Ma már nem olyan nehéz könyvet írni, ha valakiben van tehetség. Az új kütyükön eleve adottak a sablonok, hogy szakácskönyvet, útikalauzt vagy életrajzi regényt szeretnénk-e piacra dobni, és elég, ha diktáljuk, a gép leírja helyettünk. Ám az 1950-es években mindez még nem létezett, a reménybeli szerzők mechanikus írógépen pötyögték le történeteiket. Ray Bradbury ráadásul olyan masinán, ami tízcentes érmével működött.
Talán úgy hangzik, mint egy harmadikos matematikafeladat: ha az írógépért 30 percenként 10 centet kellett fizetni, és az író összesen 9,80 dollárt költött, akkor hány óra alatt készült el Ray Bradbury a Fahrenheit 451 első változatával?
A megfejtést nem áruljuk el, az íróról azonban sok mindent.
Ray Bradbury nagyon szeretetteljes édesapa lehetett, ugyanis mint nemrégiben kiderült, azért írta Fahrenheit 451 című könyvének vázlatát a UCLA Powell Könyvtárának alagsorában, mert otthon a kislányaival akart foglalkozni – adta közre az Openculture.com. Igaz, arról nem szól a fáma, hogy első nagy sikerét, a Marsbéli krónikákat milyen körülmények között írta, de alighanem abba még nem szóltak bele a gyerekek, mert első lánya 1949-ben született, a regény pedig 1950-ben jelent meg.
A könyvtárba történt önkéntes száműzetéséről így mesélt:
Két dolog is hajtott. Az egyik, hogy hazamenjek a családomhoz, a másik pedig, hogy olcsóbban ússzam meg az írógép használatát. Az idő akkor nekem valóban pénz volt.
A sebesség azonban nem okozott figyelmetlenséget. Évtizedekkel később is büszkén nézett vissza a könyvre.
Egyetlen gondolatomat vagy szót sem változtattam meg azóta
– mondta egyszer. Azt csak később vette észre, hogy a főszereplőket egy papírgyártó cégről, a Montagról és a ceruzagyártó Faberről nevezte el.
Máskor is szívesen vonult könyvtárba, mert ha otthon volt, négy kislánya azonnal játszani akart vele.
Választanom kellett, hogy befejezek egy történetet vagy bolondozom velük. Természetesen a játék mellett döntöttem, ami viszont veszélyeztette a család jövedelmét. Tehát irodát kellett találnom, de egyet sem engedhettünk meg magunknak
– vallotta meg az író. Így került Bradbury a könyvtár alagsorába. Fontos megjegyezni, hogy nem az egész regényt írta ott, csak egy novellát, amelynek a Tűzoltó volt a címe.
A kiadója kérdésére, miszerint „tudna-e még hozzáírni”, kibővítette a novellát, így lett belőle regény.
Izgalmas időszak volt számomra. Egy olyan helyen könyvet írni a könyvégetésről, ahol élő és holt szerzők szellemisége vesz körül.
A címadáshoz viszont segítségre volt szüksége, de sem a könyvtár, sem az egyetem kémia tanszéke nem tudta megmondani,
hány fokon ég el egy könyv.
A választ végül egy tűoltótól kapta meg, így lett a regény címe Fahrenheit 451 (Celsiusban kb. 233 fok).
Ray Bradbury a praktikus szempontokon túl egy másik okból is jó ötletnek tartotta az elvonulást. Nagyon nem kedvelte ugyanis a modern kor vívmányait. Erről így beszélt egy írói szimpóziumon, 2001-ben:
Élj a könyvtárban, az Isten szerelmére! Ne a rohadt számítógépeden és az interneten lógj!
Másik jó tanácsa pedig ez volt: „Mindig írj, mindig! Mindennap! Legalább heti egy novellát!” Ő ezt tartotta is, egészen haláláig aktív maradt. Sírkövére pedig felvésték: „A Fahrenheit 451 szerzője”.
(Borítókép: Ray Bradbury. Fotó: Sophie Bassouls / Getty Images)