A Déli pályaudvar 1973-ban átadott épületegyüttese a korban különlegesnek számított, bár ma már nem feltétlenül a „friss” vagy „elegáns” szavak ugranának be róla az embernek. A MÁV Tervező Intézet belsőépítész-csapatának főtervezője, Szerdahelyi Laura különleges koncepcióval állt elő annak idején, ami a mai napig őriz valamit a város 70-es évekbeli szellemiségéből, hangulatából. Erre reagálva készítettek kutatási projektkiállítást a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói a Kiscelli Múzeumban.
Nem gondolnánk, de lehet összefüggést találni Janikovszky Éva, Babits Mihály, a zöld-fehérek és a Déli pályaudvar között. A közös metszéspont pedig jóval egyszerűbb, mint azt az ember elsőre hinné.
A főváros budai oldalának dombjain található a Kiscelli Múzeum, amely számos művészeti ágazat alkotásait tárja az érdeklődők elé,
most azonban egy némileg rendhagyó tárlatra vállalkoztak.
A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) hallgatói által összeállított új, kutatási projektkiállításnak adtak otthont, amely szokatlan témát jár körül. A 2024 júniusának első hétvégéjén nyílt tárlat – amelyet június 22-ig tekinthetnek meg az érdeklődők – az egykor újnak és elegánsnak számító Déli pályaudvarra alapoz.
Az épületegyüttes felújított változatát, amelyen akkor számos szakember dolgozott, 1973-ban adták át. A MÁV Tervező Intézet belsőépítész-csapatának főtervezője, Szerdahelyi Laura különleges ötletekkel járult hozzá a ma is működő pályaudvar dizájnjához. A szakember nem csupán főtervezőként, hanem a teljes belsőépítészeti tervező- és kivitelezőcsapat kulcsembereként volt jelen a munkálatoknál.
Az aluljárót olyan különleges, hőre és időjárásra nem érzékeny, sorozatgyártható zománcpanelekkel burkolták, amelyeket Szerdahelyi Laura kimondottan erre tervezett. A panelekből egyedi színkompozíciókat lehetett összeállítani, a főtervező koncepciója azonban ennél is továbbment.
Azt szerette volna, hogy az épületegyüttesben található telefonfülkék zománcpaneleire falfirkákat, rajzokat és feliratokat is égessenek, amelyek a 70-es években látható többi budapesti fülke hangulatát idézték volna. Munkatársait arra kérte, hogy gyűjtsenek ehhez anyagot, így kerültek gyerekrajzoktól a telefonszámokon és szólásokon át dalrészletekig mindenféle firkák a panelekre.
A koncepció lényege az volt, hogy teljesen beborítsák ezekkel a fülkéket, ezáltal a rideg, érintetlen telefonotthonok helyett olyan kommunikációs zugok jöhettek létre, amelyek azt az érzetet kelthették,
hogy a városlakók már rég birtokba vették őket.
Ebből az alapkoncepcióból indultak el a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói. Projektmunkájukban fotók, negatívok segítségével rekonstruáltak egy korabeli fülkét, ami mellett feltüntették a belső „üzenetecskék” eredetét. Így kerülhettek egymás mellé olyan idézetek, mint Babits Mihály híres költeménye, a Fekete ország néhány sora, Janikovszky Éva több kötetének illusztrációja, különféle szólások összemosott változata, mint a „ki korán kel, maga esik bele”, vagy épp egy Fradi-induló:
Tudja már az egész város, bajnok lesz a Ferencváros.
Igazán érdekes egyenként végignézni ezeket a korabeli elemeket, hisz az ember azt gondolná, ötven év alatt rengeteg minden változik, de a Ferencváros-láz láthatóan sosem kopott ki a főváros szurkolói közegeiből, a mai mémkultúra értelmetlen szólásösszemosásai pedig már ötven éve is aktív elemei voltak az „underground” életnek – csak akkor az internet helyett a telefonfülke falai adtak hozzá felületet.
Az egyik ilyen firkából született a tárlat címe is: Laura ideges,
kicsit utalva a főtervezőre, noha a hallottak alapján nem tűnik lobbanékony természetnek. A rekonstruált fülkében ugyanis található egy telefonkagyló is, amelyben valaki folyton beszél. Ez a személy Szerdahelyi Laura, egy vele készült interjú hallgatható itt, amelyben számos érdekes szakmai részletet mesél el a Déli pályaudvar elkészültének folyamatáról.
A rekonstruált fülke mellett található egy másik fülke is, amelyben a falak fehérek, a bejárata pedig egyfajta függöny, zsinórokon lógatott ceruzákból összerakva. Itt az ember hozzáadhatja a projekthez a saját ötletét, és felfirkanthatja az installációra, mintha a hetvenes években üzenne a többi városlakónak. Így a kiállítás egyszerre visszatekintő és interaktív.
Azt mindenképpen fontos megemlíteni, mielőtt bárkit csalódás érne, hogy a Laura ideges egyfajta „mini installáció”, amely nem foglal több helyet a Kiscelli Múzeumban, mint a folyosó egy része. Informatív, bájos és mulatságos mivolta nem abban rejlik, hogy az ember órákat tölt benne, hanem abban,
ahogy figyelve a fotókat és hallgatva a történeteket megtalálja a kapcsolatokat az egyes firkák, 1973 és 2024 között.
Elhelyezkedése kicsit szokatlan a múzeumon belül, mivel a TEXTHIBITION (dizájnkiállítás) és a Vettük, kaptuk, megmutatjuk (tárlat a Fővárosi Képtár legújabb szerzeményeiből) között kapott helyet. Ezekhez a tárlatokhoz határozottan jobban passzol a projektkiállítás, mintha több száz éves alkotások mellé helyezték volna.
A leletmentés kurzus hallgatói Branczik Márta, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének főmuzeológusa segítségével fedezték fel a Déli pályaudvar ezen rejtett részleteit. A METU és a BTM Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum együttműködésének projektjét Eperjesi Ágnes képzőművész, az egyetem oktatója vezette. A projektben több mint egy tucat hallgató dolgozott közösen.
A Laura ideges című projektkiállítást az érdeklődők 2024. június 22-ig tekinthetik meg Budapesten, a Kiscelli Múzeum emeleti folyosóján.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)