is mutatja – kitörtek nemük korlátjai közül.
Furfangos módokat találtak a korlátozások kikerülésére,
és minden műfajt, méretet, léptéket és formát meghódítottak: a kollázstól a festményig, a szobrászattól a fényképezésig. Ráadásul a legbátrabbak megörökítették önmagukat is, sőt Louise Jopling terhesen is lefestette testét – ez is látható a tárlaton. Jopling egyébként abban is úttörő volt, hogy az 1880-as években egy női művészeti iskolát alapított.
Ha minden nehézség ellenére egy nő végül mégis művésszé válhatott, igen kevés esélye volt annak, hogy el is adja a művét. Gyakori volt, hogy
a műkereskedők kikaparták egy nő nevét, és lecserélték egy kommerszebb férfi nevére,
ezért sok műalkotás csak most kerül napvilágra.
Hogy a nők igazán elismertek legyenek, ahhoz további évtizedekre volt szükség. 1936-ig kellett arra várni, hogy egy nőt (Laura Knight) királyi akadémikussá válasszanak, és 2023-ban fordult elő először, hogy a múzeumban önálló női tárlatot rendezzenek – Marina Abramovics volt a „kiválasztott”.
A Now You See Us, Women Artists in Britain: 1520–1920 tárlaton 110 művész 238 műve tekinthető meg, nemcsak festmények, de szobrok is. Alighanem a kultúrtörténet felfedez majd magának néhány remek alkotót közülük.
A kiállítás azt bizonyítja, hogy a nők mindig is kreatívok voltak, csak nem láthatták őket kortársaik. De ma már újra van nevük, és végre láthatjuk is őket, egészen 2024. október 13-ig.