Nemrég jelent meg egy nagyobb, ismertető írás a The New York Times felületén, amelyben Azahriah életútját és munkásságát elemzik ki. A cikk kiemelten foglalkozik az alkotó felívelésével, a Toi-toi WC botránnyal, valamint azzal, miként viszonyul Orbán Viktor Azahriah-hoz.
Ritka dolog, hogy magyar könnyűzenei alkotó kapjon reflektorfényt az olyan ismert, nyugati lapokban, mint a The New York Times. Most azonban egy elég hosszas cikket szenteltek Azahriah-nak, amiben életútját és karrierjének fontosabb pontjait emelik ki.
A cikkben – ahol konzisztensen rapperként emlegetik Azahriah-t – többek közt szóba kerül:
Utóbbi kiemelt figyelmet kap az írásban, hangsúlyozva két dolgot. Egyfelől azt, hogy Azahriah jelenleg az olyan ritka alkotók közé tartozik, akiknek semmilyen módon sem lehet útját állni. A másik az, hogy Orbán Viktor miket nyilatkozott korábban róla.
Orbán azt mondta, kimondottan szereti a Rampapapam című dalt, egy reggae-vel fűszerezett ódát a kannabiszhoz. Meglepő választás a miniszterelnök konzervatív nézeteit tekintve, és olyan kérdéseket vet fel, hogy valóban meghallgatta-e, vagy csak megnézte a videóját, amelyben a zenész focizik, ami a vezető kedvenc sportja
– írja rögvest a cikk második bekezdésében a szerző.
A politikai felütés után azonban áttér Azahriah életútjának bemutatására, amelyben idéz többek közt rajongóktól, menedzserétől, illetve magától az énekestől is. De megszólalt Lévai Balázs filmproducer is, aki filmet készít a fiatal előadóról. Lévai elmondta, hogy nehezen értette meg Azahriah vonzerejét, de rájött, hogy „olyan, mint egy srác egy magyar tündérmeséből – valaki, aki a semmiből jön, hogy mindenki számára hőssé váljon”.
Azahriah a lapnak azt mondta, szerinte a kormány a népszerűsége miatt akar barátságosnak tűnni vele szemben. Hozzátette, hogy szerinte ez nem hízelgés, de furcsának és kényelmetlennek érzi.